Ebben a levesben az a legjobb, hogy úgy álltam neki, hogy nem szeretem az édesköményt. Leginkább a markáns ánizs íze miatt, amelyet más formában sem kedvelek egyáltalán. Hogy ebben az esetben mégis hogyan kerül a bevásárlókosaramba egy gumó, mai napig rejtély marad. Egész egyszerűen valamilyen titokzatos megfontolásból teljesen spontán leemeltem egyet a szupermarket polcáról és még aznap megcsináltam, kifejezetten azzal a céllal, hogy felülvizsgáljam a vele kapcsolatos gasztronómiai álláspontomat. Jelentem, megtörtént. Megváltozott. Igen határozottan.Az édeskömény elsősorban a francia és olasz konyha elengedhetetlen kelléke, mindenféle formában sütnek-főznek vele, de ma már számos más nemzet konyhaművészetében használják. Vitaminokban, rostokban gazdag, nagyon egészséges, igen alacsony kalóriatartalmú, méregtelenítő hatású.
Először nyersen elemeztem magamban az ízhatást-így egyértelműen továbbra sem ízlik, túl sok ánizs. Kár, pedig a fantasztikus friss, ropogós állaga miatt nyilván szuperül és kreatívan használható salátákban. Leves lett, minimál fűszerezéssel és a krumplival, sherry-vel és tejszínnel letompítva az ánizsíz. Isteni. Az ánizsíz főzve eltűnik ami átjön, az egy kellemes, nagyon aromás, édeskés, kerek íz. Önmagában a leves kicsit túl minimalistának tűnt, még kívánt valamit. Jött hozzá a fokhagymás garnéla, ami így a nyárson mutatós, a levessel együtt pedig mennyei harmónia. Nem véletlen, hogy hal- és herkenytűs ételekkel gyakran párosítják, most már értem. Megértettem és megszerettem az édesköményt
Így elsőre ezzel a kis egyszerű, ártatlan, ámde magas élvezeti értékű levessel kezdtem a konyhámban való szereplését, de legközelebb már bátrabb leszek, például biztosan kipróbálom a Rollller által a Kitchen Diaries-ból ajánlott tejszínes édesköményes csirkét, meg azt a grillezett édesköményes mozarellát, egyik jobban hangzik mint a másik.
Recept
Hozzávalók (2 adag)
1 fej édesköménygumó, vékonyra szeletelve
1 közepes burgonya, apró kockára vágva
1 salotta, vagy fél közepes vöröshagyma, aprítva
5dl húsleves
½ dl tejszín
½ dl sherry, vagy fehér portói (vagy Pernod)
só, fehérbors
2ek vaj, vagy olívaolaj
A garnélához:
fejenként 5-6 garnéla
1 gerezd fokhagyma, aprítva
diónyi vaj
A vajon, vagy olívaolajon üvegesre pirítom a hagymát. Rádobom a vékonyra szeletelt édesköményt, átforgatom, és hozzáadom az egész apró kockákra (vagy vékony karikákra) vágott krumplit. Felöntöm a sherry-vel, kicsit elpárologtatom. Hozzáadom a húslevest, és addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak, kb. 15-20 perc. Botmixerrel ízlés szerinti állagúra pürésítem (én picit darabosan szeretem), sóval, fehérborssal ízesítem. Hozzáadom a tejszínt és összerottyantom. (A tejszín kalóriaspórolás esetében akár elhagyható, önmagával sűrítve is jó a leves állaga) A garnélát az utolsó percben készítem el: felhúzom egy bambusznyársra, amely ráilleszkedik a leveses csészére, vagy tányérra. Egy serpenyőben vajat olvasztok beledobom a fokhagymát. Átpirítom benne a garnélanyársat és azonnal a levessel tálalom. A garnéla helyett halat (pl. lazac), vagy éppen kagylót is lehetne használni. És persze nem kell feltétlenül a nyárs, végül úgyis a levessel együtt fogyasztjuk.
szia.hazaértél a nagy almából?vagy new yorkban főzögeted az édesköménylevest?üdv.Kata
Szia Kata!:))hm,valóban, ez nem derült ki:)ez az édeskömény már brüsszeli termékből készült..sajnos nem ny-ban főztem..
Nagyon hasonló hozzáállásom van az édesköményhez (és mindenhez, amiben kömény vagy menta vagy ilyesmi íz lakozik), és nagy tisztelettel adózom előítéletmentességed előtt. Saját jellemfejlődésemet nagyban segítené, ha képes lennék ilyesmire és én is főznék olyasmiből, aminek a szagát is utálom. Bogarat tettél a fülembe…. Üdv, Eszter
Ma megfőztem és isteni lett!! Soha nem használtam még édesköményt, amikor hazavittem és felvágtam az ánizs illat kicsit megijesztett, de ez főzés során valóban eltűnik, amit nem bántam 🙂 Örülök, hogy bekerült egy új alapanyag a konyhámba! Köszönöm a receptet! Üdv., Enikő