Az alábbi receptnek talán az lehetne a valódi címe, hogy “Kínai mogyorós csirke, normálisan”, ugyanis csodálatos példája annak, hogy ha egy egyébként elcsépelt, és lebutított ételt korrektül készítenek el, akkor az milyen más élményt nyújthat. A Kung Po, vagy Gong Bao csirke a szecsuani konyha klasszikus fogása, és a 19. századi szecsuani kormányzóról, Ding Baozhen-ről (1820-1886), a Csing-dinasztia uralkodójáról nevezték el, aki Shandong tartomány, majd később Szecsuán kormányzója volt. Bizonyos források szerint az ételt a kulturális forradalom ideje alatt “chilis csirkére” nevezték át, mivel a kormányzóval való társítás politikailag nem megengedett volt. Állítólag csak a nyolcvanas években kapta vissza eredeti elnevezését. Ennek a változatnak köze nincs az édes mártásban úszó, egyenízű, a kínai büfékből ismert verzióhoz. Raffinált, izgalmas, és isteni. Mind a rizsbort mind a kínai ecetet és a szecsuani borsot érdemes hozzá beszerezni, néhányszáz forintért mind kapható az ázsiai élelmiszereket árusító üzletekben (például a felújított Ázsia boltban, a Rákóczi-téri kínai szupermarketben, a Szép Kis Indiában, vagy a Culinarisban.) Egy Budapesten élő kínai család, valamint Kylie Kwong, My China című csodálatos könyvében szereplő receptjét gyúrtam össze.
Kínai mogyorós csirke (Kung Po)
Hozzávalók (2-4 adag)
70dkg csirkemellfilé, felkockázva
2 evőkanál étkezési keményítő
2 evőkanál rizsbor (vagy száraz sherry)
2 evőkanál chiliolaj
1 púpos teáskanál szecsuani bors
5cm friss gyömbér, meghámozva, finomra aprítva
1 evőkanál barna cukor
3 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál kínai fekete ecet
6dkg sótlan, pirított mogyoró
tálaláskor só és esetleg szecsuani bors
A csirkét falatnyi darabokra kockázzuk. A mellfilé helyett készíthetjük kifilézett combból is, úgy még szaftosabb lesz. A húst megszórjuk az étkezési keményítővel és a rizsborral, majd összekeverjük, hogy egyenletesen befedje. Lefedjük frissentartó fóliával, és fél-egy órára hűtőbe tesszük. A húst ebben a fázisban nem szükséges sózni. Egy wokot, vagy serpenyőt zsiradék nélkül füstölésig felforrósítunk, majd hozzáadjuk a chiliolajat. (Ha nincs chiliolajunk, akkor hideg napraforgóolajba teszünk 2-3 szárított chilipaprikát, felhevítjük, néhány percig pirítjuk, majd a paprikát szűrőkanállal eltávolítjuk). A forró chiliolajba tesszük a csirkét, és a szecsuani borsot és erős lángon, dobva-rázva néhány perc alatt megpirítjuk. Ne zsúfoljuk túl a serpenyőt, ha kisebb edényünk van, inkább két adagban pirítsuk a csirkét. Amikor a csirke elkészült (kifehéredett, és nagyjából átsült), hozzáadjuk a finomra aprított gyömbért, a barna cukrot, a szójaszószt, az ecetet és a pirított mogyorót. Ezzel is néhány percig pirítjuk, amíg hozzávalók szirupos bevonatot képeznek a húson. Tálaláskor kevés sót szórunk rá, és ha van, szecsuani borsot. Natúr jázminrizs illik hozzá.
Nekem csak egy kérdésem volna: h. milyen szójaszószt használtál, sötétet vagy világosat?
Tegyünk utána még egy „w”-t és evés közben mindenki fetrengeni fog a röhögéstől 😀
http://www.youtube.com/watch?v=ihuDwkL9_Ng
világos a szójaszósz! köszi, pontosítom is a receptben
tegnap este megcsinaltam, es isteni volt! Nagyon koszonom a receptet!!!!es vegre van itthon mindenfele azsiai cucc, amivel ujabb finomsagokat gyarthatok 😀
A receptben szereplő „chiliolajat” pontosítani kellene!
Saját tapasztalatom szerint az átlagember számára ehetetlenül erősen szeretem az ételeket (konkrétan a kínai konyha temékeit nem nevezem csípősnek, max. az indiait és a mexikóit), ilyen feltételek mellett 1 tányérnyi ételbe 3-4 csepp chiliolaj számomra kellemesen csípős. Konkrétan a chilipaprikából (sajtolással, vagy a fene tudja hogyan) kinyert olajról beszélek. Szemcseppentős flaskányi kiszerelésben árulják, az egész kb. egy nagy evőkanál.
Ebből 2 kanállal egy Gong-Bao-ba akkor tenne bárki, ha egy hadseregnek főz.
Itt legfeljebb „chilis olaj” lehet a recept szereplője, ami egy étolaj, amiben huzamosabb ideig chilipaprikát áztattak – erre utal a pótlására tett javaslat is.
Javíts ki, ha tévedek (ha pedig em tévedek, akkor a receptet :-)))