Micsoda szerencse, hogy nem kell kiválasztanunk, hogy melyik az az egyfajta fagylalt, amelyet készítünk. Csak a a gasztroblogokon annyi féle remek recept található, hogy mindenféle beruházás és könyv nélkül is, egyszerűen a számítógép előtt ülve, tobzódhatunk az ötletekben –csak győzzük folyamatosan járatni a fagyigépet, és végigkóstolni az összeset. Na és akkor még a saját íz-kísérletekkel sehol nem is vagyunk… Ha....
Tovább a cikkre >>
Kategória: nyár
Szárított paradicsom
Elkészült az idei első adag szárított paradicsomom. Jobban mondva, ez az első adag félig szárított lett, ugyanis 1. nekem így ízlik a legjobban, 2. kifejezetten a hétre készült felhasználásra (egyébként sem vagyok jó semmilyen tartósításban, mert soha nem tart, hanem elfogy.). Többféle módszerről és sütőhőmérsékletről lehet olvasni, részemről továbbra is azt vallom, hogy mindenkinek a saját sütőjében kell kitapasztalnia, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Citromverbéna, cukkinivirág
Ismét szedd magad földeken jártam, hogy feltöltsem némileg a zöldség készleteimet. Ezúttal többek között zöldborsóval, elképesztő minőségű, zsenge céklával, krumplival, hagymával, kerekrépával (mert a múltkor annyira megtetszett, hogy szeretnék vele kísérletezni), padlizsánnal és zöldfűszerekkel tankoltam fel. Két különlegesebb szerzeményre is szert tettem: A zöldfűszerek között először találkoztam a számomra eddig ismeretlen citromverbénával (Aloysia triphylla, en:Lemon verbena, fr: verveine citronelle, de:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Salsa cukkinivel, avokádóval, paradicsommal
Ugye, sejthető, hogy nem a vérpezsdítő, latinos tánclépéseket és csípőringásokat fogjuk az alábbiakban kitárgyalni? Bár némi kapcsolat azért akad: egyrészt mindkettő a latin „sal”, vagyis „só” szóból ered (salsa=sós), másrészt egyik pikánsabb, mint a másik. A kulináris fogalom a többnyire paradicsomból, chilipaprikából és más különböző alapanyagokból készülő szószra utal. A két alapvető hozzávaló eredetileg az indiánok fontos élelmiszere volt, később....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Málnavinaigrette
Hát málna. Na, málna, az itt Brüsszelben sajnos nincs. Vagyis minimális, persze, az is spanyol. 10dkg-os műanyag dobozos kiszerelésben kapható, minden egyes szem hibátlan, semmi nyomódás, semmi ütődés, hatalmas, kerek példányok, némileg túl tökéletes. A szedd magad földen volt egy szerény málnabokor sor, de attól tartok, erről idén le fogok csúszni, máshol pedig nemigen fogok hozzájutni, ó jajj. Pedig az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mézes sült cseresznye mandulatej fagylalttal
Múl héten loptam. De nem igazából, csak egy kicsit. A közértbe belépve, impulzív fogyasztói magatartást tanúsítva, csúnyán áldozatul estem a nyilvánvaló marketing-pszichológiai csapdának. A hatalmas halom, sötét bordó, majdnem fekete, ropogós cseresznye, ahogy kell, felkeltette a figyelmemet, érdeklődésemet, majd vágyamat, hogy birtokoljam, végül cselekedésre késztetett, és megvettem. Pedig hát hogyne láttam volna a feliraton, hogy Argentínából érkezett. Láttam én, tudtam....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kerekrépa – navet, turnip, Mairübe
A múltkori szedd magad kirándulás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy legyen nagyobb tételben jó minőségű eper, amiből dzsemmet tudok készíteni. Megtörtént. (bár igencsak alulkalkuláltam magam, arra ugyanis nem számítottam, hogy a barátaimnak egy hétvége alatt két teljes üveget sikerül elpusztítaniuk reggelire –egészségükre.) A földeken járkálva természetesen mindenféle egyebet is összeszedtem, ami utamba került, csak úgy, kíváncsiságból. Miközben a rebarbarák....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Paprikás zöldborsó és újkrumpli
