Meg sem tudom számolni, hány kg félig szárított paradicsomot gyártottam az utóbbi hetekben. Rengeteg nyári salátához, tésztához, zöldségekhez használom, és úgy tűnik, mindenki szeret kapni is belőle. Nagyon ipari mennyiségben elég macerás előállítani, egyszerre max. 2-3 kg frissből szokott készülni. Az utolsó adag különösen jól sikerült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagy adag tökéletesen érett, jóízű paradicsom szállítmányt kaptam (további....
Tovább a cikkre >>
Kategória: nyár
Babérlevéllel illatosított panna cotta őszibarackkal
„ A babérlevél különb a kert minden más növényénél, mert nemcsak gyönyörű, de jövedelmező is. Egyaránt szolgál tisztes polgári dolgokat és orvoslást, mi több, egyaránt jó egészségesnek és betegnek, élőnek és halottnak;..így hát a bölcsőtől a sírig elkísér” így lelkesedik a növény iránt egy 17. századi botanikus (Fűszerenciklopédia, Glória Kiadó). Ha nem is ennyire drámai, de annál édesebb kontextusban szeretnék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Dupla málnás, mandulakrémes sütemény
Aki huzamosabb ideig élt külföldön, biztos egyetért azzal, hogy a hazatérésben az egyik legjobb dolog nyár közepén megérkezni, és elmerülni a jellegzetes júliusi piaci kavalkádban. Talán itthon nem is tudatosul bennünk, micsoda jó dolgunk van, hiszen amíg néhány országban csillagászati áron adják pl. a mini tálcányi, savanykás málnát, addig mi szezonjában bármikor kimehetünk a piacra, és ha kedvünk éppen úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Serpenyős kukorica gyömbérrel és szezámolajjal
Úgy hiányzott erről az ételről a friss korianderzöld, hogy az nem is igaz. Ha még Brüsszelben lennék, akkor, ha éppen valamilyen véletlen folytán nem lenne a hűtőmben (kizárt), akkor leszaladnék a sarkon lévő Delhaize-be, és gyorsan vennék egy csomaggal. De mivel Budapesten sehová nem tudok hirtelen leszaladni egy csokor korianderért (persze, akadnak helyek, ahol mindig van, de odáig nem szaladok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldbab dióolajjal és pirított dióval
Lassacskán kezdek magamhoz térni, a konyhában azonban még moderato-ban üzemelek -ez persze nem azt jelenti, hogy két hete egyáltalán ne főztem volna, csak még komolyabb akcióra nem került sor. Saláták, sorbet-k, egy-két vendégváró sütemény már debütált. Egyelőre még annak a varázslatában élek, hogy bármikor hozzájuthatok zöldpaprikához, kovászos uborkához, görögdinnyéhez, málnához, sárgabarackhoz, juhtúróhoz, stb. stb. Vagy éppen sárga zöldbabhoz -ez Brüsszelben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Levendulás-fehércsokoládés házi fagylalt
Sokáig meg voltam róla győződve, hogy a levendula konyhai használata csupán divatos, „trendi” gasztronómiai hullám, és kizárt, hogy bárki is komoly meggyőződéssel azt gondolja, hogy a provence-i lila mezők és a dédi ruhásszekrényének bódító illata valóban finom ételekben is. Mindaddig a pillanatig, amíg el nem készítettem ezt a levendulás-fehércsokoládés fagylaltot. A receptet tavaly nyáron egy New York-i szakácsiskola oktatója ihlette,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Meggyfagylalt pisztáciapesztóval
Ennek a meggyfagylaltnak egyetlen különlegessége van számomra: a meggy maga. Az ugyanis egy hosszú, késős Budapest-Brüsszel járatot is megjárt, így különleges kincsként tekintettem rá (kicsit aggódtam, de szerencsére nem minősült folyékony anyagnak). A meggy itt különlegességszámba megy, befőttként, dzsemként kapható, de frissen soha nem láttam még. ( Feldolgozáshoz nagy részét egyébként Lengyelországból importálják). Úgyhogy otthon, a piacon engem nem a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Joghurtfagylalt
