Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár. Az alapötlet extravagánsnak sem mondható, hiszen tejet és tejtermékeket árusító vendéglátóhelyek Budapesten is akadtak a háború előtt. A Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. például több tejivót üzemeltetett, az egyik legkedveltebb a források szerint az Erzsébet téri kioszk lehetett (1960-ban lebontották), de az 1912-ben átadott Állatkert Nagysziklája oldalában is működött a második világháborúig tejcsarnok. A bécsi koncepció tehát nem kimondottan különös, a városi park (Stadtpark) közepén található étterem kivitelezése annál inkább. Az épület egyébként 1903-as építésekor is eredetileg tejcsarnokként üzemelt.
A külső bejáratnál gigantikus méretű, hófehér tejesüveg látványa fogadja a vendégeket. A belső hall fekete falain kékpenészes sajtok textúrájának felnagyított képe díszeleg, a vendéglő falát pedig koktélbárokból ismert üvegpolc borítja, a vodkásüvegek helyett azonban itt tejes flaskák sorakoznak. Az itallapon friss, tehén- és kecsketej, író (a natúr mellett például almás-gyömbéres, kardamomos, levendulás, vagy vaníliás-tojáslikőrös), a sajtlapon százhúsz féle sajt, ország, régió és típus szerint csoportosítva. Külön oldal a “haladó sajtimádóknak”, rajta többek között Soumantrain (egyszerre sós és édes, aromája kissé citrusos, krémes), Münster (elzászi, rusztikus, aromás, igen szagos), vagy Hervé (belga, büdös). Rendeléskor szeleteket vág a sajtmester a fedett pultban várakozó kisebb, nagyobb méretű korongokból és tömbökből, majd felszolgálás előtt jó tíz percig állni hagyja, hogy tökéletes hőmérsékleten tudja szervírozni.
A tejtermékeken és sajtokon kívül rövid, de kedvcsináló étlap, rajta helyi klasszikusok: borjúbécsi, pájsli, császármorzsa szilvakompóttal.
Egyszóval, van miben tobzódni, akár egy vasárnapi múzeumozás után (foglalás ajánlott). Az eheti receptet az itt kóstolt, kitűnő leves ihlette, amely egyszerűségével tarol.
Fehér krémleves pirított barnakenyérkockával
Hozzávalók (4-6 adag)
8dl leszűrt, erős marhahúsleves
2dl tej (2,8%)
2dl tejszín (min.30%)
1,5dl tejföl (min. 20%)
1 evőkanál étkezési keményítő
4dkg vaj, felkockázva
1 csokor snidling, finomra aprítva
4 szelet barnakenyér, felkockázva
2 evőkanál olívaolaj
esetleg csipet chili, vagy füstölt paprika
A marhahúslevest felforrósítjuk. Hozzáadjuk a tejet és a tejszínt. A tejfölt elkeverjük az étkezési keményítővel, és a forró leveshez adjuk, elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk a hideg vajat (ez is kissé sűríti). A barnakenyeret serpenyőben, vagy sütőben (200C fok, 10 perc) ropogósra pirítjuk. Tálaláskor megszórjuk a levest finomra aprított snidlinggel, és esetleg kevés chilivel.
(Visited 1 490 times, 2 visits today)
Ez a Meierei tej-és sajtbár úgy tűnik, hogy nem egészen olyan, mint a Marx bocsánat Nyugati téri Tejvendéglő volt 🙂
Kedves Zsófia!
Tudom, hogy ez nem utazós blog, de be kell vallanom, hogy az isztambuli utazás megszervezésében nagyon sokat segítettek a blogodon olvasottak mind a látnivalók, mind a kulináris élmények terén.A 10dolog amiért érdemes Isztambulba menni bejegyzés a Bibliám volt.Neked köszönhetem Kadiköy-t, Tophane-t, a lamachun kóstolást.Most egy 3 napos hétvégét tervezünk Brüsszelben, az eddigi bejegyzéseidet elolvastam és már nagyon sokat segítettek, főleg a csokoládékóstolás terén.Szeretnélek megkérdezni, hogy mit ajánlanál még Brüsszelből , mi lenne az a 10 dolog , amit érdemes lenne enni, inni , megnézni:)Köszönöm Ági