Mandulás sárgabarack-clafoutis

Idén valahogy elszaladt mellettem a sárgabarack szezon, jobban mondva, párszor vettem itteni piacon, és olyan szánalmasan íztelen barackok voltak, hogy lemondtam róla. Most, a vége felé azonban nekifutottam még egyszer, mivel érettnek, szépnek láttam, de megint csalódnom kellett. Édességben landolt, amely nagyon finom volt, de még finomabb lett volna, ha jóízű, érett, magyar sárgabarackból készül. A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus....

Tovább a cikkre >>

Mozzarellával töltött cukkini

No, egy gyors kis semmiség – múltkor mikor cukkiniztem, még utána is maradt egy nagyobb példány a hűtőmben. Maradékokból dobtam össze ezt a gyors finomságot, ami salátával simán elmegy remek hétköznapi vacsinak. A cukkini blansírozva, közben grill beindítva, mozzarella kockázva, összeforgatva ezzel-azzal, majd jóó folyós-nyúlósra a cukkinire grillezve. Erről most több mondanivalóm nincs. A cukkini történetéről sem:) Recept Hozzávalók (2....

Tovább a cikkre >>

Zöldfűszerkrémleves kecskesajtgolyókkal

Egyik legszörnyűbb rémálmom, hogy rohanok, rohanok, lélekszakadva, kopogó cipővel, át egy kihalt reptéri terminálon, és mire odaérek a check-in pulthoz, ki van írva, hogy closed. Ez szerencsére soha nem fordult még velem elő, és azt hiszem, nem túl esélyes, hogy valaha is fog. Annyira rettegek attól, hogy egyszer lekésem a repülőt, hogy inkább mindig borzasztó sokkal hamarabb kiérek. Szívesebben vagyok....

Tovább a cikkre >>

Hűsítő sárgadinnye-granita

A nyár egyik nagy felfedezése számomra a granita műfaja. A granita, vagyis jégkása szicíliai eredetű édesség, ott elsősorban a citromos és a kávés változat a legelterjedtebb. Az állaga állítólag városonként változik, Palermo-ban pl. egészen darabos, míg Szicília keleti részén sokkal simább. Catania-ban a csokoládé-granita, Messina-ban a kávé-granita a hagyományos. Reggelire pedig jellemző a briós granita-val. Ezek tudnak valamit… A jégkása....

Tovább a cikkre >>

Sült piros paradicsom – szárított paradicsom házilag

Soha nem értettem, hogy a zseniális magyar paradicsomunkkal hogyhogy nem terjedt el a szárított paradicsom műfaja, pedig a klímánk –főleg mostanság – igencsak megvan hozzá. OK, hogy sokat eltesznek, meg lé, meg sűrített lesz belőle, de az olasz eredetű, kvázi gourmet kajának számító szárított paradicsom használata egyáltalán nem jellemző nálunk. Holott az elkészítése nagyon egyszerű, és már pár darabbal eszméletlenül....

Tovább a cikkre >>

Na de mi legyen a cukkinivel?

Merült fel a költői kérdés. Ott fonnyadozott a hűtő zöldséges fakkjában magányosan és elhagyatottan, senki rá sem hederített. Pedig lassan kellett már vele kezdeni valamit. A cukkini tulajdonképpen jó kis zöldség, olyan, ami mindig van is itthon egy-két darab, mégis valahogy olyan…nem is tudom. Mindig lecsúszik a toplistáról, mindig csak mellékszereplő, soha nem jut eszembe, hogy fú de nagyon főznék/ennék....

Tovább a cikkre >>

Házi málnasorbet őszibarackban

Mondtam már, hogy 35 fokban nem kifejezetten könnyű dolog fagyit fotózni? (Mármint ilyen igazit természetesen). A fagyipalettán nálam első helyen a gyümölcsfagyik állnak, azon belül is az intenzív gyümölcsízű , tejtermék nélkül készülő sorbet-k. (Jó, a többit is szeretem. Gombóc Artur effektus) A sorbet (a francia írásmódot választom és „szorbé-nak” ejtem. A magyar szorbet/szörbet/serbet használat tekintetében elakadtam) sokkal hamarabb létezett,....

Tovább a cikkre >>

Ribizlis süti

Van egy rendkívül komoly gondom. Ezekkel a csodálatos nyári gyümölcsökkel kicsit túl sok zseniális süteményt és desszertet lehet készíteni. Határozottan probléma. Igen, igen, olyan finomak már magukban is, gyakorlatilag nem kellene velük semmit csinálni, pláne nem kiegészíteni őket némi tésztával. De hát…egyszerűen lehetetlenség ellenállni a kísértésnek, hogy történjen velük valami édes, krémes…Meg hát persze, nagyon hamar elkezdenek romlani, így nincs....

