Még nyáron egyszer totális csődbe fulladt a kísérletem, amikor hachapurit, azaz grúz sajtos kenyeret próbáltam sütni. Minden rossznak megvan a jó oldala (aszonygyák), ennek a tragédiának pl. az, hogy g. fedőnevű olvasó akkor hozzászólt, hogy Budapesten a Mirázs nevű grúz étteremben evett remek hachapurit, aminek a titka Marina szerint a kemence és a házi készítésű sajt. Ennek az információnak az....
Tovább a cikkre >>
Kategória: nyár
Sült burgonya friss spenóttal és sült parikával, Boursin-nel töltött csirkemell
Annyira, de annyira szeretek vendégeknek főzni, és mostanság nem panaszkodhatok, igazán kiélhetem magam, jövés-menés van folyamatosan. Kedden kedves barátaimat vendégeltem meg, a menü pedig a hétfő esti sport alatt alakult ki (hm, valóban kissé bizarr, hogy a taposógépen cikáznak a gondolataimban a pástétomok és sütemények, de hát szerencsére senki nem lát a fejembe, és így legalább nem arra koncentrálok, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édeskömény a la plancha
Még májusban egy hosszú hétvégét Olaszországban, Parma-ban töltöttem a barátaimmal. Rájöttem, hogy utána nem is írtam róla rendes gasztrobeszámolót, aminek igazából leginkább az volt az oka, hogy a hétvégét gasztronómiai szempontból csak részben határozta meg az olasz vonulat, annál sokkal inkább dominált viszont a venezuelai konyha. Félig olasz, félig venezuelai barátom ugyanis egy gyönyörű, tüzes venezuelai lányt vett el feleségül,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Grillezett kukorica chilis korianderes fűszervajjal
Augusztus a csöves kukorica hónapja. A dobozos kukorica, őszintén szólva, elég igénytelen egy étel tud lenni, bár akár nagyon finom is. Mondjuk pl. egy majonézes kukorica nem kifejezetten a gasztronómia csúcsa (töredelmesen bevallom, hogy imádom). Más történet viszont a nyári, friss, zsenge, csöves kukorica. Érdekes, hogy azon túl, hogy nyári balatoni hangulatot idézve, főtt állapotban fogyasztjuk, jellemzően nem nagyon kezdünk....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mandulás sárgabarack-clafoutis
Idén valahogy elszaladt mellettem a sárgabarack szezon, jobban mondva, párszor vettem itteni piacon, és olyan szánalmasan íztelen barackok voltak, hogy lemondtam róla. Most, a vége felé azonban nekifutottam még egyszer, mivel érettnek, szépnek láttam, de megint csalódnom kellett. Édességben landolt, amely nagyon finom volt, de még finomabb lett volna, ha jóízű, érett, magyar sárgabarackból készül. A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mozzarellával töltött cukkini
No, egy gyors kis semmiség – múltkor mikor cukkiniztem, még utána is maradt egy nagyobb példány a hűtőmben. Maradékokból dobtam össze ezt a gyors finomságot, ami salátával simán elmegy remek hétköznapi vacsinak. A cukkini blansírozva, közben grill beindítva, mozzarella kockázva, összeforgatva ezzel-azzal, majd jóó folyós-nyúlósra a cukkinire grillezve. Erről most több mondanivalóm nincs. A cukkini történetéről sem:) Recept Hozzávalók (2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldfűszerkrémleves kecskesajtgolyókkal
Egyik legszörnyűbb rémálmom, hogy rohanok, rohanok, lélekszakadva, kopogó cipővel, át egy kihalt reptéri terminálon, és mire odaérek a check-in pulthoz, ki van írva, hogy closed. Ez szerencsére soha nem fordult még velem elő, és azt hiszem, nem túl esélyes, hogy valaha is fog. Annyira rettegek attól, hogy egyszer lekésem a repülőt, hogy inkább mindig borzasztó sokkal hamarabb kiérek. Szívesebben vagyok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Hűsítő sárgadinnye-granita
A nyár egyik nagy felfedezése számomra a granita műfaja. A granita, vagyis jégkása szicíliai eredetű édesség, ott elsősorban a citromos és a kávés változat a legelterjedtebb. Az állaga állítólag városonként változik, Palermo-ban pl. egészen darabos, míg Szicília keleti részén sokkal simább. Catania-ban a csokoládé-granita, Messina-ban a kávé-granita a hagyományos. Reggelire pedig jellemző a briós granita-val. Ezek tudnak valamit… A jégkása....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült piros paradicsom – szárított paradicsom házilag
Soha nem értettem, hogy a zseniális magyar paradicsomunkkal hogyhogy nem terjedt el a szárított paradicsom műfaja, pedig a klímánk –főleg mostanság – igencsak megvan hozzá. OK, hogy sokat eltesznek, meg lé, meg sűrített lesz belőle, de az olasz eredetű, kvázi gourmet kajának számító szárított paradicsom használata egyáltalán nem jellemző nálunk. Holott az elkészítése nagyon egyszerű, és már pár darabbal eszméletlenül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Na de mi legyen a cukkinivel?
