Anoush abur, ünnepi gerslipuding

A legenda szerint, amikor Noé bárkáján a negyvennapos özönvíz alatt elfogyott az étel, Noé felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki adja össze az összes élelmiszert, amije még van. Minden hozzávalót bedobtak egy nagy lábas vízbe, és egészen lassan elkezdték főzni. Mire megérkeztek az Ararát-hegyhez, elállt a szakadó eső, és megfőtt a gerslipuding, amit az utasok elosztottak egymás között. Az ősi – talán legrégebbi – desszerttel kapcsolatos eme szokás a mai napig él, számos nemzet konyhájában és vallásban fontos szerepe van: amikor elkészítik, a szomszédoknak és barátoknak adnak belőle egy kis adagot – a békét és jóakaratot jelképezi. Már az Ótestamentumban és a Koránban is találni rá utalást.

Hasonló, gabonákból és magvakból álló édesség a mai napig több ország gasztronómiájában jelen van. Görögországban, Cipruson koliva a neve, és látványos, ünnepi díszítéssel tálalják. A Közel-Keleten burbara néven lehet vele találkozni, és december 4-én, Szent Borbála napján fogyasztják, az ukrán konyhában pedig a tizenkétfogásos, húsmentes, ortodox karácsonyi menü fontos fogása, a neve: „kutya”. Aki járt már Törökországban a téli időszakban, a piacokon ilyenkor találkozhatott a nagy zsákban árult búzaszemekkel, ott abból főzik, és az aszalt gyümölcsök és magok mellett gyakran bab és csicseriborsó is kerül bele. A cukrászdákban kapós ilyenkor az „ashure”, bár a többség otthon főzi, hiszen megajándékozza vele az ismerősöket.

Nem mellesleg, igazi modern desszert, ami maximálisan megfelel a mai táplálkozási szokásoknak: egészséges, tápanyagokban gazdag szuperélelmiszerekből készül. Az alábbi, örmény változat Kövi Pál: Erdélyi lakoma című könyvének egyik meglepetése, eredetileg a levesfejezetben, örmény édes leves címen bukkan fel a világ egyik legrégebbi desszertje.

A gerslit előző nap érdemes megfőzni: alaposan átöblítjük, majd háromszoros mennyiségű vízben, csipet sóval, kb. egy óra alatt, takarékon, lassan, teljesen puhára főzzük. Ezalatt a gersli opálossá teszi a vizet, és a keményítőtartalomtól kissé besűrűsödik. Amikor megfőtt, hozzáadjuk a mézet, vagy nádcukrot (ízlés szerint). Az aszalt sárgabarackot és a mazsolát negyed órára forró vízbe áztatjuk (miközben fő a gersli). Az aszalványok és a magok kétharmadát a kész gerslipudingba keverjük, az egyharmadát megtartjuk díszítésre. Aki szereti, ízesítheti kevés rózsa-, vagy narancsvirágvízzel. Hűtőbe tesszük. A puding másnapra teljesen összeáll. Kis tálkákba, vagy üvegpoharakba töltjük, majd a tetejét megszórjuk a maradék magokkal, apróra vágott aszalt gyümölcsökkel és a gránátalmamaggal, esetleg morzsolt, szárított rózsaszirommal, zöld pisztáciával, egyéb színes szóratokkal.