Augusztusban, 35 fokos kánikulában, kovászos uborkát, salátákat és citromfagyikat illik kívánni, ugye? Megmagyarázhatatlan is, hogy hogy van az, hogy hetek óta kapribogyóra, szardellára, olajbogyóra, meg hasonló érthetetlen hozzávalókra áhítozom (és nem, nincs hormonális oka). Mindhárom önmagában is elég megosztó dolog, nagyon sok ismerősöm van, akit -elsősorban a kapribogyóval és a szardellával -ki lehet kergetni a világból. Erőteljes, markáns, sós ízük egyáltalán nem mindenkinek jön be. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy kissé másképp vélekedik az ember ezekről a dolgokról, ha megkóstol belőlük igazán jó minőségűt. Micsoda kultusza van pl. Spanyolországban (vagy Olaszországban, vagy Franciaországban) a csúcsminőségű szardellának! Mikor először láttam ott, hogy milyen csillagászati áron is kapható (trezorban, biztonsági lakattal elzárva), nem hittem a szememnek. Amikor pedig megkóstoltam, megértettem. Még a brüsszeli készleteimből élek (senki ne kérdezze meg, hogy költöző dobozaimból hány darabon szerepelt a „konyha” felirat…), onnan a szardella is.
A csarnokban a zöldfűszeres hölgy olyan kedvesen tukmálta rám az újonnan érkezett „házi tésztát”, hogy vettem egy csomag lebbencset. Nem tudom megmondani, mikor ettem utoljára lebbencset. Mikor főztem utoljára lebbencset. Egyáltalán, mikor mondtam ki utoljára ezt a fura szót..lebbencs…
Hirtelen elhatározásból egy gyors vacsorához összeházasítottam őket. A lebbencset meg az olaszokat. A nyár egyik legjobb tésztája kerekedett belőle. A tésztát szárazon meg is pirítottam kissé, kevés vízzel főztem csak puhára. Közben a szomszéd kis serpenyőben összeolvasztottam olívaolajat, jó sok fokhagymát, pici chilipaprikát, 3-4 szardellafilét (ami szó szerint beleolvad az olívaolajba), utána hozzáadtam a kaprit, fekete olajbogyót. Az igazi puttanesca-tól eltérően nem paradicsomszószt tettem rá, hanem néhány szem friss paradicsomot meghámoztam, magját, levét eltávolítottam, csíkokra szeletelve dobtam rá (frissessége nagyon jól ellensúlyozta a többi hozzávaló nehézségét és sósságát), végül jó sok friss petrezselyemmel szórtam meg. Bárhol, bármikor.
Hű ez nagyon jól nézki!Üdv.Marcsi
Rettentően tetszik az ilyen fuzionálás!
az a helyzet, hogy ez valami isteni volt. a barátaim leszólták, azt modták, menzakaja:)
Végre egy újabb megoldás a lebbencs tésztára. A levesen kívül (amit idáig mindössze kétszer főztem) nem nagyon tudtam mire használjam. Van aki ebből készíti a lasagne-t, de én ahhoz nem rontanám el vele.
Tessék, a prostitúció is adott valamit a világnak. Ez ááááállat, most vacsora. És szeretnék ott dolgozni, ahol a barátaid, ha ilyen a menzájuk.
thxthx