“Death by eggnog” –azt hiszem, ez lesz az idei karácsony mottója. A kókusztejes változatom mindent visz, nem tudok betelni vele, remek ajándék, és Nálatok is nagy sikere van –ezért kiteszem külön a receptet, néhány kiegészítő megjegyzéssel, hogy egészen biztosan mindenki megtalálja. Néhány megjegyzés: – Hidegen és melegen is nagyszerű (én melegen még jobban szeretem). Ha utólag melegítjük, óvatosan, ne forraljuk,....
Tovább a cikkre >>
Kategória: desszert
Aszalt tőzegáfonyás, marcipános aprósütemény
Íme, az egyik legjobb karácsonyi aprósütemény: apró párnácskák, amelyek belsejében narancsos marcipán és aszalt tőzegáfonya bújik meg. Ami körbefogja, az egy omlós, vajas, remek tészta. Egyszerűen elkészíthető, és nagyon finom, ráadásul sokáig eláll. A receptjét a német essen und trinken magazin karácsonyi számában találtam, a tészta ugyanaz, a töltelékét kicsit megváltoztattam (narancslé + tőzegáfonya). Aszalt tőzegáfonyás, marcipános aprósütemény Hozzávalók (50....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vaníliás, krémes túrótorta
Néhány hete a testvérem jelent meg ennek a tortának a maradékával egy családi ebéden. Kívül sült, belül végtelenül krémes túrótorta, minimál, és ettől kitűnő. Azt mondja, a receptet egyszer a Bűvös Szakácson találta, valamilyen baszk ajánlóban, majd elküldi. Így is lett, receptet elolvastam, és csak azt nem értettem, hogy ez a torta hogy nem söpört végig a hazai gasztroblogokon. Szuperegyszerű,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Nagyon vaníliás hókifli narancsos porcukorral
Hókifli. Megpuhul, vagy nem puhul – nálunk ez állandó karácsonyi kérdés. Mert van év, amikor igen, máskor csak egy-egy darab, néha meg olyan soká, hogy addigra elfogy az összes. Én azért nem nagyon szeretek sokkal előre süteményeket sütni, bármennyire is elállnak fémdobozban, mert ha túl hamar süti meg az ember, karácsonyra mind elfogy. A hókifli talán a leggyakoribb karácsonyi aprósütemény,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Serpenyős almás palacsinta
A máig legnépszerűbb, amerikaiak milliói által készített palacsinta receptjét 1966. április 10- i számában közölte a New York Times. Szerzője Craig Claiborne, az újság gasztronómiai rovatának első férfi írója volt, aki 1957-ben vette át az addig szinte kizárólag háziasszonyokat célzó oldal szerkesztését. Az olvasók számára egészen újfajta tartalmat honosított meg: étteremkritikákat, séfportrékat publikált, számos ázsiai és mexikói fogással ismertette....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült, karamellizált almapürével töltött palacsinta
Szombat délelőtti, csajos reggeli. Telefon. -Csak egy gyors logisztikai egyeztetés: te mit hozol? – Almás palacsintát. Csend. -Aha. Találd ki, én mit csináltam…Almás palacsintát. – Ó. Nem baj, az enyém szerintem más, mert az almát megsütöttem, pürésítettem, és azzal van megtöltve. – Én is. Így tartottunk hát szombat reggel horizontális almás palacsinta tesztet. Ágiéban a palacsintatésztában is volt vanília (hmmm..),....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Egyperces, bögrés mogyorós-csokoládé szuflé
Ilyen “bögrés sütemény” receptből rengeteg található az interneten. Sokszor láttam különböző design oldalakon is, nem csoda, látványos, jópofa a tálalása maga, hiszen ez valóban bögrében történik. Csakhogy csomó olyan recept van, ahol a látvány felülírja a tartalmat és a tényleges gasztronómiai élvezhetőséget. Leírnak egy standard, innen-onnan vett receptet, és nem árulják el, hogy az igazából csak szép, de egyáltalán nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyömbéres almacobbler vaníliasodóval
