Az ember fenntartásokkal indul az isztambuli télbe. A város lelkeként számon tartott Boszporusz kristálytiszta, csillogó kéksége napfényben tündököl igazán, az eső és a hideg szürkévé és haragossá teszik a vizet, vele együtt pedig talán a város lakóit is. Aztán ott vannak még Pamuk írásai is, amelyekből egyértelműen kihámozható, hogy a gyakran megénekelt fátyolos isztambuli melankólia ilyenkor még súlyosabban telepedik a városra. Valódi hidegben bizonyára így történik, a tavaszias télnek köszönhetően azonban ebből mit sem érzékelünk. Ellenkezőleg: a város mintha sokkal nyugodtabb, lassabb és önfeledtebb lenne. Mintha fellélegezne arra a néhány hónapra, amíg nem özönlik el a látogatók, hátradőlne, és megengedné magának, hogy lazítson. Már-már olyan érzésem támad, mintha kulisszák mögé nyertünk volna bepillantást.
A lépten-nyomon felbukkanó, a portékáját figyelemre méltó precizitással elrendező sült gesztenye árus standja ilyenkor mennyivel hívogatóbb, mint ahogy a forró, édes tea is még jobban esik, mint máskor. Számos olyan gasztronómiai különlegességgel is találkozni a téli hónapokban, amelyek megkóstolására máskor nemigen nyílik lehetőség. Salep például máskor nincs: a speciális orchidea fajta szárított gyökeréből őrölt, csontszínű port cukorral és tejjel főzik fel, a végeredmény sűrű, puding szerű, édes, illatos ital, amelyet forrón, fahéjjal megszórva árulnak. Instant változata szupermarketekben, kávézókban is megvásárolható, de a ritkaság számba menő valódit aranyárban mérik, beszerzése felér egy titkos csempészési hadművelettel. A boza igazi energiabomba: a legnépszerűbb isztambuli változata fermentált hántolt kölesből készül, amely az enyhe erjedés során édeskés-savanykás, sűrű itallá válik. 1%-os alkoholtartalma miatt a 17. században akadt szultán, aki betiltotta. Tetejére őrölt fahéj és pirított, ropogós csicseriborsó (leblebi) jár. Leghíresebb, kultikus márkáját a város egyik negyedéről, Vefáról nevezték el. Központi üzletüket 1876-ban alapították, ma az ükunoka viszi, és még ma is sokan zarándokolnak ide egy pohár bozáért. Salep nincs, boza nincs, marad a pirított csicseriborsó, amely házi változata valamelyest felidézi az isztambuli levegőt. Jó kis snack, bármilyen keleti fűszert felvesz, és nagyon finom salátákra, főzelékre, vagy pl. krémlevesekre (a képen zeller) szórva.
Fűszeres, pirított csicseriborsó
Hozzávalók (4-6 adag)
2 doboz konzerv csicseriborsó (80dkg), átöblítve, lecsöpögtetve
4 evőkanál olívaolaj
só, bors
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál őrölt koriander
½ kávéskanál csípős pirospaprika
A sütőt előmelegítjük 190C fokra (légkeverés). A csicseriborsót átöblítjük, lecsepegtetjük, a levált héjakat eltávolítjuk, majd konyhai papírtörlővel amennyire csak lehet, leitatjuk, hogy minél szárazabb legyen. Alufóliával, vagy sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, meglocsoljuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Kb. 30-35 percig sütjük, amíg ropogósra pirul. Kivesszük a sütőből, és összeforgatjuk a fűszerekkel.
Zsófi kedves!
Mindig olyan kedves szavakkal szólsz Isztambulról, hogy ha nem szeretném és nem vonzana, akkor is nagy kedvet kapnék általad arra, hogy elmenjek oda.
gambas
De jó, pont tegnap este nézegettem a mélyhűtőmben sorakozó lefagyasztott, főtt csicseriborsóval teli dobozaimat, hogy mit is kellene velük kezdeni :), mert a hummuszt már egy kicsit unom. És most itt a megoldás, köszi szépen!
Emese
Ha valaki nem konzerv (sicc!) csicseriborsóval dolgozik, akkor elő kell főzni (+ előtte áztatni) sütés előtt?
Benne lehet a csicseriborsó a budapesti gasztro levegőben 😀 , mert pont tegnap csináltam és posztoltam.
http://foodults.blogspot.com/2011/01/csicseriborso-ragcsa.html
Mivel alapvetően nem vagyok híve a konzerveknek ha van belőle fagyasztott vagy szárított ezért én nem konzervből készítettem. De arra azért kíváncsi lenné,k hátha valaki csinált már így is úgyis, hogy mi a különbség a végeredményben. Valaki ?
Mindig sokkal finomabb nem konzerv csicserivel, ha van idotok, vagy van frissen fozott, mindenkeppen azzal erdemes. Es igen, sutes elott meg kell fozni: egy ejszaka aztatas, aztan kb. 2 ora fozes, csipet szodabikarbonaval kevesebb
nekem felemás lett az eredmény: voltak közte ropogósak, meg amik csak ránézésre, a belsejük puha maradt. főzöttből csináltam, elvileg minden instrukciót betartva. a fűszerezése viszont isteni lett, ez a római kömény, koriander párosítás tökéletes.
Megcsináltam és egy currys karfiolkrémleves tetejére szórtam!
Nagyon finom volt!
Emese
Csodás a hangulatkép, egyszerű és nagyszerű a recept, nagyon köszönöm mindkettőt!