Csípős-savanyú leves puha rizskoronggal

A Tigris évébe léptünk – idén február 1-én köszöntött be a számos ázsiai országban ünnepelt Holdújév. Mint minden kultúrában, az ünnepi étkezést itt is a bőség, a hagyományos szokások és a szimbolikus ételek jellemzik. Az első nap előestéjén kerül sor az újévi vacsorára, amikor az egész család összegyűlik, és ami egy jelképekkel teli gasztronómiai rituálé, amiben minden apróságnak, részletnek, formának, tálalásnak, szónak és kiejtésnek szimbolikus jelentése van. Szinte mindenütt fogyasztanak ilyenkor különböző ízesítésű töltött tésztabatyukat, vagy gazdag tésztaféléket. Itt az ideje tüzetesebben megismerkedni az egyik legfinomabb, nálunk még kevésbé ismert (de könnyen beszerezhető) hozzávalóval, ami a holdújévi gasztronómia fontos eleme is, de a hétköznapi világkonyhában is remekül használható, érdemes a kamránk részévé tenni. A rizskeményítőből és vízből gyúrt rizsmasszából pazar, puha, de harapható állagú, henger formájú rizsnudlik, vagy ovális rizskorongok készülnek, amiket különböző módokon sütnek, főznek, pirítanak.

Holdújévkor leggyakrabban két ételben találkozhatunk vele: a koreai konyhában ünnepi marhahúslevesben (tteokguk), amelyet a főtt, szálakra szedett marhahússal, omlett- és algacsíkokkal tálalnak, a kínai konyhában pedig zöldséges levesként (niángāo tang), vagy pirított, wokos ételként (Chao Nian Gao). Bár különlegesebb hozzávaló, beszerzése nem túl problémás, szinte az összes ázsiai élelmiszerüzletben kapható. A kőbányai Dunapandában friss változatban is (azt áztatni sem kell, levesekben 3 perc alatt megpuhul), szárított verziója pedig csomagolva – ezt úgy kell használni, hogy vízben áztatva vissza kell hidratálni. A félszárazat tizenöt percig, a teljesen szárazat egy éjszakán át. Az alábbi csípős-savanyú leves egyáltalán nem hagyományos, de nagyon finom. Akinek a rizskorong túl egzotikus, az bátran próbálja ki magában csak a levest. Az egyre gazdagabb, színesebb budapesti, ázsiai gasztronómiai kínálatnak hála pedig rizskorongos ételből is sokféle, autentikusat kósolhatunk, például a Zhu&Co tésztabatyubisztróban (csak újévkor készítik), a Sáo bisztróban (wokban pirítva), vagy a számos koreai étterem bármelyikében.

A szárított gombát leöntjük 200 ml forró vízzel, és egy órát ázni hagyjuk. Az áztatóvizet nehogy kidobjuk, ezt is felhasználjuk a leveshez! Az olajon üvegesre dinszteljük a felkarikázott újhagymát, majd hozzáadjuk a szeletelt szárzellert és a sárgarépát. Felöntjük kb. egy liter vízzel, valamint ekkor hozzáadjuk a gomba áztatólevét és a gombát (ha esetleg nagyobb darab gombák, vagy vastagabb shiitake gomba, azt érdemes vékonyabb darabokra szeletelni). Hozzáadjuk a szójaszószt és a csípős paprikakrémet (pl. sriracha, vagy magyar kistermelői csiliszósz, vagy friss csili). Tíz percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, de még kissé roppanósak. Beletesszük a savanyúságot (pl. házi csalamádé, vagy ecetes káposztasaláta), és a savanyúság levéből is kb. fél decit. Ha nincs kéznél savanyúság, akkor csak simán ecetet teszünk a leveshez. Megkóstoljuk, és kevés nádcukorral kerekítjük az ízeket. A csípős és savanyú ízeknek kell egyensúlyba kerülniük, ezt csak kóstolással tudjuk beállítani, mert a használt savanyúság/ecet/csili fajtájától és ízétől függően változhatnak a pontos mennyiségek. Amikor megvan a kívánt íz, akkor kb. 3 perc alatt belefőzzük a friss rizskorongot (ha szárazat használunk, akkor előtte beáztatjuk), végül vékony sugárban belecsorgatjuk a felvert tojást. Tálaláskor rászórjuk az újhagyma zöldjét és esetleg extra csilit adunk mellé.