Minden évben az egyik legszebb pillanat: a barátaimmal megérkezünk a házba (valahol, mindegy hol, valamilyen házba), szinte mindenki a világ különböző csücskéből repül be. Ott vár bennünket a teraszon egy asztal, amit a következő napokban élettel és étellel töltünk majd meg – számomra a világon ez az egyik leginspirálóbb dolog. Idén ez a csodás, itt még üres asztal Mallorcán volt. (Tavaly egyébként itt, Magyarországon).
Bevallom, Mallorcáról nem sokat tudtam, azon kívül, hogy német turistaparadicsom – ez így is van, ennek viszont az a nagy előnye, hogy igen fejlett és magas az infrastruktúra és a szolgáltatások színvonala. Mi egy, a tengerparttól kb. 10 km-rel beljebb található apró faluban találtunk házat, itt turistának nyomát sem láttuk. Meglepetésemre az élelmiszerárak kifejezetten alacsonyak, arról nem is beszélve, hogy micsoda piacokon tudtunk vásárolni, szezonális zöldségeket: articsókát, lóbabot, csodás vadspárgát, sajtokat, szalámikat, na meg persze fillérekért a legfrissebb halakat és herkentyűket.
A szuperfriss kagylóból és hihetetlen minőségű mallorcai vadgarnélából a hét egyik kedvenc étele készült, a zseniális és praktikus tésztapaella: fideua.
Mint húsz éve minden május 1-i nemzetközi baráti csúcstalálkozónkon, a főzés most is az én reszortom volt. Imádok ilyen, nyugodt körülmények között 12-15 főre főzni, amikor nem szorít az idő, mindennek meg lehet adni a módját, spontán kreativitás vezérelheti a születő fogásokat, csodás alapanyagokkal dolgozhatok, szeretetből etethetek, és az étel köti össze a reggelből délutánba és estéből éjszakába nyúló beszélgetéseket, amelyekben az elmúlt május óta történt eseményeket és az évtizedek óta egyre szorosabbá váló szeretetteljes baráti köteléket tudjuk végre bepótolni.
Idén, a második napon, a komótos reggelink közben, megjelent a teraszon a csodás házunk bájos, olasz-spanyol tulajdonosnője. Kezében egy nagy kosár citrommal, amit arról a fáról szedett nekünk, ami az ő kertjében termett, és amivel már érkezésünk óta szemeztünk. Mellette a narancsfa virága is fülledten, parfümösen illatozott, a citrom maga pedig hatalmas, lédús és édes volt. Naná, hogy azonnal beindult a fantáziám, és egyik este egy “All lemon night” keretében a citromé lett a főszerep.
Az előétel minden egyes elemét a helyi, falusi piacon vettük aznap: friss articsóka (aki már pucolt 12 articsókát….), lóbab, sonka, vadspárga, rajta citromos vinaigrette és grillezett citrom.
Citromos-articsókás risotto (tetején tintahal) –ennek az volt a különlegessége, hogy az articsóka tetemes mennyiségű leveléből alaplevet főztünk, és ezzel öntögettem fel a rizottót.
A legnagyobb bók? A kétéves –egyébként rosszevő- kislány, aki két pofira tolta ezt a rizottótJ
Citromos sült csirke – a csirkecombokat sáfrányos-fokhagymás olívaolajjal dörzsöltem be, és rengeteg citrommal együtt sültek, a karikák a végére kissé karamellizálódtak is.
Citromkrémes szeleteperraguval:
A kedvencemnek szeretném itt megosztani veletek a receptjét: fordított citromtorta. Ezt már másnapra sütöttem, és tarolt, imádta mindenki. Egyszer, az egyik Restaurant Day-en kóstoltam egy “libanoni citromtorta” nevű süteményt, valami hasonló volt a fejemben. Rá is kerestem interneten, de a számos recept közül soknál már olvasásra láttam, hogy igazítani kell majd az arányokon. Nem tudom, mitől libanoni, én maradok a fordított citromtorta elnevezésnél. A tortaforma aljára karamella kerül, arra sok szelet citrom, majd erre a citromos (nálam vaníliás) tésztamassza. A végére a karamella összeolvad a citrom kisülő levével, és a citrom magas pektintartalma miatt az egész kissé bekocsonyásodik, gyakorlatilag egy karamellás citromdzsem képződik. Amikor kiborítjuk a tortát, ez a fényes-szirupos réteg kerül a tetejére – hát életveszélyesen finom. Mellé joghurthabot tálaltam, de vanília-, vagy citromfagyi, mascarpone, vagy tejszínhab is remek. Íme:
Fordított citromtorta
Hozzávalók (12 szelethez)
10+15 dkg cukor
5 biocitrom (3+2)
3 egész tojás
20 dkg vaj olvasztva
20 dkg liszt
1 evőkanál sütőpor
1 vaníliarúd kikapart magja
só
A sütőt előmelegítjük 180C fokra. Előkészítünk egy 23 cm átmérőjű tortaformát: kibéleljük sütőpapírral, amelyet előtte vízzel kissé benedvesítettünk (így könnyebb beleilleszteni is, és szebben le lehet majd húzni a süteményről). Serpenyőben (kevergetés nélkül!) borostyán színűre karamellizáljuk a 10 dkg cukrot. Beleöntjük a tortaforma aljába, körkörös mozdulatokkal egyenletesen elosztjuk benne. Nem baj, ha nem jut mindenhová, és nem baj, ha nem szabályos, a citromlével összesülve kiegyenlítődik majd. 3 citromot felkarikázunk, és körben elrendezzük a karamellán. Átfedhetik egymást, valószínűleg két réteg lesz, ez is elrendeződik majd a sülés végére. A tésztamasszához egy keverőtálban elektromos géppel habosra keverjük a három egész tojást a 15 dkg cukorral (ez már lehet akár nyírfacukor is), majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, 2 citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, sót, a lisztet és a sütőport. A masszát a citromra öntjük. Kb. 40-45 percig sütjük. Ha fél óra után nagyon elkezd pirulni a teteje, befedjük alufóliával, vagy sütőpapírral. Tűpróbáig sütjük, akkor jó, ha szárazon jön ki a közepéből a hurkapálca, vagy hústű. Langyosra hűtjük, csak akkor borítjuk egy tálra, a papírt gyönyörűen le lehet róla húzni.
