Csilis, fokhagymás vajban párolt kelkáposzta babbal

Senkit ne tévesszen meg ennek az ételnek a szerénysége és egyszerűsége! Olyan ízbomba, hogy ha egyszer valaki kipróbálja, garantáltan állandósítja a konyhájában. Még éppen a tél vége és a tavasz kezdete közötti senkiföldjén járunk, lassan megérkezik majd a medvehagyma, az új évszak igazi jele, addig azonban még egy utolsó nagy hajrával ki kell hoznunk a legjobbat a télvégi zöldségekből. Babokból kevesebbet fogyasztunk a kelleténél, pedig magas fehérjetartalma miatt is indokolt lenne. Íme, egy szokatlanabb elkészítési mód: a beáztatott babot leszűrjük, majd friss vízzel kétujjnyira felöntjük, jó sok fokhagymát, hagymát, babérlevelet, sót adunk hozzá, majd 160C fokos sütőben, lefedve, kb. egy és negyed óra alatt puhára pároljuk. Olívaolajjal meglocsolva, némi csilipehellyel megszórva magában is pazar, de néhány napig hűtőben tárolhatjuk, és hozzáadhatjuk salátákhoz, levesekhez, krémekhez, vagy az alábbi, lassan párolt kelkáposztához.

A hétköznapi, egyszerű kelkáposztából úgy lesz izgalmas, mély ízeket felvonultató fogás, hogy egy intenzív, szardellás-fokhagymás-csilis vajban párolódik, kíméletesen, alacsony hőfokon, aminek köszönhetően édesre puhul a saját gőzében, a főzés során kiengedett leve pedig összeolvad a vaj, szardella, csili finom hármasával. A szardellával kapcsolatosan az a jó hír, hogy olajban, vagy vajban teljesen felolvad, és eltűnik, ezzel megszűnik az ok, amiért sokan ódzkodnak tőle: a kevésbé barátságos kinézete. Amikor elkészült akkor jön hozzá a puha bab, a tetejére pedig tehetünk buggyantott tojást, fokhagymás pirítóst, de kiváló körete lehet például grillezett halnak is. Ráhalmozhatjuk pizzára is, vagy összekeverhetjük tésztával. Bármilyen kelkáposztafélét használhatunk, akár kínai kelt, vagy a termelői piacokon előforduló fodros kelt, fekete kellevelet (cavolo nero).

A kelkáposztát cikkekre vágjuk és megmossuk (ha fekete kelt, vagy fodros kelt használunk, nagyobb darabokra vágjuk a leveleket). Nem kell megszárítani, mert pont az a kis rajtamaradó víz segíti majd a párolódását. Egy lábasban alacsony hőfokon felolvasztjuk a 4 dkg vajat az olajjal, rögtön hozzáadjuk az egész (megpucolt) fokhagymagerezdeket és a szardellát. Alacsony hőfokon tartjuk, hogy ne kapjon a fokhagyma színt. Amikor a szardella a kevergetéstől szépen beleolvadt a vajba, akkor hozzákeverjük a csilit. Beletesszük a kelkáposztacikkeket, vagy leveleket, kissé megsózzuk (éppen csak minimálisan, mivel a szardella sóz!), átforgatjuk, majd lefedjük. Egy jó öntöttvas lábas a legmegfelelőbb, mivel abban szépen vissza tud csapódni a gőz, és így további folyadék hozzáaadása nélkül, a saját gőzében, kifővő levében tud megpárolódni a zöldség. Kb. 30 percig főzzük fedő alatt, alacsony hőfokon, néha belenézünk, ha kell, adhatunk hozzá egy kevés vizet. Akkor jó, amikor a kelkáposzta teljesen összeesett, és édes-puha. Amikor kész, egy evőkanál hideg vajat adunk hozzá. Végül belekeverjük a főtt babot is.