Kerekrépa – navet, turnip, Mairübe

A múltkori szedd magad kirándulás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy legyen nagyobb tételben jó minőségű eper, amiből dzsemmet tudok készíteni. Megtörtént. (bár igencsak alulkalkuláltam magam, arra ugyanis nem számítottam, hogy a barátaimnak egy hétvége alatt két teljes üveget sikerül elpusztítaniuk reggelire –egészségükre.) A földeken járkálva természetesen mindenféle egyebet is összeszedtem, ami utamba került, csak úgy, kíváncsiságból. Miközben a rebarbarák felé igyekeztünk, az egyik sornál a „navet” táblát véltem felfedezni. Tudtam, hogy mi ez, de soha nem készítettem még, úgy gondoltam, most itt a megfelelő alkalom. Néhány gumót kikaptam (…”Te, ezt hogy kell kiszedni, egyszerűen csak kihúzom? És mit csináljak ezzel a rengeteg levelével?..” –kérdeztem, miután úgy kinevettük szegény gyereket, aki spenót helyett néhány kiló krumplilevelet szüretelt, mintha mi a Kertészeti Egyetemen végeztünk volna…)

Ez zöldség a kerekrépa. Annak is francia, bébi változata. En: turnip, fr: navet, de:Mairübe. A káposztafélék családjába tartozik (Brassica rapa), több ezer éve termesztik, és már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották. Európából származik, egyes források szerint északról, mások szerint Közép-Európából, ehhez képest a FAO adatai szerint 2005-ben Kína volt a legnagyobb termelője. A kisméretűt használják gasztronómiai célokra, a nagyobbat takarmányként – valószínűleg ennek is tudható be méltatlan imidzse. Európában ínséges időkben nagyon fontos élelmiszer volt, főleg a burgonya megjelenése előtt. Magyarországon nemigen ismert, kivéve –ahogy olvasom- Zalában, ahol savanyítva rakják el (jé). A világon egyébként sok helyen főznek vele, pl. Ázsiában, arab országokban (céklával, savanyítva, vagy a hétzöldséges kuszkusz ragujában), Amerikában, Angliában, Skóciában, a legváltozatosabban azonban a franciák készítik. Számos klasszikus fogás alkotóeleme, pl. a zsenge zöldséges bárányé, (Navarin d’agneau Printaniére), de legismertebb talán kacsa köreteként, fényezve tálalva (le canard aux navets glacé).

 

Konzultáltam a tulajdonosnővel, és az ő utasításai alapján készítettem el: vajon sütve, pici cukorral karamellizálva. Fantasztikus, nagyon ajánlom mindenkinek, aki hozzá tud jutni. Ízre leginkább retek és karalábé keveréke, édeskés, állagra is hasonló, de valamivel tömörebb, kevésbé vizes, közelebb a krumplihoz. Mindenesetre, új karalábéval teljesen hasonló eredményt értem el: a karalábét felszeleteltem, 12 perc alatt fedő alatt roppanósra főztem, majd vajon és kevés porcukorral megpirítottam. Kevés petrezselyemmel és reszelt citromhéjjal szórtam meg, kacsa mellé tálaltam. Meg merem kockáztatni, hogy friss, szép retekkel is érdemes megpróbálni.

 

 

 

Más: Lányok, Hölgyek, eljött az ideje, hogy ellátogassunk egy autós blogra. Nem viccelek. Ígérem, nem bánjátok meg. Igen, van gasztronómiai vonatkozása.

 

(Visited 1 605 times, 2 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

11 hozzászólás

  1. Igen, Zalában. A savanyú répából egyébként főzeléket is készítenek, nagymamám szokta főzni. Olyasmi, mint a töltött káposzta. üdv. Kata

  2. Itthon sok helyen láttam kerekrépát, vagy minek nevezzük – eddig én fantáziadúsan csak a turnip megnevezést használtam. Az tény, hogy a kínálatot nem lehet pl. a karalábéhoz hasonlítani, de ha nyitott szemmel járunk a piacon, akkor lehet találni (és nem is feltétlenül a „puccos” zöldségesnél). LepkePillangó

  3. Úgy látszik, nem járok elég nyitott szemmel azon a piacon, mert még sosem láttam őt ott. Egyébként a finn, tágabban skandináv konyhában is közismert, népszerű zöldség.

  4. Ümm, addig, amíg érdekességről van szó, fincsi. De amint ipari mennyiségben tolják eléd nap mint nap a menzán, mint errefele, hát… Nem kívánom senkinek.

  5. a savanyított tarlórépát,kerekrépát,úgy lehet használni mint a savanyúkáposztát..zalában a svábokhoz kötik a késszítésének elterjedését.a színe szép fehér..ha jól tudom,kovásszal gyorsították az erjedését.:)retek helyett is finom..csak kicsit csípősebb 🙂

  6. A kerékrépa savanyítását akartam megkeresni, nem is gondoltam , hogy ennyi minden van erről az egészséges zöldségről az interneten. Azt hiszem, maradok a nagyik receptjénél, és úgy savanyítom, hogy a vékonyra lereszelt répára langyos sós vizet teszek, a tetejére pedig gézbe kötve egy kenyérdarabot rakok. Egypár szem bors kell csak bele. A káposztasavanyítás sulykolással történik, ezt nem szabad összetömöríteni, mert elveszti a szép fehér színét. Ha nincs elég meleg a savanyitó helyiségben, egy cseppnyi esetet is lehet bele tenni. Főzni ugyanúgy szoktam, mint a székelykáposztát, a félig megfőzött pörköltre teszem a savanyitott répát, készre főzöm, és tejfölös habarást teszek bele. Nagyon finom, és a kerékrépa vesetisztító hatású állitólag.

