Nem tagadom, pontosan tudom, hogy ezzel a némileg talán bizarr szardínia –ezúttal kis „sz”-szel- imádatommal nagy valószínűséggel eléggé egyedül vagyok (nemzetközileg azért nem). De nem szégyellem bevallani, hogy lassan már-már szinte pánikba esem, ha véletlenül nincs itthon egy doboz. De ilyen nem fordul elő soha. Az elmúlt év során mániákus szardína-vásárlóvá és –fogyasztóvá váltam. Az első, szardíniával kapcsolatos aha-élményem többé-kevésbé....
Tovább a cikkre >>
Kategória: saláta
Csőben sült belga cikória
Kezdjük az etimológiai bonyodalmakkal. Egy és ugyanazon zöldséget egyes népek cikóriának, míg mások belga endíviának neveznek. Hogy még komplikáltabb legyen, az endívia még véletlenül sem mindenütt cikóriát takar, fodros változata például nálunk is kapható: élénkzöld fejessaláta-féle. Hogy pontosan mi a kettő közötti különbség azon kívül, hogy a világ különböző országaiban mást értenek alatta, azt több botanikai szakcikk alapos megismerése után....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Egy kis nosztalgia+ atyaég, 25 éve főznék?
1982: csörögefánk (az első teljesen önálló főzés) 1983: tormával töltött prágai sonka 1984: knedlovepřozelo (knédli, sült hús, káposzta) 1985: škubánky (cseh nudli, amelyet olvasztott vajjal és túróval tálalnak) 1986: svíčková (a vadas cseh változata) 1987: kacsasült 1988: ferdinánd (vajas, mazsolás, kelt tésztás süti, vajon máshol is így hívják?) 1989: kemencében sült tök 1990: rizskoch 1991: csorbaleves, feketegyökérleves, spárgaleves 1992: sólet....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Cserkesz csirkesaláta diómártással (cerkez tavugu)
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Füstölt marhanyelv, sült cékla salátával
A belsőségekkel szemben leggyakrabban esztétikai problémák merülnek fel. Amíg a legtöbb zöldség és gyümölcs szép (eltekintve a kivételektől), és gusztán néz ki már önmagában is, addig ezekről az alapanyagokról ez a legkevésbé sem mondható el. Hirtelenjében nemigen jut eszembe olyan belsőség, ami kifejezetten jól nézne ki (talán a libamáj, az is inkább feldolgozva). Mindez persze azonban csak a nyávogás, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült cékla
Amikor sült cékla készül a háznál, mindig sokkal, de sokkal több gumót pakolok a tepsire, mint amennyire az adott ételhez szükség lesz. Ennek több oka van: 1. Pontosan tudom, hogy amikor megsül, akkor egy-kettő azon nyomban úgy ahogy van, joghurtba mártogatva, elfogy. 2. Megsütve, alufóliában pár napig simán eláll a hűtőben, és (szerintem) megunhatatlan. Kedvtől függően lehet még belőle saláta,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Saláta zöldbabbal, pirított mogyoróval és kókusztejjel
Kék az ég, türkiz a víz, hawaii mintás az ing, a fehér homokba süppedő nyugágy körül pedig fűszoknyás fiúk/ lányok (ízlés szerint) szolgálják fel a jéghideg Piña Coladát. A világ ránk eső részén ez a paradicsomi kép jut eszünkbe a kókuszdió láttán. Arra ritkábban gondolunk, hogy a Föld távolabbi szegleteiben milyen komoly gazdasági, kulturális, kulináris jelentősége van. Gyakorlatilag a pálmafa....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel (coleslaw)
Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tárkonyos sült sárgarépa&zöldalma saláta mascarponés gorgonzolával
Kicsit túlvásároltam magam, kb. annyi sárgarépa, alma és szárzeller van itthon, hogy nagy valószínűséggel egy-két nagycsaládot tudnék belőle etetni. Már ha megennék a szárzellert ( a gyerekek biztos nem). Mindhárom hozzávalót szeretem, bár viszonylag ritkán főszereplők, többnyire főzéshez használom őket. A zellerből bármennyit meg tudok enni valami jó mártogatóssal. Maradék saláta született, sikerrel. A zellert viszont legközelebb elhagyom, ez volt....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült paprikába töltött tonhalsaláta
A pesti halárusok és mélyhűtőpultok lehangoló látványa előtt toporogva néha behunyom a szemem, és arról álmodozom, hogy a Nagycsarnok egy része hirtelen hangos, zsúfolt halpiaccá változik. Hajnalban nagydarab férfiak szeletelik a frissen érkezett fogást, feleségük élő rákokat, kagylókat pucol, és tippeket ad, hogy a legfinomabbak. Az étlapokat ellepik a herkentyűk, teraszainkon fokhagymával és friss fűszerekkel grillezett hal illata terjeng. Persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Quinoa sült paprikával, pirított újhagymával és fetával
Nem tudom, ki hogy van vele, engem nagyon izgatnak az ismeretlen hozzávalók. Ha meglátok valahol valami olyan alapanyagot, amelyet még nem kóstoltam, ill. amellyel még soha nem főztem, biztos, hogy kipróbálom. Az sem baj, ha tudom, hogy utána nem fogok tudni gyakran hozzájutni, de annyira hajt az ízlelőbimbóim kíváncsisága, hogy akkor is elkészítem. Ma már annyi forrás van, akár a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos tavaszi zöldek ropogós morzsával
A Nagycsarnokban ezúttal igen ambivalens érzésekkel járkáltam. Egyfelől irigykedve nézegettem a nagy halom friss sóskákat, zöldpaprikákat, retekcsokrokat (valamint megvettem a szokásos fehérrépa-karalábé-zeller triót a húsleveshez), másfelől elszörnyedve és hitetlenkedve álltam le néhány stand előtt. A szó szerint rohadó banán, padlizsán és kaliforniai paprika, amelyet más országban már fele ilyen állapotában sem lehetne kitenni, igencsak sokkolt. Nagyon nehezemre esett, hogy ne....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édes-savanyú, színes uborkasaláta
Ismerős az, amikor egy ételre valami miatt hirtelen úgy rákattansz, hogy akár egy héten háromszor, négyszer is asztalra kerül? Aztán a lelkesedés persze lehiggad, a fogás akár megint hosszú időre feledésbe merül, majd egyszer csak megint visszatér –vagy nem. Hogy a színekre kiéhezett szem, a vitaminokra vágyó szervezet, vagy a ropogós friss zöldségek teszik, nem tudom, mindenesetre ezt a salátát....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édesburgonya+rukkola+bacon
Valljuk, be, még akkor is, ha a tél nem is igazi tél, azért salátát ilyenkor nem annyira nagyon kíván az ember. Hideg leveleket. Uborkát. Paprikát. Brrr. Más persze a helyzet, ha azokra a levelekre kerül némi anyag. Meleg, sült. Téli zöldség. Esetleg netán még valami hús is. Az édesburgonya ilyenkor az egyik kedvenc zöldségem, és miután szinte mindig van itthon,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pink Waldorf füstölt libamellel
Az igazi, eredeti, először az 1896-ban a New York-i, patinás, névadó, Waldorf Astoria Hotel éttermében felszolgált Waldorf-saláta kizárólag kockára vágott almából, zellerből és jó minőségű majonézből állt. Oscar Tschirky főpincér kreálta egy 1500 fős rendezvényre, és a dió csak később került bele. Az eredeti recept szó szerint a következőképpen hangzott: „Hámozzunk meg két nyers almát és kockázzuk fel kb. 1,2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