Ezt azóta elkészítettem itthon, az Ízes Élet műsorban is (hamarosan adásban), itt így néz ki. A színe a karamellától és a citrom fajtájától is függ, ez sötétebb, és még finomabb lett (több, és sötétebb karamellát készítettem, és ezt jót tett neki – a fenti recept már eszerint van megírva).
(Visited 8 440 times, 3 visits today)
A citromtortához 5 citrom kell, de csak hármat karikázunk fel. Mi történik a maradék kettővel?
Hmmm, ez engem is érdekelne, bár egy 23 cm-esbe talán mind az 5 belemegy.
Köszi szépen, jogos, javítva!:) 3 citrom karikázva az aljára, a másik kettőnek pedig a leve és a reszelt héja a tésztába! Beleírtam a receptbe, köszi!:))
Már tudod, hogy csodás lett, de itt is: fenomenális 🙂 köszönöm!
tegnap megsütöttem a citromtortát. a karamellába tettem egy kis vajat is. tálalás elött még egyszer felmelegítettem a tortát. olyan meglepetés hogy hogy néz ki amikor leszedi az ember a sütöpapírt (ami tényleg nagyon könnyen ment). gyönyörü és annyira finom! köszönöm a receptet, biztosan gyakrabban fogom csinálni.
Ha már most van a bodza szezonja, én a karamell rétegbe belenyomtam pár bodza virágtányért majd erre jöttek a citrom karikák + tészta. Hihetetlen illat és ízvilág kerekedett ki belőle.
Hááát…, nem tudom. Nemrég lett kész, de a citrom héja miatt a finom savanykás és édes ízkeverékbe egy határozott keserüség is belejátszik. Pedig bio citromot használtam, alaposan megmostam. Èn úgy csinálnám legközelebb, hogy a 3 citromot nagyon alaposan meghámozom és utána szeletelem. Ami lehet, hogy nagyon macerás lesz, mert folyik amjd a leve mindenfelé…
Rajtam kivül senki nem érezte ezt a keserü mellékízt?
Ma készítettem el a citromtortát és nagyon finom lett!:)
Köszi a receptet!
Mivel nem kaptam bio citromot, hámozva tettem a süti aljára/tetejére:) a szeleteket.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kedves Zsófi,
egy nagyon amatőr kérdés: a mai százfunkciós villanysütők korában milyen sütési módot kell választani a 180 fokhoz? Ilyenkor mi az egyezményes alapértelmezés? Alsó, felső, alsó-felső, esetleg hőlégkeverés?
Köszönöm: Zsuzsi
Sajnos nekem iszonyú unalmas lett.. pedig a legjobb Meyer citromból készítettem, Mártonvajat használtam és szuper minőségű sütlisztet. Szerintem túl sok a tészta, nagyon vastag a citromos réteghez képest, pedig 23cm-s formát használtam. Az első képen látható süti arányai biztosan sokkal jobb.. nem tudom, mit ronthattam el.
Látatlanban az lenne a tippem, hogy esetleg nem elég sötétre karamellizáltad a cukrot? érdemes kicsit tovább vinni, mint amire gondolna az ember, tényleg sötét borostyán színűre, mert akkor jön az a jó mély, kesernyés íz, ami a citrommal (főleg, ha Meyer!) nagyon komoly. Ha nem elég sötét a karamell, akkor csak uncsi, édes íz van. (De persze, az is simán lehet, hogy neked ez a süti egyszerűen nem jön be, azt is elfogadom:)
Látatlanban az lenne a tippem, hogy esetleg nem elég sötétre karamellizáltad a cukrot? érdemes kicsit tovább vinni, mint amire gondolna az ember, tényleg sötét borostyán színűre, mert akkor jön az a jó mély, kesernyés íz, ami a citrommal (főleg, ha Meyer!) nagyon komoly. Ha nem elég sötét a karamell, akkor csak uncsi, édes íz van. (De persze, az is simán lehet, hogy neked ez a süti egyszerűen nem jön be, azt is elfogadom:)