Fröccstésztában sült, ropogós zsályalevél

Az egyik legjobb konyhai illat: a vajban sülő zsálya intenzív, fűszeres illata. Bármilyen fogást egy újabb szintre emel: tésztát, nudlit, gnocchit, rizottót, halat, sült borjú- és csirkemájat, göngyölt húsok töltelékét – az olaszok gasztronómiai ízlésében mindig lehet bízni. A Dél-Európában és Kis-Ázsiában őshonos növényt elsősorban az olasz konyhából ismerjük, talán ott a legváltozatosabb a felhasználása. A zsályák royce royce-a viszont állítólag Dalmáciában, a horvát tengerparton terem. A középkorban főleg gyógynövényként tartották számon, a 16. azonban kulináris alkalmazása is elterjedt. A zsálya bolyhos, selymes, húsos, olajzöld felületével igen szép fűszernövény, termesztése sem túl körülményes, érdemes tartani (vagy ismerőstől kérni, jobb híján piacon venni). Vajban kisütve parádés, ezt akár egy szelet grillezett halon, vagy húson máris ki lehet próbálni. Az alábbi receptben viszont jéghideg fröccs mellé ajánlom elegáns snack-nek. Hagyományos változata sörtésztával készült, amit most a nyári magyar konyhára hangolva fröccsre cseréltem. Akkor jó, ha a bunda vékonyan, ropogósan fedi be a leveleket, továbbra is a zsálya a főszereplő. Frissen tálalva a legjobb.

A rozéból és a hideg ásványvízből, vagy szódából fröccsöt készítünk. Egy kis tálkába szórjuk a lisztet, hozzáadjuk a sót és a frissen őrölt borsot, majd beleöntjük a rozéfröccsöt, és egy kis kézi habverővel, vagy villával teljesen csomómentesre keverjük. Lecsipkedünk kb. 30 nagyobb, szép zsályalevelet, úgy, hogy maradjon egy kis szára, azon tudjuk majd kényelmesen megfogni. Egy nagy serpenyőbe öntjük az olajat, és közepes hőfokon elkezdjük felforrósítani. A serpenyő mellé készítünk egy tányért, vagy tálcát, amit leterítük konyhai papírtörlővel, erre szedjük majd a kész zsályaleveleket, és ezen itatjuk le. Amikor forró az olaj (úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a fröccsös masszából egy cseppet beleteszünk, ha már sistereg, akkor jó), elkezdjük sütni: a zsályaleveleket a száruknál fogva, kézzel belemártjuk a fröccsös tésztába, függőlegesen kivesszük, és lecsepegtetjük, hogy a massza csak éppen vékonyan vonja be a leveleket. A forró olajba tesszük, és mindkét oldalát arany színűre sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Akkor jó, amikor a bunda világos barnára és ropogósra sül. A kész leveleket konyhai papírtörlőn leitatjuk, majd azonnal kínáljuk, jéghideg fröccs, vagy egyéb italok mellé.