Kategória: reggeli

Kukoricapalacsinta mézes, karamellizált szilvával

  A szilva kevesek gyümölcstoplistáján szerepel dobogós helyen, még ilyenkor nyár végén, a szezonjában sem fogadjuk kitörő lelkesedéssel. Pedig édes, és sós fogásokban is remekül bevethető, és némi fűszerrel, és izgalmas környezetben egészen szerethető. Az izgalmas környezetet ebben az esetben a kukoricapalacsinta jelenti, a szilva pedig mézesen, fűszeresen, karamellizálva a legjobb formáját hozza. Az alább ajánlott palacsintának a megszokottaknál karakteresebb....

Tovább a cikkre >>

Házi, pirospaprikás krémsajt (labneh)

  Lefogadom, hogy a többségben az a kérdés merül fel elsőként, hogy minek “pazaroljon” az ember fél kiló jófajta joghurtot arra, hogy aztán abból tizenöt deka még jobb joghurt keletkezzen. Ahogy abban is bizonyos vagyok, hogy az első kísérlet mindenkit meggyőz majd arról, hogy ez a világ egyik legjobb találmánya. A labneh a levantei konyha egyik jellegzetes fogása (ez a....

Tovább a cikkre >>

A legfinomabb forró csokoládé

Ebben az esős, őszi időben forrón ajánlom. Vaníliás. Kókusztejes. Csokoládés. Habos. Krémes. Cukor nincs benne. Tej sincs. Így készül: 1.  2 dl forró vízben elkeverünk 2 evőkanál jó minőségű, keserű kakaóport. 2. Kis lábasban forráspontig melegítünk 3 dl kókusztejet, hozzáadunk egy csipet sót (ez nagyon fontos, különben “lapos” lesz az íze). Belekeverjük egy fél vaníliarúd kikapart magját, végül 5 dkg....

Tovább a cikkre >>

Török grízes desszert vaníliás sárgabarackkal

  Fotó/ styling: Milutinovits Panka / hello.garlic   Az egyik kedvenc török desszertem az „irmik helvasi” névre hallgató, pirított grízes édesség. Isztambuli cukrászdákban, utcai árusoknál gyakran felbukkan, az íze a mi grízes tésztánkhoz áll a legközelebb. Általában nyúlós török fagylalt, vagy kaymak jár mellé -az én változatomban egy kis török joghurt.   Nem kifejezetten gyors, ellenben rendkívül egyszerű, akár reggelire....

Tovább a cikkre >>

Zöldfűszeres tepsis tükörtojás

Amióta kitettem a tökéletes buggyantott tojás bombabiztos elkészítési módját, lépten-nyomon megállítotok, írtok, hogy azóta állandóan ilyet készítetek, és a család/gyerekek is rákattantak. Én tényleg imádom, főzelékeken, salátán zseniális. Most hozok egy újabb tojásételt, aminek szerintem hasonló sikere lesz, ugyanis villámgyors, isteni és nagyszerűen variálható. Nem mellesleg az egyik legjobb hétvégi reggeli (bármennyire gyors is, hétköznap azért nemigen állok neki, örülök,....

Tovább a cikkre >>

A tökéletes buggyantott tojás

Salátákon, főzelékeken imádom a buggyantott-, vagy lágytojást. Azt az állagot szeretem, amikor a közepe sűrűn folyik, mint a láva, viszont a fehérje már szinte teljesen megszilárdult. Csúcséttermekben szokták készíteni azt a bizonyos 65C fokos, tökéletes tojást (vákuum alatt, szuvidálva főzik egy órán át), amivel az esetek többségében az a bajom, hogy túl nehéz, majonéz-szerű lesz a tojás, és túl egyforma....

Tovább a cikkre >>

Serpenyős almás palacsinta

  A máig legnépszerűbb, amerikaiak milliói által készített palacsinta receptjét 1966. április 10- i számában közölte a New York Times. Szerzője Craig Claiborne, az újság gasztronómiai rovatának első férfi írója volt, aki 1957-ben vette át az addig szinte kizárólag háziasszonyokat célzó oldal szerkesztését. Az olvasók számára egészen újfajta tartalmat honosított meg: étteremkritikákat, séfportrékat publikált, számos ázsiai és mexikói fogással ismertette....