Különösebb kommentár nélkül, szeretném bemutatni azt a fagylaltot, amelyre talán még azt is ki merem jelenteni, hogy nyáron az abszolút kedvencem. Szinte soha nem fordul elő, hogy nincs a mélyhűtőmben, és valahogy mindig olyan gyorsan elfogy, hogy folyamatosan újra kell gyártani. Legfinomabb persze abban az állapotában, amikor éppen elkészült a fagyigépben (na, ilyenkor kell gyorsan eltenni). Vendégeknek gyakran tálalom desszert....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vaníliás rebarbarakompót
A rebarbaráról lesz most szó. Nálunk kevésbé elterjedt, mint más nemzetek konyhájában, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölcscsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcsként értelmezhető). Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén vadon nőtt jelentős mennyiségben, ide pedig a hunok hozhatták. Az viszont egész biztos, hogy Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használták (elsősorban....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sóska, sóska, sóska
Volt egyszer egy híres francia szakácsdinasztia, a Troisgros. A történet a 30-as években kezdődött, amikor Jean-Baptiste Troisgros, feleségével a Loire mentén fekvő községbe, Roanne-ba költözött, és megvásárolta a falu vasútállomásával szemben található apró szállót. Ők még minden bizonnyal álmukban sem sejtették, hogy a család neve néhány évtizeden belül örökre gasztronómiai legendává válik, és a világ minden tájáról zarándokolnak majd hozzájuk....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült cékla
Amikor sült cékla készül a háznál, mindig sokkal, de sokkal több gumót pakolok a tepsire, mint amennyire az adott ételhez szükség lesz. Ennek több oka van: 1. Pontosan tudom, hogy amikor megsül, akkor egy-kettő azon nyomban úgy ahogy van, joghurtba mártogatva, elfogy. 2. Megsütve, alufóliában pár napig simán eláll a hűtőben, és (szerintem) megunhatatlan. Kedvtől függően lehet még belőle saláta,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános-kukoricás sült puding
Mai napig családi legendák, és találós kérdések tárgya, hogy vajon hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik- a vidéki- Nagymama, végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik –a pesti- úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszer tekintetében persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős-fűszeres barbecue-mártás szilvából
Bálint gazda honlapján olvasom, hogy a szilva „hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut”. Szégyen, hogy ehhez képest a kedvencek toplistáján talán még a tízbe sem kerülne be. Hallott már valaki olyan ínyencről, aki egy nyári napon pár szem hamvas szilva után sóvárog? Pedig miért ne? A gourmet-dobogó tetejére nálam mindenképpen a falun, üstben főzött, sűrű,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ribizlikrémes szelet
Van úgy, hogy az ember fejben megfőz valamit, vizualizálja, hogy hogy fog kinézni a végeredmény, aztán valóban kipróbálja, és a látvány részben, vagy egészében távolról sem hasonlít az elképzelt ételre. Leggyakrabban talán a színeket becsüljük túl, sokszor feldolgozás alatt elhalványulnak, vagy átalakulnak – a pisztácia nem annyira lesz zöld, a málna sem mindig olyan rózsaszínű és a narancssárga vöröslencse is....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Málnás-őszibarackos sült fagylalt
Ismét olyan fogás, ami attól vált igazán nemzetközi klaszszikussá, hogy frappáns elnevezést kapott, és az amerikaiak megszerették. A sült fagylalt Charles Ranhoffer, francia származású, de New Yorkban alkotó konyhafőnöknek rebeghet hálaszavakat. Persze azon nem lepődünk meg, hogy a legtöbb forrás szerint a francia konyhaművészetben már jóval korábban előfordult ez a desszert – úgyis mindig minden ételről előbb-utóbb kiderül, hogy ők....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
