Nyárvégi krémek: tormás makréla, zöldséges túrókrém, tojásos-lecsós padlizsán

Tormás makrélapástétom, bódvalenkei cigánytúrókrém, tojásos-lecsós padlizsán – három kedvenc nyárvégi krém, ami az én konyhámban is gyakran fordul elő. A különböző krémek nemcsak sokunk kedvencei, de rendkívül praktikusak is: általában néhány hozzávalóból kiadós adag készül, ami több napra is kitarthat, és ami talán a szeptemberi iskolakezdés időszaka előtt nem egy utolsó szempont: többnyire a gyerekek is szeretik. Változatosan lehet kínálni, felhasználni: szendvicskrémként, zöldségekkel mártogatósként, pirítósra kenve, zöldségekbe töltve (paprika, paradicsom, uborka), vagy kényelmes vendégváróként, partifogásként. Az alábbi mennyiségekből kb. +/- 500g lesz, így lehet tervezni – hogy ez pontosan hány adag, attól függ, hogy mi a funkciója, milyen egyéb ételek vannak mellette, stb. Mindegyiket gyakran készítem, a padlizsán apukám receptje, gyerekkoromban nagyon gyakran volt otthon, aztán évekre elfeledkeztünk róla, mostanság pedig újra felbukkant, és milyen jó, hogy így lett, mert egyrészt továbbra is szenzációs, másrészt, végre apukám pontos instrukciói alapján el is készítettem, és hozzájárulásával meg is osztom. Íme, tehát, a szezon kedvencei:

A makrélából az egyiket leszűrjük, a másiknak az olaját is használjuk. Elkészítés: az összes hozzávalót kis aprítógépbe tesszük, és pürésítjük – maradhat kicsit darabos.
Néhány megjegyzés:
1. Ha a makrélából kapunk olyat, ami jobbfajta olajban, olívaolajban van eltéve, az a legjobb választás. Ha könnyebbre szeretnénk készíteni, akkor az olajat mindkét dobozból leszűrjük, a krémhez nem használjuk (az egyik doboz olaját hozzá szoktam adni, mert krémesíti).
2. Mindkét, vagy az egyik doboz makrélát ki lehet váltani füstölt makrélával, vagy füstölt pisztránggal, ezekkel még finomabb lesz, ugyanakkor a konzerv makrélával egyrészt jóval gazdaságosabb, másrészt azt mindig tud az ember otthon tartani a kamrában.
3. A torma és a citrom pontos mennyisége a torma fajtájától/márkájától is függ, a torma ecetessége adja a savakat, így annak függvényében kell balanszírozni a mennyiségét és a citromlevet.
4. Snidling, hagymafélék nagyon jól mennek hozzá, mint minden olajos/füstölt halhoz, tálaláskor érdemes mellé adni.
5. Ez egy nagyon jó állagú krém, csinosan lehet vele akár (habzsákból) megtölteni kivájt uborkát, paradicsomot, és egészen elegáns „fingerfood-ig” el lehet vinni (kis kosárkákba, falatkákra tálalva, akár pl. ikrával).

Összekeverjük az összes alapanyagot, és legalább fél órára behűtjük. Kenyérre kenve, vagy kenceként kínáljuk.

Nagy lábasban üvegesre dinszteljük a hagymát. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát. Átkeverjük, visszatesszük a tűzre, hozzáadjuk a felkockázott zöldpaprikát, majd néhány percig, fedő alatt dinszteljük. Ekkor mehet hozzá a paradicsom, végül a meghámozott, felkockázott padlizsán. Sózzuk, borsozzuk. Egy kevés vizet öntünk hozzá, és kb. 20-25 percig főzzük alacsony hőfokon fedő alatt, amíg minden teljesen megpuhul. Közben fakanállal szétnyomkodjuk benne a padlizsánt (akkor jó, amikor ez már könnyen megy, a padlizsán tényleg teljesen puhuljon meg). Ha még nagyon leves, akkor erős lángon egy kicsit főzzük még, amíg a nedvesség elforr belőle. A tojásokat felverjük, és hozzákeverjük, addig főzzük, amíg az egész összeáll egy masszává. Langyosan is finom, és másnap is, amikor még jobban összeállt. Pirítóssal a legnagyobb kedvencem.
Tapasztalatom szerint két dologra érdemes odafigyelni: egyrészt, hogy megfelelően apróra vágjunk fel mindent, hogy ne egy lecsó legyen a végeredmény, hanem egy lecsós pástétom. Ízesítésben pedig a sózása a legnagyobb kihívást, ezzel kapcsolatosan azt tapasztaltam ki, hogy úgy a legjobb, ha minden réteget külön sózunk (amikor már az összes zöldség benne van, akkor nehezebb).