Az ünnepek alatti lakmározás (és mulatozás) megviseli a szervezetet. Nemigen ismerek olyanokat, akik a töltött káposzták, bejglik és kocsonyák lassan távolodó emlékét hasonló kaliberű, gazdag, tartalmas ételekkel próbálnák feledtetni. Az újévi fogadalmak után néhány napig tartó életmódváltás időszakában talán a legmegrögzöttebb húsevők is a könnyedebb fogások felé kacsintgatnak, még ha csak átmenetileg is. A csípős hideg, a hó és a délutáni sötétség is a levesek malmára hajtja a vizet. Mi, magyarok ráadásul a világ egyik olyan népe vagyunk, amelyik egyáltalán nem bír létezni leves nélkül – de gyakran hiába keressük az étlapon, ha külföldön járunk. Nem kell persze messzire mennünk, hogy más nemzetektől ötletet, ihletet kapjunk, és bővítsük a repertoárunkat. A kelet-közép-európai kulináris örökség fontos eleme, de a zsidó bevándorlók miatt az Egyesült Államokban is abszolút hagyományos étel a borscs leves. Zöldségekkel és céklával készül, ahány nemzet (és ahány család), valószínűleg annyi fajta. Az orosz verzió hússal, káposztával, krumplival fő, míg a lengyel könnyebb, ők átlátszó, kristálytiszta céklaléként, húsos vagy gombás töltött tésztával kiegészítve tálalják. Egyik jobb, mint a másik. A litvánok szárított gombát, az örmények friss tejfölt adnak hozzá. Másnaposságra, náthára, fogyókúrára és egyéb – év eleje táján felmerülő – tünetekre ajánlom e tiszta, savanykás ízű elixírt; nem is igazi borscs, csak majdnem, mégis nagyon finom.
Gyors, zöldséges céklaleves
Hozzávalók (4 adag)
4 kisebb, nyers céklagumó
2 közepes sárgarépa
2 közepes petrezselyemgyökér
1 l lehetőleg házi, erős marhahúslé
citromlé
só, bors (ízlés szerint pici cukor)
1 dl tejföl
friss zöldfűszer, pl. kapor vagy petrezselyem
A céklát megmossuk, meghámozzuk és felkockázzuk (aki nem szeretné beszínezni a kezét, használjon gumikesztyűt). Megtisztítjuk a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret, ezeket is a céklával azonos méretű kockákra vágjuk. A marhahúslevet (amely pl. lábszárból és csontból készült) lábosba öntjük. Helyettesíthetjük csirkéből főzött alaplével is, vagy ha nincs kéznél házi, használhatunk vizet is. A levesbe beletesszük a felkockázott zöldségeket, sózzuk, borsozzuk, felforraljuk, majd fedő alatt kb. 10-15 perc alatt megfőzzük, hogy roppanósak maradjanak, ne puhuljanak meg teljesen. Ízlés szerint csipet cukrot is tehetünk hozzá. Közben a tejfölt kikeverjük, finomra vágott kaprot vagy petrezselymet adunk hozzá. A forró levest végül citromlével ízesítjük, majd minden adagra egy-egy kanál tejfölt helyezünk.
(Visited 3 559 times, 1 visits today)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kedves Chili!Ismét nekifutok, az előbbi bejegyzés nem sikerült. A lengyelek isteni céklalevest készítenek, mióta egyszer volt szerencsém megkóstolni, keresem az ízét. Ráadásul ami cékla, az már rossz nem lehet. A napokban biztosan kipróbálom a hűtőben várakozó zöldségeimmel. Köszönöm!
Kedves Chili&Vanilia!Regota kedvencem a blogod es kulon orulok, hogy te is nagy cekla rajongo vagy. Probaltad valaha feta sajttal? Az egyik legfinomabb konnyu vacsora vagy uzsonna: cekla, feta sajt es rozskenyer. En altalaban meglocsolom egy keves oliva olajjal, ugy meg finomabb.Maradok hu olvasod,Nati
Sziasztok!
Orsi hozzászólását szeretném kiegészíteni a saját megjegyzésemmel. A lengyel változat valóban isteni, amíg kint voltam szinte minden nap ettem céklalevest. Érdekességként megjegyezném, hogy minden egyes alkalommal meglepetés volt milyen tésztával kínálják. Ettem ún. uszka-val (kb. olyan mint a tortellini), pierogival, de még külön a leveshez tálalva hússal töltött rétestésztával is (sajnos a nevére nem emlékszem). Alig várom, hogy kipróbáljam a fenti receptet kisebb módosításokkal (ha jól emlékszem majoránna is volt benne), mert én is azt az ízt keresem, ami az emlékeimben él. Köszönet érte Chili&Vanilia!
Csilla