Pedig annyira úgy képzeltem el, hogy ez valami fenomenális dolog lesz. Gyönyörűnek gyönyörű, de ennél sokkal több jót nem tudok elmondani róla.A hachapuri egy grúz, sajttal töltött lapos kenyérféle. Soha nem hallottam róla előtte, de Nigella Lawson: Feast könyvében olyan recept van, hogy az ember egy Életre megjegyzi a bűvös szót: hachapuri. A könyv az összes eddig megjelent közül az egyik leggyengébb, egy régebbi írásomban utolsó előtti helyre soroltam, de akár kulloghatna a legvégén is. Gyakorlatilag ez az egyetlen emlékezetes recept benne (leírása 4 egész oldalt vesz igénybe!) nyilván a hozzá kapcsolódó sztori miatt.
A sztori: Nigella éveken át erről a sajtos kenyérről álmodik, kipróbál mindenféle receptet, de egyik sem adja vissza azt az élményt, amelyet Szentpétervár egy titokzatos éttermében kóstolt hachapuri adott. Végül egy véletlennek köszönhetően egy londoni kis kávézóban (Little Georgia Café) automatikusan berendeli, és…megszűnik a világ, elérkezik a pillanat…megtalálja az éveken át keresett ízt. A csodát a grúz szakácsnő, Nana műveli, aki megtanítja Nigellát autentikus hachapurit készíteni. Egy ilyen történet és írás után az ember legszívesebben azonnal nekiállna megsütni, annyira kedvet csinál. A kenyér egyébként egy joghurtos tésztából készülő lapos tészta, amely ricotta, mozzarella és feta keverékével van megtöltve.
Régóta terveztem, hogy kipróbálom, utánanéztem, hogy valakinek van-e esetleg tapasztalata, és lám, a gasztroblogok világában lehet ebben bízni: megtaláltam az egyik legszínvonalasabb gasztroblog, a Traveler’s Lunchbox isteni írását a hachapuri-ról. Maga az írás is zseniális, mint minden, amit ez a lány megír, fantasztikus, öröm olvasni. Ugyanezt a receptet használta, és nem ír semmi gyanúsat, így bátran nekiláttam. Hát ez a hachapuri, ami nálam lett, sajnos egész egyszerűen sz…r, na, nem tudok mást mondani. Biztos nem maga a recept az, hanem nyilván nagyon kell figyelni a részletekre, és én ezt nem tettem meg.
Két dolognak tudom be a kudarcot:
1. mást képzeltem el –azt vártam, hogy ez egy naan szerű kenyér lesz, amiben belül egy nyúlós sajttöltelék van. Nem naan szerű, nem nyúlós (persze mitől is lenne az, mikor egyik sajt sem olyan)
2. A liszt. A végeredmény nekem egy szinte ehetetlen, sárgás árnyalatú már-már fűrészporos buci lett, és azt hiszem a liszttel rontottam el. Nyilván valami erősebb kenyérlisztet kellett volna használnom, ehelyett valami bio-lisztet vettem, ami valószínűleg inkább sütemények készítésére alkalmas. A töltelék kifejezetten íztelen, pedig jó minőségű sajtokat használtam. Állaga száraz, morzsás. Alulbecsültem azt is, hogy mennyire nő meg a tészta, így a lapos forma helyett túl vaskos lett, a töltelék meg kevés. A tésztával viszont annyira nehéz dolgozni, hogy el nem tudom képzelni, hogy hogy lehet belőle vékonyabbat nyújtani.
Szóval, evett már valaki igazi hachapurit? Milyennek kell ennek lennie?
A Kispad-nak viszont valami finomat készítettem.
hahó, igazi hacsapurit a grúz mirázs étteremben ettem. (kolosy tér felett az ürömi köz) marina, a grúz összenőtt szemöldökű szigorú tekintetű vörös szakácsnő elmondta, hogy a jó hacsapuri titka a jó kemence és a saját készítésű sajt.( amiből legalább 1kilónyit tesznek bele.) otthon és is kipróbáltam, hmmm, hát az övék finomabb 🙂 szia, g
Szia,Ez megnyugtató, mindenesetre kemence és házi készítésű sajt híján asszem feladom, inkább elmegyek a Mirázsba, amit úgysem ismerek, köszi!
én grúziában ettem, ott úton-útfélen, utcai bódékban, mindenhol lehet kapni, NAGYON finom. hoztam is haza, hogy legalább egy-két napig ehessem még. nem száraz, és nem is morzsálódós a tésztája, inkább puha, mint mondjuk a quiche, vagy egy jó burek. (asszem ez a kettő egyáltalán nem hasonlít egymásra, én nem értek a sütéshez. inkább csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy nem száraz)biztos nehéz elkészíteni, pedig milyen jó lenne, ha lenne… üdv, athansor
Az előttem szólókhoz csatlakozom… A hacsapuri valóban nagyon finom – egyáltalán nem száraz. A bolgár bányicához, vagy a nálunk is kapható burekhez hasonlít az állaga – enyhén olajos/vajas a tészta. A magyar lisztek közül talán a rétesliszt felel meg hozzá, a sajtok közül a gomolya és a liptói (juh) túró keveréke talán megteszi. Zsiradéknak pedig vajat, a tésztakészítéshez pedig kaukázusi kefírt javasolnék… Egyébként ízpróbát a Mirázsban kell venni róla…
Csak hozzátenném, hogy még a szovjet időkben másfél évet töltöttem Grúziában…
hát, majd egyszer újra nekiesek, hátha közelíteni tudok az igazihoz. a Mirázsban tényleg nagyon nagyon finom volt, sajnálom is, hogy megszűnt.
Ankio sajt!!! A gruz baratnom anyukaja bp-en mindig abbol csinalja. Serpenyoben suti, mint a palacsintat es nagggyon vajas, vekony es reteges a teszta. Akar regen Moszkvaban.. Ez inkabb lepeny kell h legyen, nem toltott buci. Epp ma ettunk.. Nemsokara felteszem ide a receptet!
Én Örményországban ettem két éve, és azóta sóvárgok rá. Valami mennyei…
Kerestem egy ideig recepteket rá, de az örmény ismerőseim azt mondták, úgyse tudok itthon hasonlót se előállítani, mivel itt nálunk nincs olyan sajt, ami belevaló. Most a vacsoracsatában annyira elájult tőle mindenki, hogy ismét fellelkesültem, hátha legalább valami hasonló sikerülne. De az tényleg nem kenyértészta-féle, inkább vajastészta volt, az örményeknél.
Én is kipróbáltam a vacsoracsatás receptet. Ugyanaz a folytós, morzsálódós borzadály lett, véletlen sem lepény, hanem inkább kenyér. De istentelen száraz.
Sziasztok!
Ahogy Fruzsicaaa írta, az Anikó sajt a titka, ez hasonlít legjobban az ottani házi sajtra. Az én párom grúz, a nagyija gyakran készít ilyet. A tészta puha és lepényszerű, ebbe van „belehajtogatva” a sajt. Isteni, imádom, ahogy az összes grúz étel fantasztikus!
Ajánlom az Andrássy úti Hachapuri Éttermet. Igazi hachapurit csinál az „összenőtt szemöldökű szigorú tekintetű” grúz szakács.