Tovább a cikkre >>

Sült, karamellizált almapürével töltött palacsinta

Szombat délelőtti, csajos reggeli. Telefon. -Csak egy gyors logisztikai egyeztetés: te mit hozol? – Almás palacsintát. Csend. -Aha. Találd ki, én mit csináltam…Almás palacsintát. – Ó. Nem baj, az enyém szerintem más, mert az almát megsütöttem, pürésítettem, és azzal van megtöltve. – Én is. Így tartottunk hát szombat reggel horizontális almás palacsinta tesztet. Ágiéban a palacsintatésztában is volt vanília (hmmm..),....

Tovább a cikkre >>

Olívaolajos-krumplis kiskifli

Amikor levonulok a régi nagyszülői házba, általában azért megyek, mert valamilyen nagyobb anyagon szeretnék dolgozni, amihez némi mentális nyugalomra, és teljes szellemi kikapcsolásra van szükségem, hogy helyet tudjak csinálni a friss gondolatoknak. Az első pár óra, vagy nap azonban leginkább a semmivel telik. Annyira jól esik egyszerűen csak bámulni a kertet, és leereszteni, hogy ezt a fázist is a munka....

Tovább a cikkre >>

Zöldséges túrókrém (Bódvalenkei cigánytúró alapján)

        Csütörtökön a Lenkebálon jártam, amely a MOME Ecolab által szervezett Bódvalenkei projekt eseménye, volt, egyúttal jótékonységi este, ahol a belépőkből, design-tombola jegyekből és a fantasztikus roma gasztrokiadvány árából befolyt összeget élelmiszerre költik, amelyet eljuttatnak a bóvalenkeieknek. Az estén a Romani Platni cigány lakásétterem csapata készített kóstolókat, például cigánykenyeret, azaz vakarót, amit például zsírral, lecsóba tunkolva, vagy....

Tovább a cikkre >>

Vaníliás-mangós gofri

  Négy éve, amióta hazaköltöztem Brüsszelből, soha nem jutott eszembe még a gofri szó sem. (Brüsszelben annál inkább, a világon az egyetlen hely, ahol a gofri számomra bármilyen gasztronómiai értelmet nyert). 2007 (!)-ben írtam is egy komolyabb gofri sztorit, most újra olvastam, vicces volt visszautazni egy kicsit abba az évbe. Olyan, hogy “belga gofri” persze nem létezik, van brüsszeli és....

Tovább a cikkre >>

Oladuski –orosz joghurtos palacsinta

    A legjobb barátnőm orosz származású anyukájának, Klári néninek a főztjéből elég sokat volt szerencsém kóstolni a főiskolás éveim alatt. Sok, tanulásnak álcázott órát töltöttem náluk, de családi eseményeken is sokszor részt vettem. Mivel nagy vendégjárás zajlott ott, a konyhában szinte mindig éppen készült, vagy elkészült valami. Az oladuskiról azonban valahogy lemaradtam, vagy legalábbis nem rémlik, hogy valaha találkoztam....

Tovább a cikkre >>

Ropogós házi müzli

      Én és a csomagolás…Sajnos ez nem tartozik az erősségeim közé, akadnak azonban a környezetemben szerencsére olyanok, akik ebben nagyon is tehetségesek, mitöbb, ez a szakmájuk is. Ilyenkor karácsony előtt természetesen mindig előkerül az ehető ajándékok örök kérdése, én pedig az ehető részét nagyon szívesen elő is állítom, a külcsín kitalálását viszont meghagyom másoknak. Ez a házi ropogós....

Tovább a cikkre >>

Van Kahvalti Evi, a reggelizőszalon

Egy héttel ezelőtt szakadó esőre ébredtünk Isztambulban. Az azt megelőző napokon kegyes volt az időjárás, miközben itthonról érkeztek a hírek a hirtelen beszökött télről, mi élveztük a tűző napsütést, a türkízkéz eget és a boszporuszi szellőt. Régen láttam a város esős arcát, azonban ismét bebizonyosodott, hogy nem ez a legelőnyösebb oldala. Így szürke, szomorkás, magába fordul, és mindenütt víz. Az....

Tovább a cikkre >>

Zöldborsókrém mogyoróolajjal

Már nem pontosan tudom felidézni, honnan indul a szál. Időrendi sorrendben talán a következőképpen zajlott a folyamat: 1.Néhány hete rátaláltam az őrségi Batha-porta olajaira. Kiváló a tökmag-, a dió-, és a mákolajuk is, leginkább azonban a mogyoróolaj volt rám nagy hatással. Olyan intenzív és tiszta (török)mogyoró ízű, hogy alig hittem az ízlelőbimbóimnak, amikor először kóstoltam. Friss kenyeret belemártogatni nagyon jó,....

Tovább a cikkre >>
1 2 3 4