Az ún. cobbler az egyik legnépszerűbb amerikai desszert, a gyümölcsös pite amolyan lusta változata. A morzsás sütemények népes családjának tagja, ezek sajátos jegyét viseli: nincs gyúrás, nincs nyújtás, az omlós tészta csak úgy, lazán a gyümölcsök tetejére kerül. Míg a “crumble” esetében hanyagul rászórva, addig a cobbler-nél sűrű tésztából kevert korongok formájában. Az Egyesült Államokban vidéktől függően, több különböző változat....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Villámgyors kókusztejes túrókrém panna cotta
Ha egy nő ruhatárában elengedhetetlen darab az a bizonyos “kis fekete”, amit különböző alkalmakra lehet viselni, akkor miért ne lehetnének az ember gasztronómiai kelléktárában is hasonló funkciót betöltő fogások. Ez a “kis fehér” a desszertek kis feketéje. Legalább három ütős érvet tudok felsorakoztatni, hogy miért lesz ebből az édes kis semmiségből állandó alapdarab: 1.) egészen pontosan 5 perc alatt készül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Feketeribizlis-sárgabarackos morzsás desszert
Ha az ember időszűkében van, ám pompás desszerttel szeretne villantani, akkor még mindig ott a morzsás gyümölcs. Süteménynek nem nevezhető ez az, elsősorban angolszász kultúrában népszerű, de már az egész világon elterjedt desszert, amelynek többek között roppant nagy előnye, hogy bármilyen szezonális, a piacot éppen uraló gyümölcs lehet a fő hozzávalója. A morzsás édességek sajátossága, hogy mind amolyan “freestyle”, vagyis....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sós-édes, mogyoróvajas keksz
Az amerikaiak kedvence, a mogyoróvaj kétségtelenül nem tartozik a világ legkifinomultabb alapanyagai közé. Soha nem tudtam követni a megszállott rajongásukat, két kivételtől eltekintve. Az biztos, hogy más dimenzióba került a mogyoróvaj, amikor Alabama államban jártam, ahol a déli államok jellegzetes konyháját viszik, tonnányi földimogyoróval. A helyi szupermarketben kimérve lehetett kapni mogyoróvajat, amit frissen darált magának az ember – natúr, vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sárgabarackos, túrós gombóc barnított vajjal (meruňkové knedlíky)
Úgy tűnik, az öt hosszú, gyermekkori, Prágában töltött év sem volt elegendő ahhoz, hogy a cseh gasztronómia meghatározó szerepet játsszon a konyhámban és az írásaimban, bármennyire is igyekszem magamban elővarázsolni a sorsfordító élményeket. A sörözés akkortájt nyilvánvalóan nem volt napirenden (azóta sem), így még a sokak által kultivált sörkorcsolyák (utopenec, azaz ecetes, hagymás lében eltett krinolin, vagy a tlacenka,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vaníliás-egreses clafoutis
A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek. Franciaország középső részén található Limousin tartomány az eredeti otthona, és az autentikus recept szerint maggal együtt kerül bele a gyümölcs, mivel a magja egyrészt ízt is ad, másrészt így nem fő ki a cseresznye rózsaszín leve. A receptje elég trükkös – amilyen egyszerű, olyan nehéz eltalálni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Bubeleh – elzászi mazsolás maceszpalacsinta
Nem mondhatnám, hogy éppen a “pászkaszeszon” közepén lennénk, az alább ajánlott maceszpalacsinta azonban szezonon kívül is nagyszerű, ráadásul roppant jól passzolnak hozzá az évszak aktuális gyümölcsei, úgymint meggy, málna és társai. A pászka kovásztalan kenyér, amit a zsidó hagyományok szerint Pészachkor, ünnepi kenyérként fogyasztanak. Elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhetnek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Libanoni ünnepi töltött palacsinta (Katayef)
A Közel-Kelet kulináris művészetében előkelő helyet foglal el a libanoni konyha, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legnépszerűbb és legkifinomultabb. Libanon évszázadokon át az Oszmán Birodalom része volt, az első világháború után pedig francia fennhatóság alá került. Mindkettő jelentős hatást gyakorolt az egyébként is erős arab gyökerekkel bíró libanoni gasztronómiára. Ez a desszert a Közel-Kelet több országában....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
