Szóval. A recept ötlete egy szuper könyvből van: Neale Whitaker: The Accidental Foodie –majd még írok erről részletesebben máskor, mert nem egy sort érdemel meg , hanem sokat–nagyon sokat -meg főztem is belőle több jó receptet. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy a könyvben 10 személyes adagra való hozzávalók vannak megadva, viszont lusta voltam kiszámolni, hogy ha 10 személyre 12 tojásfehérje szükséges, akkor 2 személyre mennyi, így az arányok tekintetében egész egyszerűen a saját érzésemre hagyatkoztam (így lett a 2 adag helyett 4). Mindegy, a lényeg a tálalás. Tehát főzve van egy majdnem eperlekvár, az van összekeverve felvert tojásfehérjehabbal , sütőben 12 perc alatt gyönyörűen megemelkedik (majd jó szuffléhoz méltóan természetesen azon nyomban össze is esik, úgyhogy futólépésben kell tálalni), habos, könnyű, epres belső…és most jön a trükk: készítve van egy friss epermártás és a szufflé úgy tálaltatik, hogy a tetejét be kell vágni és bele kell önteni a friss epermártást. Eléggé zseniális.A receptet később pontosítani fogom, amint megtalálom a könyvet, amely a lakás valamely pontján felszívódott.
Kb. ezt csináltam: 25 dkg epret kb. 6-7 dkg cukorral (vagy ízlés, ill. eper édessége szerinti mennyiséggel), pici citromlével sűrűre (majdnem lekvársűrűségűre) főztem (kb. 30 perc). Felvertem 3 tojásfehérjét, amit porcukorral édesítettem. A habba óvatosan beleforgattam az epertrutyit. Kivajaztam és kiporcukroztam négy szufflétálkát (a negyedik már kis adag lett), elosztottam bennük az eperhabot. Körbehúztam egy kést az edény és a hab között, hogy szépen felemelkedjen a szufflé. 220C-on ponttosan 12 percig sütöttem. Ez idő alatt elkészítettem a szószt: 25dkg epret simára turmixoltam porcukorral és citromlével (akit zavarnak a magok, átpaszírozhatja). A forró szufflét azonnal tálaltam, az instrukció szerint a közepét bevágtam és beleöntöttem a hideg eperszószt.
This looks amazing! Even though I don’t understand the recipe, I’m sure it’s delicious!>>~Dianka
nyaaaaaaaaaami 🙂>(sóhaj)
A legjobbkor! >Jövő héten házassági évfordulónk lesz, tervezem, hogy mit főzzek (általában férjemuram vacsorázni visz, de most másképp lesz, sokkal jobbat szeretnék!). A kézzel evős, scampis cucc is nagyon jó lenne, csak éppen nagyon messze vagyunk a tengerparttól. >Szóval gyűjtöm az ötleteket, aztán majd a nagy nap reggelén, anyám kertjében, a piacon vagy a szupermarketben eldől minden.>Eddig az eper+pezsgő kombináció szerepel a listámon, de ez is esélyes. Bár a pontos időzítés szükségessége kicsit zavar, sokkal kötetlenebb lesz ez a vacsora ;), remélem! Meg szuffléformám sincs, pedig ma is néztem egy edényboltban. (A csokiszufflét vidáman csinálom nélküle, füles bögrékben, de az eperfelfújtat mégsem tálalhatom abban!)>Egy kérdés a recepthez: a szufflétálkát mennyire töltötted meg? Kár, hogy nincs kép a felvágott és megtöltött szuffléról, nagyon megnézném.>Lehetne ezt rebarbarából is, nem? Bár az eper kétségkívül látványosabb. És ha rebarbarából lenne a felfújt és bele az eperöntet?
rossamela, nagyon Boldog házassági évfordulót és jó ünneplést!!Rebarbaraszufflé+eperszósz -szerintem ízre zseniális lehet, viszont lehet, hogy a felfújt színe nem lesz valami guszta (legalábbis ha zöld rebarbarából készül), romantikus alkalomra talán ez eper szebb. A tálkát teljesen töltöttem meg, hogy szép magasra nőjjön.
I can’t understand but I want to eat it. A lot of it. Now.