Merült fel a költői kérdés. Ott fonnyadozott a hűtő zöldséges fakkjában magányosan és elhagyatottan, senki rá sem hederített. Pedig lassan kellett már vele kezdeni valamit. A cukkini tulajdonképpen jó kis zöldség, olyan, ami mindig van is itthon egy-két darab, mégis valahogy olyan…nem is tudom. Mindig lecsúszik a toplistáról, mindig csak mellékszereplő, soha nem jut eszembe, hogy fú de nagyon főznék/ennék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Házi málnasorbet őszibarackban
Mondtam már, hogy 35 fokban nem kifejezetten könnyű dolog fagyit fotózni? (Mármint ilyen igazit természetesen). A fagyipalettán nálam első helyen a gyümölcsfagyik állnak, azon belül is az intenzív gyümölcsízű , tejtermék nélkül készülő sorbet-k. (Jó, a többit is szeretem. Gombóc Artur effektus) A sorbet (a francia írásmódot választom és „szorbé-nak” ejtem. A magyar szorbet/szörbet/serbet használat tekintetében elakadtam) sokkal hamarabb létezett,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ribizlis süti
Van egy rendkívül komoly gondom. Ezekkel a csodálatos nyári gyümölcsökkel kicsit túl sok zseniális süteményt és desszertet lehet készíteni. Határozottan probléma. Igen, igen, olyan finomak már magukban is, gyakorlatilag nem kellene velük semmit csinálni, pláne nem kiegészíteni őket némi tésztával. De hát…egyszerűen lehetetlenség ellenállni a kísértésnek, hogy történjen velük valami édes, krémes…Meg hát persze, nagyon hamar elkezdenek romlani, így nincs....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Killer strawberry cheesecake fagyi
Avagy hogyan éljük túl a tegnapi estét. Jól jöhetett még talán néhány Sex and the City dvd, esetleg Távol Afrikától tizenötödször, Indokína harmadjára, vagy hasonlók. De túléltük. (Na jó, az utolsó 15 percre átkapcsoltam). El sem hiszem, hogy már lehet úgy este telefonálni, hogy nem kell előtte tájékozódni a TV műsorból, hogy mikor szigorúan tilos (és értelmetlen). Hurráá. Sorry, fiúk......
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Morzsás cseresznyés crostata
Maradék, már nagyon felhasználásra váró cseresznye sorsa lett ez. A crostata olasz eredetű, eredetileg leginkább a dzsemmel töltött rácsos sütit hívják így. (Olasz gasztroblogolótól angolul írás a témában itt). Egyébként általában valamilyen gyümölccsel töltött omlós tésztát jelent, amelyet úgy készítenek, hogy a kinyújtott tésztakorong szélét ráhajtják a töltelékre. Így igazán praktikus, mivel nem kell méricskélni, tortaformába nyomkodni, hanem csak úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános padlizsántócsni fejlesztés alatt
Padlizsán bármikor, bármennyi, imádom. Szinte mindig van itthon, és hetente biztosan többször kerül asztalra. Legtöbbször egyszerűen megsütöm (felkarikázom és alufóliával bélelt tepsiben olívaolajjal megkenve, só, bors, oregánó rá, 200C-on 15 perc, kész is az isteni vacsora. Mostanában rákattantam arra, hogy a sült padlizsánt meglocsolom tahinivel és fokhagymával kikevert joghurttal –a világ legjobb dresszingje –valahogy így. Ezt a tócsnit most először....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
