Néhány hét különbséggel egy éve költöztem haza Brüsszelből. Emlékszem, az első napokban sem kedvem sem inspirációm nem volt főzni, hiába jártam a piacokat, egyszerűen semmi nem ihletett meg. Aztán megtört a jég, és az első étel, amit a konyhámban főztem, zöldbabfőzelék volt. A második pedig feketeribizli. Nincs is praktikusabb alapanyag, amit egy felújított konyhában fel lehetne dolgozni…Egyáltalán nem emlékeztem rá régebbről, hogy a hazai piacokon lehetett volna kapni feketeribizlit, meglepődtem. Akkor lett belőle lekvár, majd következő héten visszamentem nagyobb mennyiségért, de addigra már természetesen híre-hamva nem volt. Az egyetlen üveg lekvárra hát úgy vigyáztam, mint a szemem fényére, gyakorlatilag egy évig nem nyitottam ki, úgy spóroltam vele. Most viszont lett méltó helye, macaron töltelék formájában. Ilyen előzményekkel majd kiugrottam a bőrömből, amikor szombaton a Lehelen megláttam a nagy rekesz feketeribizliket, gyorsan le is csaptam. Mire hazaérek, hív Apukám és kérdezi, hogy vegyen-e nekem a Hunyadin feketeribizilit, ott 500Ft/kg. (A Lehelen egy doboz ennyi). Naná, mondom. Így fordult elő, hogy szombaton délután öt kiló ribizlit pucoltam meg, Lett néhány üveg lekvár, egy adag sorbet és sütemény.
A feketeribizli jól megterem itthon, mégsincs igazán nagy kultúrája. (Információk pl. a házipatikán, vagy a wikipedia-n). A piacon is elnéztem, alig vette valaki, mindenki csak a pirosat. Aki viszont vett, az mind nagyobb tételben. Nemcsak finom – bár nem mindenki szereti a nagyon savanykás, jellegzetes fanyar ízét-, hanem igazi vitaminbomba, rendkívül magas a C-vitamin tartalma. Tartok tőle, hogy nem likőr és nem sütemény formájában.
12,5dkg liszt
5dkg porcukor
csipet só
35dkg feketeribizli, leszemezve, pürésítve (kb. 1dl püré)
1 citrom leve
12,5dkg cukor
2 tojás
2,5dkg liszt
1/2tk sütőpor
csipet só
A jéghideg vajat (ez nagyon fontos, különben nem lesz jó a tészta!Érdemes 1-2 órára a fagyasztóba tenni) a reszelő nagy lyukán lereszelem. Hozzáadom a lisztet, cukrot, sót, és kézzel nagyon gyorsan összemorzsolom, hogy a liszt egyenletesen befedje a vajat, és finom morzsa állagú legyen. Egy kb. 18x25cm-es tepsit (vagy cakkos tortaformát) kibélelek sütőpapírral, és beleszórom a morzsát. Kézzel (ill. pohár oldalával) teljesen belenyomkodom, hogy egy tömör, egyenletes réteget kapjak. Beteszem a sütőbe, és 20-25 percig sütöm, amíg világosra sül. Amíg sül, kikeverem a tetejét: a tojást kézi habverővel sűrűre, fehéredésig keverem a cukorral. Hozzáadom a citromlevet, a ribizlipürét (amelyet előzőleg átpaszíroztam, hogy ne legyen benne mag és héj), végül a lisztet, sütőport, csipet sót, és teljesen csomómentesre keverem. Amikor a tészta megsült, megkenegetem kevés tojásfehérjével, amit a tojásból loptam (ezzel „leszigetelem”, hogy a meleg tészta ne szívja be a krém alját), és ráöntöm a masszát. Visszateszem a sütőbe és 20 percig sütöm, amíg a krém megszilárdul. A sütit teljesen kihűtöm, rombuszokra, vagy kockákra vágom, porcukorral megszórva, ribizlivel megrakva kínálom.Ez nem más, mint a klasszikus amerikai citromkrémes szelet egy változata (mint ahogy a ribizlis is.)