Könyvajánló – Olia Hercules: Kaukasis

Sűrű és nehéz a levegője ennek a könyvnek, ezért szerettem bele. Azt hiszem, így tudnám leginkább kifejezni, ha egy mondatba kellene sűrítenem, hogy mitől volt rám ez a szakácskönyv nagyobb hatással, mint az elmúlt év bármelyik másik kötete.

Évente több tucat új receptgyűjtemény jelenik meg a nemzetközi szakácskönyvpiacon, ezek között igyekszem én is megfelelő tájékozódással, belelapozással és megérzéssel zsonglőrködni, hogy tényleg csak azokat vegyem meg (sziasztok, megtelt könyvespolcok!), amelyek valóban adnak valami pluszt. A következőek közül legalább egyet: egyediséget, történetet, jó írást, gasztronómiai kultúrát, újszerű ételfotókat, vagy kötetenként legalább három olyan receptet, amivel még sehol máshol nem találkozhattam. Így azért gyorsan szűkül a szűrő.

A tavalyi év során akadt azonban egy olyan kötet, amely nemcsak, hogy az összes fenti kritériumnak megfelelt, de annyira megigézett, hogy sokszor csak azért veszem kézbe, hogy feltöltődjek az energiájával és inspiráló erejével.

Olia Hercules ukrán származású, Londonban élő szakács és szakácskönyvszerző, első kötete, az elsősorban orosz konyhára fókuszáló Mamushka is nagyszerű volt (ajánlottam is), a Kaukasis címet viselő, Grúzia és részben Azerbajdzsán konyháját bemutató második szakácskönyve viszont egészen kiemelkedő és elementáris.

A grúz konyha amúgy is a világ legizgalmasabbjai közé tartozik, a maga hiperszezonalitásával, természetességével, izgalmas ízeivel, összetett, friss fűszerhasználatával nem véletlenül kezd egyre népszerűbbé válni. Olia Hercules így igen hálás témát is választott, amikor úgy döntött, hogy beutazza a grúz vidéket, hogy aztán az ott megismert recepteket és technikákat tálalja nemzetközi kontextusban. A könyv oldalról oldalra kizárólag olyan recepteket tartalmaz, amelyek mindegyikét legszívesebben azonnal megfőzném. Amennyire az a kaukázusi konyhák imidzse, hogy húsokban gazdag, legnagyobb meglepetésemre éppen a zöldséges ételek a legizgalmasabbak a kötetben. Egyszerű, de szokatlan saláták, a zöldfűszerek, mint főszereplők, a gyümölcsök sós ételekben való felhasználása (cékla-szilva kombináció, málnás paradicsomsaláta), medvehagymával, tárkonnyal, céklalevéllel töltött lepénykenyerek, karalábé, sóska, retek nagy mennyiségben, könnyen elkészíthető, de szenzációs kiegészítők (szószok, fűszersók, fűszerkeverékek) – annyi inspiráló és újszerű zöldséges fogás szerepel a fejezetekben, hogy simán vegáknak is ajánlom.

A fantasztikus recepteken túl azonban a könyv egésze van rám óriási hatással. Nem tudom, hogy Olia Hercules személyiségének, küldetéstudatának és víziójának köszönhető-e (valószínűsítem, hogy igen), vagy a kiadó profizmusának (biztos részben annak is), hogy egy ennyire egyedi, eredeti, érzékeny, időtálló, a trendeket igencsak figyelmen kívül hagyó és nem utolsósorban gyönyörű szakácskönyv született. Amiben nincs zöld smoothie és avokádósaláta, van viszont szardellás pirítós dinnyével és zúzaragu. Amiben nincs a szem számára mostanság megszokott, rusztikus asztalt imitáló „instabarát” fotó, vannak viszont a legszebb, festményszerű, mégis élettel teli, a lelket megszólító (lenyűgöző fényjátékkal operáló) képek. Ezt a könyvet áthatja az igaziság, a mélyen és a múltban gyökerező személyesség, a női erő és a helyhez, térhez való szoros kapcsolódás.

A Kaukasis egyelőre csak angolul (és németül) jelent meg, remélem, magyar kiadó is lecsapott már rá, és magyarul is olvashatjuk majd hamarosan. Jószívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a nívós szakácskönyveket, aki szívesen elmélyed egy személyes hangvételű receptgyűjteményben, akit érdekel a grúz (és azeri) konyha, és mindenkinek, aki a konyhájában szívesen főz olyan ételeket, amelyek könnyen beszerezhető alapanyagokból készülnek, de szokatlan, új, izgalmas megközelítésben. A grúz konyhából rengeteg ötletet tudunk meríteni a hétköznapi magyar konyhába is, a kötet ebben is hihetetlenül inspiráló.

(Olia egyébként adott Budapesten vacsorát a Globalista Konyha jóvoltából, azon volt szerencsém részt is venni, nemcsak ő maga, hanem az ételei is nagyszerűek voltak.)

Figyelem! Akit érdekel a grúz konyha, az figyelje a blogot és a Facebook oldalamat, március 28-án ugyanis grúz vacsoraestet tartunk, amire GRÚZIA legjobb séfnőjét, Tekuna Gachechiladze-t (2017-ben Grúzia legjobb éttermese és legjobb séfje) sikerült Budapestre csábítanom, holnap hozom az összes részletet!