Tovább a cikkre >>

Killer strawberry cheesecake fagyi

Avagy hogyan éljük túl a tegnapi estét. Jól jöhetett még talán néhány Sex and the City dvd, esetleg Távol Afrikától tizenötödször, Indokína harmadjára, vagy hasonlók. De túléltük. (Na jó, az utolsó 15 percre átkapcsoltam). El sem hiszem, hogy már lehet úgy este telefonálni, hogy nem kell előtte tájékozódni a TV műsorból, hogy mikor szigorúan tilos (és értelmetlen). Hurráá. Sorry, fiúk......

Tovább a cikkre >>

Morzsás cseresznyés crostata

Maradék, már nagyon felhasználásra váró cseresznye sorsa lett ez. A crostata olasz eredetű, eredetileg leginkább a dzsemmel töltött rácsos sütit hívják így. (Olasz gasztroblogolótól angolul írás a témában itt). Egyébként általában valamilyen gyümölccsel töltött omlós tésztát jelent, amelyet úgy készítenek, hogy a kinyújtott tésztakorong szélét ráhajtják a töltelékre. Így igazán praktikus, mivel nem kell méricskélni, tortaformába nyomkodni, hanem csak úgy....

Tovább a cikkre >>

Parmezános padlizsántócsni fejlesztés alatt

Padlizsán bármikor, bármennyi, imádom. Szinte mindig van itthon, és hetente biztosan többször kerül asztalra. Legtöbbször egyszerűen megsütöm (felkarikázom és alufóliával bélelt tepsiben olívaolajjal megkenve, só, bors, oregánó rá, 200C-on 15 perc, kész is az isteni vacsora. Mostanában rákattantam arra, hogy a sült padlizsánt meglocsolom tahinivel és fokhagymával kikevert joghurttal –a világ legjobb dresszingje –valahogy így. Ezt a tócsnit most először....

Tovább a cikkre >>

Dupla cukkinis tengeri halfilé

Cápaharcsa. (Ha minden igaz –és egyszer régebben páran megerősítették az a pangasius magyarul). Csak ez a cápaharcsa gasztronómiai kontextusban szerintem enyhén horrorisztikusan hangzik, úgyhogy maradjunk a tengeri halfilénél. Imádom a halat, de ellentétben a top minőségű, legfrissebb, tengerparti friss halakkal, amelyeknek kis fokhagymán és olívaolajon kívül sok minden másra nincs is nagyon szükségük, az átlagos minőségű szupermarketes halfilék esetében gyakran....

Tovább a cikkre >>

Piros gyümölcspuding vaníliaöntettel (Rote Grütze)

Fel a kezekkel – ki az aki, ha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc konyhája, a németet említi első helyen? Most őszintén. (Hímneműnek lenni és csülköt mondani nem ér..) Méretes húsok, csülkök, wurstok, káposzták, gombócok…rusztikus, télies, férfias ízvilág. Bevallom, nem túl gyakran jut eszembe, hogy hú, de nagyon főznék, vagy ennék valami jó kis „németeset” (na jó, kivéve mondjuk egy német....

Tovább a cikkre >>

Kapros citromleves friss paradicsommal

A leves ötletadó szakácskönyvében a recept „litván citromlevesként” szerepel. Nahát, a litván konyhát egy picit sem ismerem, ellenben egy gyors internetes kutakodás alapján meg kell állapítanom, hogy ez a leves valószínűleg pont annyira lehet litván, mint amennyire mondjuk albán. Ha esetleg akad valaki a kedves olvasók között, aki netán litván lenne, vagy ismeri a litván gasztronómiát, szeretettel fogadok minden autentikus....

Tovább a cikkre >>

Parmezános spenótkrémleves

Azért azt a parmezánt persze nem csak olyan szofisztikált dolgokhoz használom, mint az előző, hanem nagyon is földhöz ragadt, mindennapi kajákhoz…Imádom pl. levesbe tenni, spenóttal (is –vagy pl. zöldborsóval) egészen fantasztikus. Ez a leves az utóbbi hetek egyik legfinomabb fogása volt, a friss, zsenge spenót és parmezán igencsak harmonikus találmány. Ez is ki van nagyon találva. 10 perc alatt kész,....

Tovább a cikkre >>

1 14 15 16 17