Talán ilyenkor február vége, március eleje felé érkezik el az a lélektani pillanat, amikor már igazán elegünk van a télből. Egy-egy ragyogó, napsütéses nap már minden kétséget kizáróan emlékeztet rá, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz, vele együtt pedig a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak és a friss, zsenge karalábék, saláták, retek, spenót. Ezekben a hetekben a legnehezebb a piacozás: az ember bolyong a standok között, gondolatban már a fentiek között válogat, a valóságban azonban még nyomuk sincs. Be kell érnünk a téli gyökérfélékkel. Milyen kár, hogy a sárgarépán, petrezselyemgyökéren, céklán, zelleren túl a választék nálunk viszonylag korlátozott –számos, más országokban elterjedt fajta pedig kitűnően felhasználható, otthon azonban sajnos még, vagy már kevésbé ismert. Egyik nagy kedvencem pl. a feketegyökér. A Dél-Európában őshonos zöldség rendkívül jóízű, leginkább spárga, karalábé, articsóka jellegzetességeire emlékeztet. Az 50-es évekig állítólag gyakran kapható volt az alföldi piacokon, majd fokozatosan eltűnt. Remek leves, vagy köret készíthető belőle, nagy örömmel látom, hogy kezd visszatérni. A kerekrépa Európában ínséges időkben nagyon fontos élelmiszer volt, ma viszont a csúcsgasztronómia él vele előszeretettel. Magyarországon nemigen ismert, kivéve Zalában, ahol savanyítva rakják el. A karórépa az I. világháború alatt írta le magát, Németországban az 1916-17-es telet más élelmiszer híján ezzel vészelték át (még szavuk is van rá: Steckrübenwinter), azóta sem szerezte vissza jóhírét. A skandináv konyha ellenben ma is gyakran használja, a tengerentúlon pedig pár éve az összes menő étterem étlapján megfordult. Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő években egyre szélesebb választékkal találkozunk majd, addig viszont kísérletezzünk sokoldalúan a meglévőkkel.
Langyos, sült gyökérzöldségek joghurtos öntettel
Hozzávalók:
Fejenként:
2 kisebb sárgarépa
1 közepes petrezselyemgyökér
egy kisebb gumó zeller fele
2-3ek olívaolaj
csipet őrölt római kömény
só, bors
Öntet:
3-4ek natúr joghurt
fél gerezd fokhagyma, reszelve
opcionális: 1kk tahini (szezámkrém, kapható közel-keleti élelmiszereket árusító üzletekben)
friss petrezselyemzöld, reszelt citromhéj
A sütőt előmelegítjük 200C-ra. A sárgarépát, fehérrépát, zellert meghámozzuk, és egyforma méretű darabokra szeleteljük. A zellert karikákra, majd felekre, ill. negyedekre vágjuk. A zöldségeket összeforgatjuk az olívaolajjal, hogy egyenletesen befedje, sózzuk, borsozzuk, csipet őrölt római köményt szórunk rá. Alufóliával bélelt tepsiben, kb. 25-30 perc alatt megsütjük, hogy kívül karamellizálódjanak. A joghurtot simára keverjük a fokhagymával, kevés sóval és a tahinivel. A sült zöldségekre locsoljuk, végül gazdagon megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel és reszelt citromhéjjal.
Tudom tavaszodik, de azért ez a gersli-petrezselyem-gersli-feketegyökér-fehérrépa-zeller stb. sor lassan kicsit sok nekem…
joa-nak teljesen igaza van. Kedves CV csak nem gondolod, hogy a saját blogodban arról írsz, amiről csak kedved van? :)))
Az előző posztban arról volt szó, hogy az ember lehetőleg vásároljon idényzöldséget. Már pedig most ezeknek van szezonja.
Jól van na! A hozzászólások is azért vannak, hogy az ember leírhassa a véleményét nem? Semmi rosszat nem mondtam CV-re, akit egyébként évek óta lelkesen olvasok és főzök, csak nekem ezek valahogy nincsenek ínyemre.
Tőlem is egy jól van na:)! nyugodtan lehet ám itt kritikus véleményt írni, nincs nekem ezzel semmi bajom. Nekem pl. speciel fel sem tűnt ez a valóban némileg egyhangú gersli-gyökér sor. én tudnám mondjuk minden nap enni, de igyekszem váltani:)
Erre most úgy megéheztem, hogy gyorsan előkaptam egy kis maradék gerslit pirított paprikával tegnapról.
A hétköznapi háziasszonyok pedig nagyon hálásak azokért a receptekért, amiket olcsó, Budapesten kívül beszerezhető hozzávalókból is meg lehet főzni!