Az egész azzal kezdődött, hogy Szatmárnémetiből egyszerűbb (gyorsabb) volt Debrecenen keresztül vezetni hazafelé. Ha pedig már Debrecennél jártam, onnan csak egy ugrás a Hortobágy. Ha pedig már átmegyek Hortobágyon, onnan végső soron már csak egy kis kitérő Kunmadaras...így landoltam Budapest helyett Kunmadarason, és így lettem figyelmes arra, hogy Tiszafüreden az út mentén a „termelői sárgabarack” táblánál megjelent a gyümölcsös stand és tulajdononosa! Ez azért akkora szám, mert hónapok óta próbáltam megtalálni, de mindig csak a feliratot találtam. Meg is álltam azonnal, kikérdeztem a kedves hölgyet mindenről, megmustráltam az áruját –későn érő sárgabarack, gyönyörű paprika, paradicsom – és mivel alig volt nálam készpénz, mindenből csak pár szemet vettem megkóstolni. Aztán Kunmadarason beleharaptam a sárgabarackba, és elakadt a lélegzetem. Kívülről olyan semilyennek nézett ki, kicsit sápadt, kicsit kemény –beleharapva roppan egyet, enyhés savanykás –viszont olyan ízes, aromás, érett, mintha a legjobb fajta sárgabaracklekvárba harapna az ember (Farbaly fajta, meg is jegyzem magamnak). Aztán megkóstoltam a paradicsomot is – szabadföldi, amit aznap reggel szedtek – tudtam, hogy ebből azonnal kell nagyobb mennyiség. Hosszas kutakodás után sikerült telefonon elérnem a hölgyet, Hadászi Anitát, aki férjével viszi a Tiszaszőlős melletti Hadászi tanyát.
Megbeszéltük, hogy másnap reggel a tiszafüredi piacon veszem át tőle az árut (minden csütörtökön és szombaton reggel vannak kint a piacon). Nem bírtam megállni, és sárgabarackot is vettem (abból amba lett), a paradicsom mellé pedig még beugrott 3 kg érett, édes kápia paprika. Ebből készült a kápia ketchup, ami a ketchupok királynője – koncentrált, édes sült paprika, alma, hagyma, fűszerek. Ugyanúgy lehet használni, mint egy ketchup-ot: sült krumplihoz, sült zöldségekhez, BBQ szószhoz, ragacsos csirkeszárnyhoz máznak, stb. Az instagram oldalamon „highlightsban” a készítés menete is megtalálható, lépésről lépésre.
Akkor sokan ki is próbálták azonnal, a többség imádta, van, akinek túl savas, túl ecetes lesz. A pontos arányok függnek a paprika édességétől és az ecet fajtájától is, érdemes először kisebb mennyiségű ecettel kezdeni, és ízlés szerint növelni a mennyiségét. Semmiképpen ne a sima, háztartási ecetettel készítsük, az nagyon durva lenne ehhez, én rizsecetet szeretek használni, ami sokkal lágyabb, de almaecettel is dolgozhatunk. A csípősséget is tudjuk szabályozni chili hozzáaadásával/kihagyásával, ha nem csípősre készítjük, akkor abszolút gyerekbarát.
