“Mennyire klassz lenne, ha Magyarországon is lenne olyan piac, ahol a zseniális, fantasztikus magyar zöldségek és gyümölcsök mellett lehetne normális áron, nagyobb mennyiségben vásárolni mindenféle, a világ különböző tájain éppen beérő egzotikus gyümölcsöket! Úgy értem, persze, tudom, hogy mindent lehet kapni speciális boltokban, de azért az nem ugyanaz, ha az ember csillagászati áron megveszi azt az egy darabot (ami vagy jó érettségű, vagy nem), és áhítattal elfogyasztja, mintha megveszi azt az egy darabot, és ha ízlik, akkor legközelebb vesz belőle tizet. Netán süt/főz vele valami különlegeset.”
Ezt írtam 2006. november 16-án, Brüsszelből.
Azóta sok minden megváltozott, többek között hazaköltöztem, és már nem ott, hanem itt élek. És nagyon szeretek itthon lenni.
Pl. azt is nagyon élvezem, hogy már egyáltalán nem igaz az, hogy nem lehet normális áron egzotikus gyümölcsöket beszerezni, hiszen minden van, csak meg kell találni a megfelelő lelőhelyét. Ilyenkor ősszel az egyik kedvencem a datolyaszilva (hurma, vagy kakigyümölcs néven lehet itthon többnyire kapni). Örömmel látom, hogy a legtöbb nagyobb zöldségesnél folyamatosan kapható néhány darab (általában 200-250Ft-ért), úgyhogy mindig beszerzek néhányat. Leggyakrabban elég éretlen az üzletben, de szerencsére elég jól lehet utóérlelni, így néhány nap alatt tökéletes állagúra érik. Olyankor pedig fantasztikus, zamatos, mézédes, vaníliás, leves, leginkább talán sárgabarack, ringló, és körte keveréke. Sajnos, ha éretlenül kóstoljuk, örökre elmegy tőle a kedvünk, annyira rossz. Tapintásra egy érettebb ringlóhoz hasonlítson, a belseje legyen leves, puha, fényes.
Most éppen ruccolával kombináltam előételnek, amivel remekül egészítik ki egymást, sherry ecetből és olívaolajból készült vinaigrette-et locsoltam rá, és pirított mogyoróval szórtam meg. Azt hiszem, némi parmezán, vagy pecorino is elférne rajta.
