Amióta áthelyeztem a hangsúlyomat és a szívemet az Alföldre, sokkal ritkábban jutok el a Balatonra és a Balaton-felvidékre, pedig nagyon szeretem, az utóbbi években pedig kulinárisan is hatalmasat fejlődött, szinte már követhetetlen, hogy mennyi új hely nyílt. Különböző kalauzból meg már annyi jelent meg, hogy az ember csak győzze lapozgatni, és összehasonlítgatni, én mindenesetre továbbra is elsősorban a saját szememnek és ízlésemnek hiszek. A hétvége felfedezése kétség kívül a Szent György-hegyi Murci natúr borbárt illeti meg, amely a Bencze családi birtokon található. Az, hogy a Balaton-felvidéki borászatoknál parádés a kilátás és gyönyörű a természet, nem újdonság. Hogy a borokat kísérő gasztronómiára is egyre nagyobb hangsúlyt igyekeznek fektetni – szintén nem meglepő. Az, hogy az egyik kedvenc séfem, Kiss O’shea Dániel (számos jó budapesti étteremben dolgozott, itthon és külföldön is) odaköltözik, és csupa olyan étlapot posztol, amiért Budapesten is azonnal elindulnék, viszont elég vonzerő volt ahhoz, hogy kíváncsian felkerekedjek megnézni. Én tehát egy olyan vendég voltam itt, aki eredetileg a séf miatt látogatott el a borbárba, a helyszínen viszont megismertem a borászatot is, és az is teljesen lenyűgözött. A Bencze családi birtokon természethű borokat készítenek, tehát adalékanyagmentesen, a szőlőültetvények biodiverzitását fenntartva borászkodnak. Boraik a világ legjobb éttermeinek itallapján szerepelnek, és komoly nemzetközi jelenléttel büszkélkedhetnek. Bevallom, én most, itt értettem meg igazán ennek az irányzatnak a filozófiáját. A borbárban saját boraik mellett más, hasonló szellemiséget képviselő borászok természetes borait is tartják és kóstoltatják.
Vissza a konyhára – Danit az egyik legtehetségesebb séfnek tartom, nagyon kedvelem azt, ahogy a főzésről gondolkozik, amilyen ízeket ad, amilyen megszállott, ahogyan beleássa magát egy-egy témába. Azt pedig különösen szeretem látni, amikor egy séf megtalálja magát és a megfelelő közegben elkezd szárnyalni. Itt is ez történik most, nagyon jól állnak egymásnak a borászattal. A Murci borbár konyhája csak csütörtökön, pénteken és szombaton van nyitva, az étlap hetente változik, és érdemes figyelemmel kísérni a naptárjukat is, ugyanis év végéig megvan a különböző vendégséfek programja is (decemberben Pesti István!). A rövid étlapon minden házilag készül (kivéve a kenyeret, ami a Búzalelke Pékség/Kovács Bea süt nekik). Zseniális házi borjúmájas, nagyszerű kolbász, többféle kovászolt zöldség, kompótok. A borászat saját szőlőjéből/borából ecet, borglace, verjus. Pecsenyebogyó! Ez a kapribogyóhoz hasonlóan fermentált, éretlen szőlőszem, Dani régi magyar szakácskönyvben találta. Az ételeket maga a séf viszi ki, a hangulat nagyon családias. Dani Ausztriában is sokat dolgozott, az ottani borozók (Heuriger) műfaját gondolja kiindulási alapnak, de azoknál magasabb gasztronómiai szintet céloz. (Titkos tipp: ha kellően sokáig maradunk, érdemes rákérdezni, hogy mi a személyzeti koszt – amikor mi voltunk, akkor éppen egy ázsiai tom yum levest dobott össze Dani, kaptunk kóstolót, az este egyik fénypontja volt!).
Néhány praktikus információ:
-A konyha csütörtökön, pénteken és szombaton üzemel
– A honlapon található naptárban minden nyitvatartás és program szerepel
– Érdemes, sőt ajánlott foglalni, mert hétvégén szinte mindig teltházasak
-A birtokon, a hegy tetején csodás családi vendégházak is találhatóak, ha van rá lehetőség, érdemes akár ott megszállni, a kora reggeli csend és és kilátás pazar!
Szőlőlevél kétféleképpen tartósítva (olívaolajban és sóval), amit hétvégén tettünk el. A jövő heti étlapon szerepelni is fog!