Már megint ugyanaz: kétségbeesetten próbálom bőröndömbe gyömöszölni a Nagycsarnokban zsákmányolt finomságokat. Hiába fogadom meg valahányszor, hogy csak mértékkel alakítom élelmiszer-szállítmánnyá, képtelen vagyok ellenállni a piacon elém gördülő kísértéseknek. Tavasszal, nyáron a legnehezebb. A hegyekben álló rózsaszín újkrumpli és a zsenge, édes zöldborsó kifognak rajtam „Ó, olyan finom, Drága, vigyen belőle többet” győzköd a szokatlanul barátságos kofa. Nincs nehéz dolga, hetek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Eperfagylalt
Tuudom, már megint fagyi. De hát mit csináljunk, ha egyszer nyár van? A granita, vagyis jégkása már tavaly nyáron is aratott, idén az első adag eperből készült. Ezt a szíciliai eredetű édességet azoknak is ajánlom, akik még nem szereztek be a fagyigépet. Hűsítő, könnyű, és elkészítése igazán minimális erőfeszítéssel jár: a gyümölcshúst az ember csak összepürésíti egy kis sziruppal és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mentafagylalt
A friss koriander után talán a menta az a fűszernövény, amely a leginkább megosztja az ízléseket. Az illatát a többség még csak-csak kedveli, az ízét már azonban sokan fogkrémmel, rágógumival asszociálják. Ők többnyire sós ételekben, salátákban sem lelkesednek a mentáért, édességekben meg pláne fújnak rá. Pedig mennyi olyan fogás van, amely teljes mértékben elképzelhetetlen nélküle, gondoljunk csak akár mondjuk a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
The big fagyi post
Nagy fagyirajongó vagyok (ha még nem derül volna ki). Sorbet, szorbet, sörbet, szörbet, gelato, semifreddo, parfé, who cares, bármelyik jöhet. Csak jó legyen. Már tavaly is készült itt elég sok, most pedig a szezon elején lobbihadjáratot szeretnék indítani, hogy aki még véletlenül nem tette, feltétlenül szerezzen be nyárra (és egyébként is) egy fagyigépet. Ehhez néhány gondolat: * a piacon lévő....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldfűszeres tojáslepény
„Last recept Három-négy órára tegyünk a hűtőszekrénybe egy üveg jófajta vodkát. Fekete kenyeret, heringet, savanyított uborkát és gombát vágjunk apró falatokra, és rendezzük el egy tányéron. Apró kupicákból jéghidegen igyuk a vodkát. Az első pohár után ne együnk semmit, a második után csak a kenyérből vegyünk, a harmadik után minden megengedett” Ezzel a recepttel zárul Vladimir és Olga Kaminer:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos tavaszi zöldek ropogós morzsával
A Nagycsarnokban ezúttal igen ambivalens érzésekkel járkáltam. Egyfelől irigykedve nézegettem a nagy halom friss sóskákat, zöldpaprikákat, retekcsokrokat (valamint megvettem a szokásos fehérrépa-karalábé-zeller triót a húsleveshez), másfelől elszörnyedve és hitetlenkedve álltam le néhány stand előtt. A szó szerint rohadó banán, padlizsán és kaliforniai paprika, amelyet más országban már fele ilyen állapotában sem lehetne kitenni, igencsak sokkolt. Nagyon nehezemre esett, hogy ne....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édes-savanyú, színes uborkasaláta
Ismerős az, amikor egy ételre valami miatt hirtelen úgy rákattansz, hogy akár egy héten háromszor, négyszer is asztalra kerül? Aztán a lelkesedés persze lehiggad, a fogás akár megint hosszú időre feledésbe merül, majd egyszer csak megint visszatér –vagy nem. Hogy a színekre kiéhezett szem, a vitaminokra vágyó szervezet, vagy a ropogós friss zöldségek teszik, nem tudom, mindenesetre ezt a salátát....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Háromhagymás cukkinileves
Ez a leves nálam vendégváró. Nem is tudom, hogy megszokásból, nosztalgiából, vagy gyakorlatias okokból, de gyakran, amikor olyan időpontban érkeznek látogatók, (pl. késő este, vagy délelőtt), hogy nem tudom pontosan, hogy lesz-e evés a vége, vagy nem (ki lehet találni, hogy az esetek 99%-ban mi a válasz), ezt főzöm. Anyukámtól lestem, így ahányszor készítem, mindig rá gondolok. Az ő verzióját....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
