Az olasz konyhában az egyik legkeresettebb csemege, nálunk egyelőre csak egy-egy termelő merészkedik ki vele a piacra, pedig ahol cukkini van, ott virág is van (szombatonként mind a Fény utcai mind a Lehel piacon találni). Kacérkodnak is vele sokan – van, aki azért, mert már kóstolta, és pontosan tudja, milyen finom, van, aki az esztétikai vonzereje miatt. A cukkinivirág szép.....
Tovább a cikkre >>
Január első hétfőjén a világ nőinek 90%-a fogyókúrába, és/vagy életmódváltásba kezd. Jöhetnek a könnyebb, egészséges ételek és sok-sok zöldség. Utóbbi számomra egyáltalán nem kihívás (na, más mondjuk, annál inkább), imádom a zöldségeket, bármikor, bármelyik évszakban, bármilyen formában és mennyiségben, nyersen, sütve, főzve, ahogy éppen adódik. Óriási salátarajongó vagyok, de ki az, aki mínusz hét fokban és zuhogó hóban hideg, nyers....
Tovább a cikkre >>
Csuda tudja, mi az igazi sztorija ennek a mókás nevű, zseniális, argentin származású fokhagymás-petrezselymes, a pesztónál valamivel hígabb állagú mártásnak, amit a pompás argentin marhahúsok mellé adnak (itt a jó Panamericana cikk a húsokról). Hiába a számos forrás, ahány féle, annyi történet. Az egyik szerint a gaucsók, az argentin pampák cowboy-ainak ősi receptjéről van szó. Egy másik szerint az elnevezés....
Tovább a cikkre >>
Ami azt illeti, soha nem vagyok könnyű helyzetben, amikor írásban kell meggyőznöm valakit arról, hogy mennyire jó egy főzelék, ezt kóstolás nélkül ugyanis ember nem hiszi el nekem. Ez a kelkáposztafőzelék például eszméletlen jó – még olyan alannyal is sikerült ezt elhitetnem, aki utálja. Sokan utálják. Majdnem mindenki utálja. Emlékszem, amikor a Dining Guide-nál tavaly írói pályázatot hirdettünk, amelynek egyik....
Tovább a cikkre >>
A legkomolyabb olasz ínyencek ilyentájt a francia, svájci határ irányába, Piemonte tartomány felé veszik az irányt, ősszel zajlik ott egy, s más. Úgymint például intenzív szarvasgomba vadászat (itt terem a világ leghíresebbje, az alba-i fehér szarvasgomba). Vagy a rengeteg szüret (a régió olyan világhírű, testes borok hazája, mint a Barolo, Dolcelatto, és Barbera). Aztán ott vannak a kiváló, eredetvédett sajtok,....
Tovább a cikkre >>
Van úgy, hogy az ember megálmodik egy ételt, de be kell várni hozzá a megfelelő, tökéletes pillanatot, amikor kivitelezhető. Hónapok óta pontosan megvolt ennek az összeállításnak a koncepciója, és pontosan ilyennek vizualizáltam gondolatban. Sok mindennek kellett azonban bekövetkeznie ahhoz, hogy végre elkészíthessem: 1. legyen végre friss, zsenge spenót, 2. rátaláljak arra a -színben és méretben- passzoló ehető virágra, amely a....
Tovább a cikkre >>
„…miután hétvégén itt, Brüsszelben, az otthonihoz hasonló, gyönyörű idő tört ki, a konyhámba is hirtelen beköszöntött a tavasz. Az ablakon át beszűrődő, simogató napsugarak és a madarak csicsergése ihlette ezt az elő-tavaszi hangulatú, friss, pisztáciazöld színű krémlevest. ” Csakhogy ez egy jó nagy átverés lenne. Az igazság: Shoppingoltam. Hatalmas, fekete bőrtáskát keresek, amibe belefér az ember fél Élete. A rue....
Tovább a cikkre >>
Gyakran éri a magyar gasztronómiát az a vád, hogy alig követi a nemzetközi kulináris trendeket. A konfitálás a ritka kivételek közé sorolható. Ez a manapság igen elterjedt elkészítési technológia nem más, mint egy régi konzerválási módszer újjáélesztése. A szó maga a francia „confire” igéből származik, amely azt jelenti: tartósítani. Többnyire húsokra értendő –a konfitált kacsa-, vagy libacomb a leghíresebb nemzetközi....
Tovább a cikkre >>
Nyugalom, ha a következő sorokban köles, hajdina, vagy hasonló, sokak által madáreledelnek titulált magok merülnek fel, az nem jelenti azt, hogy átmentem volna „hippi-gasztróba”. Az egészséges, tudatos táplálkozásra való törekvés számos gabonafélét emelt ki az ismeretlenből, de legalábbis abból a státuszából, amely kizárólag bioboltok hátsó polcára száműzte őket. Igényes, színes-szagos könyvek jelennek meg róluk, elegáns éttermek étlapjain is előfordulnak, alkalomadtán....
Tovább a cikkre >>
1982: csörögefánk (az első teljesen önálló főzés) 1983: tormával töltött prágai sonka 1984: knedlovepřozelo (knédli, sült hús, káposzta) 1985: škubánky (cseh nudli, amelyet olvasztott vajjal és túróval tálalnak) 1986: svíčková (a vadas cseh változata) 1987: kacsasült 1988: ferdinánd (vajas, mazsolás, kelt tésztás süti, vajon máshol is így hívják?) 1989: kemencében sült tök 1990: rizskoch 1991: csorbaleves, feketegyökérleves, spárgaleves 1992: sólet....
Tovább a cikkre >>
Ez a leves nálam vendégváró. Nem is tudom, hogy megszokásból, nosztalgiából, vagy gyakorlatias okokból, de gyakran, amikor olyan időpontban érkeznek látogatók, (pl. késő este, vagy délelőtt), hogy nem tudom pontosan, hogy lesz-e evés a vége, vagy nem (ki lehet találni, hogy az esetek 99%-ban mi a válasz), ezt főzöm. Anyukámtól lestem, így ahányszor készítem, mindig rá gondolok. Az ő verzióját....
Tovább a cikkre >>
Ha egy receptnél az szerepel, hogy „baszk módra” (á la basquaise), az leegyszerűsítve leginkább azt jelenti, hogy sok paprika és paradicsom van benne. (Esetleg némi sonka, amely Baszkföldön még a vegetáriánus fogásokba is be-becsúszik..) A paprika vagy kaliforniai típusú, piros, vagy zöld húsos fajta, vagy a zseniális, speciális baszk fajták. Ezek közül a kettő legjelentősebb a pimientos del piquillo és....
Tovább a cikkre >>
Egy gyors hétköznapi pasta vacsi. Legalábbis itt Brüsszelben, mivel itt hatalmas pultnyi mindenféle tengeri cucc kínálja magát a közértben nem drágán. Ezer féle lazac, rákok, kagylók, halak és társaik, gyönyörűen előkészítve, csomagolva, úgy, hogy gyakorlatilag semmi más teendő nincs velük, mind kibontani és be a lábasba. Semmi tisztítás, pepecselés, hurrá. Nekem az egyik nagy kedvencem a garnéla, bármilyen formában, úgyhogy....
Tovább a cikkre >>