  7. Az íze valóban a karalábéhoz hasonlít. Ráadásul mivel a keresztesvirágúak csoportjába tartozik, nem mellékes a vastagbéldaganat megelőző hatása sem, ugyanúgy, mint a többi káposztafélének.

  8. Én is Zalából Kiskanizsából származom,régóta keresek kerekrépát a piacon de nem is ismerik pl:itt Debrecen környékén.Magot is kértem Miklósfáról de még válaszra sem méltattak.
    Nagyon szeretném ha elterjedne hisz nagyon egészséges.Anyum oldalassal savanyúan készítette el.
    Ha valaki tud magot küldeni kérem értesítsen.
    Köszönöm.
    marink@freemail.hu

  9. Nagypapa!
    A kerekrépa mint „csoda” vagy „különlegesség” !
    Ezt a hozzászólást olvashatják az egyik kertbarátos oldalon.
    Sajnos a benne foglaltak nagyon igazak. Csalódást okozott.
    Az idézet:
    KEREKRÉPA !!!!
    avagy TARLÓRÉPA !!!
    Köszöntöm a Kertbarátokat!
    Csupa nagybetűvel kezdtem soraimat, azt hiszem az internet-etikában ezt kiabálásnak veszik.
    Hát, Én kiabálni tudnék a csalódástól.
    Még az év elején láttam az egyik TV műsorban az általam eddig ismeretlen répát. Annyi minden jót hallottam, és feltételeztem róla, hogy nemkevés utánjárásal megtaláltam a vetőmagját. Egy szimpatikus miklósfai kertbarát küldött nekem magot. Néhány mondatban füzött hozzá vetési tanácsot, hogy ráérek elvetni ugymond aratás után is.. Türelmetlenségem miatt elvettetem már április végén, és vetettem még jó néhányszor úgy két hét időeltolással, augusztus közepéig.
    Az első vetés gyorsan kikelt, mint ahogyan a többi is, és a rendszeres öntözés hatására gyorsan növekedett.
    Az első kóstolás után azt gondoltam, hogy finom csemege lesz. Nem lett! Az eléggé arogáns mellékize miatt csak én magam fogadtam el a család, az ismerősök az orrukat huzogatták tőle és NEM KELL szóval el is utasították. Hát ha nem, azért nekem még megfelel. Savanyitottam a párom közremüködésével, azt mondja Papa ha te szereted én megfőzöm neked boldogan.
    Nos hát lett belőle „székelykáposzta”, káposztás kocka -cvekedli- és leves amely a karalábélevest volt hivatott pótolni. Bátran mondhatom, hogy számomra finom volt mind a három forma. Nyersen, lereszelve is ehető volt. Közben mondom, hogy a párom most is főzi a levest érzem, a finom illatát.
    Kostolnom is kell, elhangzott a hívó szó!
    Idáig arról írtam ami pozitiv.
    Most jön a „feketeleves”
    Az első vetésben is de a következőkben is elég sok férges volt, vékony barnás-fekete féregrágta erek és a féreg ürüléke szennyezte, ami miatt szinte nem lehetett gyalulni-reszelni.
    A június elején vetett vetemény szépen fejlődött, dús levélzettel. Annyira szép, és zsenge volt, hogy egy olasz recept alapján még pesztót -spenótfőzelék mintára- is készített belőle a párom, az is finom volt. A répája viszont ennek is kezdett férges lenni. És most jön a dráma a tragédia. Augusztus közepén a különböző időben vetett hét(7) huszonöt méteres sorban vetett répát meglepte egy apró fekete ugró-pattanó bogár, de olyan tömegben, hogy söpörni lehetett a levélzetről. Szeptember közepéig négyszer(4) permeteztem meg, mindhiába. A bogárinvázió olyan mértékű volt, hogy a káposztáimat, a zsenge karalábélevelet is fölzabálták. A szomszédaim haragját is rám hozták, mert náluk is pusztítottak.
    Az idős szomszéd mami sírva panaszkodott, hogy még a torma levelét is megették. Korábbi években ismeretlen volt az ilyen kártétel. A kártételük után a levelek úgy néztek ki mint a szita. Növényvédelmi szakember a kérdésemre elmondta, a repcebolha volt a kártevő, amely augusztus elején rajzik. A tarlórépa rokonságban van a repcével és a környéken repcét is termelnek azért találtak ide, mert a repce még nem nagyon kelt ki, vagy kevés van.
    Úgy gondolja, hogy felejtsem el a tarlórépát, de jó esélyem van arra, hogy jövőre karalábét káposztafélét sem fogok tudni termelni. A milliónyi bogár komolyan megfertőzte a kertemet.
    Ma reggel amikor a kertből a konyhára hoztam a répát a leveshez úgy 6-7 kilóból tudott a párom egy leveshez valót kifaragni olyan férges.
    Ennyit a CSODÁLATOS-nak vélt répáról.
    Ha van valakinek ép kéz-láb ötlete, hogy milyen módon tudnék ebből a répából jövőre fogyasztható minőséget termelni, azt szívesen elfogadom.
    Örömökben teljes kertművelést kívánok mindenkinek.
    István
    Az idézetnek vége.
    Hozzáfűzni valóm csak annyi, hogy az általam olyan nagyon babusgatott répát a mai délutánon elkezdtem felszedni a Mama megtisztitotta, hámozta és dobta a szemétbe, mert olyan férges, hogy nem hajlandó vele foglalkozni.
    A szomszéd néni tyúkjai talán elcsipegetik, ha elfogadja a gazdájuk.
    Azt már tudom,hogy jövőre, ha megérem, akkor csak a korai vetés jöhet számításba.
    Szép napot mindenkinek.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük