Mutasson nekem bármely év január 2-án valaki egyetlen egy olyan nőt, aki nem fogyókúrázik! Én nem tudok ilyet. Ugye, nem lenne túl hiteles, és senki nem hinné el nekem (ó, dehogyisnem..) , ha rögtön karácsony után én itt mondjuk csokiszufléval, vagy karamellkrémmel jelentkeznék Szóval, mivel teljesen normális nőből vagyok, a karácsonyi süteményhegyek után január 2-án természetesen én sem ettem édességet (khm, bár, úgy emlékszem, abból az elképesztő hókifliből, amit vendégségbe vittünk volna, de azt sajnos nem érte meg, talán egy-két darab lecsúszott..). Nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve az abonett, a kefír és a párolt csirkemell gasztronómiai jelentőségéről fogok beszámolni, egyszerűen csak annyit, hogy a héten egy kicsit pihentettem a gyomromat. De nem ám az ízlelőbimbóimat, azt kikérem magamnak!
Ehhez lefőztem egy nagy adag húslevest (a sárgarépán kívül minden zöldséget otthonról hoztam), és pár napig azt ettem különböző formában. A levest itt mindig gyöngytyúkból készítem (kapható a helyi közértemben), mivel összehasonlíthatatlanul finomabb ízű a végeredmény. Lehet kapni külön csak gyöngytyúk combokat, most azt használtam, mivel nem tudtam volna mit csinálni egy egész tyúknyi hússal. A leves így persze gyengébb és soványabb lett, de nagyon jóízű, és a célnak tökéletesen megfelelő. Hogy ne legyen unalmas, de főleg sok-sok ÍZ legyen benne, a következő formákban fogyasztottam:
1.) Fokhagymás-tojásos
Ez nálunk családi hagyomány, gyerekkoromban úgy rémlik, mintha minden egyes vasárnapi húsleves utáni hétfőn ezt a levest ettük volna. Ezer éve nem ettem, most nagyon jólesett. A forrásban lévő húslevesbe egy villával felvert, -sózott, borsozott – tojást csurgatok, pár percig főzöm. Sok friss petrezselymet és reszelt fokhagymát teszek bele.
2.) Gyömbéres, kínai kellel
A levest felforralom, egy-két karika friss gyömbért teszek bele, néhány percig gyöngyöztetem. Néhány levél kínai kelt összetépkedek (vagy csíkokra vágok), beledobom a levesbe, és pár percig főzöm, amíg összeesik. Pár csepp szójaszószt is lehet tenni hozzá.
3.) Csípős-savanyú –tom yum szerű
Hangsúlyozom, szerű. A világ legjobb levese a thai kókusztejes csirkeleves, (a sima, garnélás változata is), de kókusztej az most sajnos nem játszott. Ezt a csípős-savanyú ízvilágot reprodukáltam traktoros változatban, hús nélkül. A levesbe némi chilit, egy-két szelet galanga-t, egy citromfüvet főztem, halszósszal, lime-lével és cukorral ízesítettem. Friss koriander és újhagyma a tetején. Benne pár szem gomba.
4.) Zöldcitromos, tortillás
A forró levesbe egy kis zöldcitromlevet facsartam, beledobtam pár darab csíkokra vágott tortillát, zöldcitrom szeletet, pár csepp tabasco-t, a végén néhány kocka friss paradicsomot. Sok friss koriander.
A mélyhűtő ilyenkor jó barát, a levest is el lehet megfelelő adagokban tenni, és a különlegesebb fűszerek (gyömbér, galanga, citromfű), amelyek nem mindig vannak otthon, is tárolhatóak. A húst a tormával ettem, a főtt zöldségeket magukban. A legfinomabb persze a No.3. volt.
Hát én nem fogyózok, de a férjem igen. Már novemberben elkezdte, az egész decembert végigveszekedtük, mert ő karácsony este is csak salátát akart enni, no kacsa, no liba, no kocsonya! Sikeresen lefogyott már 15 kilót (és még további 15 a terv) én meg csak lapozgatom az ajándékba kapott szakácskönyveket, nagyokat nyelek és bánkódom. Meddig lehet ezt bírni – főzés nélkül?????
A citromfüvet (gondolom te is az igazi, hosszúkásra gondolsz, nem a lemon balm-ra amit itthon citromfűként árulnak) hogy fagyasztod le? Van itthon pár darab a hűtőben, de nem fog elfogyni most, úgyhogy le akarom fagyasztani, de nem tudom egyben vagy szeletelve jobb-e elrakni?
Bocs, hogy csak most válaszolok. Igen, persze, a thai citromfűre, és egészben szoktam fagyasztani. Persze nem teljesen olyan, mint frissen, de azért marad aromája.