Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; „esetleg valami könnyűt kapjunk be” felkiáltással azért körülnézhetünk. Elsétálunk a helyi Liszt Ferenc térre (Place St. Boniface), ahol az összes menő, kozmopolita, zen-minimál-dizájnos étterem zsúfolásig tele, esélyünk sincs, hogy elcsípjünk egy asztalt. Feladjuk, ám egyikünk a távolban olasz feliratot vél felfedezni. Tényleg, „egy olyan jó, egyszerű, olaszos tészta” még szóba jöhet. A San Giacomo étterem kockás terítős, lepukkant, némileg fapados, kedves, családi hely: jelen van az egész família. A falon műtermi fotó az öt fiúról, mindegyik 20 évvel és 20 kilóval fiatalabban. Félhosszú frizurájuk a 80-as évek divatvilágát idézi. Egyikük – a felszolgálónk – hangos beszélgetésünkből és akcentusunkból azonnal felismeri, hogy magyarok vagyunk (biztos valaha magyar nőnek udvarolt). Szinte gondolkodás nélkül választok, penne all’arabbiatát rendelek, csípősre vágyom. Nem tudni, hogy vajon a paprikanemzet tűrőképességét kívánják-e tesztelni, vagy mindenkinek ez jár, mindenesetre olyan tüzes, hogy levegőt alig kapok.
Az olasz konyha némelyek szerint nem is főzés, hanem egyszerűen a legjobb hozzávalók összerakása. Fantasztikus, ahogy a legszerényebb alapanyagokat főszereplővé léptetik elő, ahogy némi olívaolaj és tonnányi fokhagyma hozzáadásával bármiből remekművet varázsolnak. Mindennek külön-külön érezni az ízét, még a tésztának is. Kiváló példa ez a pasta: mindössze néhány alkotóelemből áll, mégis minden megvan benne. Neve hangzása ellenére az arab világhoz semmi köze, „mérges” (khm, rabiátus) tésztát jelent, ez nyilván a csípős paprika erejére utal. Tökéletes paradicsomot ma már nyáron is nehéz beszerezni, semmi tragédia, ha télen konzervet használunk hozzá.
Recept:
Hozzávalók: (4 személyre)
40 dkg pennetészta (tollhegy)
6 gerezd fokhagyma, megpucolva, felaprítva
2 chilipaprika, kimagozva, apróra vágva
4 ek. olívaolaj
60 dkg (1,5 doboz) hámozott konzervparadicsom, összenyomkodva
só, bors
6 gerezd fokhagyma, megpucolva, felaprítva
2 chilipaprika, kimagozva, apróra vágva
4 ek. olívaolaj
60 dkg (1,5 doboz) hámozott konzervparadicsom, összenyomkodva
só, bors
Egy nagy lábasban vizet forralunk. Amikor forr, megsózzuk. A forrásban lévő vízbe tesszük a tésztát, a dobozon szereplő utasítás szerint (típustól függően kb. 11-12 perc) „al dente” állagúra főzzük. Közben elkészítjük a mártást: közepes lángon az olívaolajon megpirítjuk a felaprított fokhagymát és chilipaprikát. Ráöntjük az összenyomkodott konzervparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk. Addig főzzük, amíg besűrűsödik és nem leves. A tésztát leszűrjük és összeforgatjuk a mártással.Ez az írás a Magyar Narancs múlt heti számában jelent meg.
(Visited 990 times, 1 visits today)
Pontosan ezért vagyok az olasz konyha feltétlen rajongója. Éppen attól olyan nagyszerű, hogy az ételkészítés során meghagyják a tökéletes minőségű alapanyagok természetes ízét és állagát. Semmi pürévé főzés, rántás, habarás, tejszínbe fullasztás, éljenek a harsogó zöldségek, zamatos paradicsomok, tiszta, de erős, természetes ízek. Lezserségében elegáns, könnyű kézzel odavetett, kevés számú ám egymással tökéletes harmóniát alkotó összetevők, karakteres, ám mégis könnyű ételek – lenyűgöző!
Nemhiába foglal el az olasz konyha abszolút vezető pozíciót a lokális mellett, bármely országban is járunk! Jóval szélesebb körben elfogadott, mint a kínai, amit pedig jóval többen fogyasztanak. Rossamela, tökéletesen igazad van.Arabbiataval egyébként már sokszor befürödtem – nagyon kevesen tudják úgy elkészíteni, hogy az maradandó pastaélményt nyújtson. Mo-on már nem is kísérletezem, csak szegényes próbálkozások vannak…
Magyarországon állomásozó 🙂 olasz gasztro-szakértő a jó minőségű olasz paradicsomkonzervet (céltól függően egész hámozott/kockázott/pürésített) ajánl a főzéshez, mert az biztosan zamatos, igazi napérlelte paradicsomokból készül. Szóval nem kell zavarba jönni, hogy nem frissen készítjük a paradicsommártást. :))
A friss és jó alapanyagok mellett még egy tuti előnye az olasz konyhának: nem sok étel van, amit 20 percnél tovább kelene készítgetni. Dolcevita
fúúú ezt ki kell próbálni! kedvencem a paradicsomos fhgymás oreganos olivabogyós pestos stb.húsmentes pasta de a chilivel még nem próbálkoztam
ez siteni. de ami ennél még jobb….próbáljátok ki : az olyajon előszőr egy kis cukrot megpirítani , és aztán a többiiiiii…..szerintem ez így még jobb..
viva Italia