A tiszaörsi tarhonyatündérek

Ötrészes minisorozatomban alföldi településeken jártam, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye figyelemre méltó ős- és kistermelőivel beszélgessek. A célom: bemutatni, hogy errefelé is egyre több, a minőség iránt elkötelezett termelő készít kiváló élelmiszereket, csak nyitott szemmel kell járni. Következő beszélgetőpartnerem: Bodonné Gyöngy Erika, Tiszaörs polgármestere.

Tiszaörsön nincs lakodalom káposztás birka nélkül, helyi specialitás a herőce: élesztős, puha csörögefánkféle, és a répás rétes. Temetőkápolnája kertjében forgatták az Árvácska című film egyik jelenetét, akkoriban kedvelt filmes helyszín volt. Tiszafüred után 14 km-rel a második község, 1366-an lakják. Manapság két olyan gasztronómiai termékkel is büszkélkedhet, ami hosszútávon is hozzájárulhat a falu fejlődéséhez és vonzerejéhez.

Aki jártas az ország keleti részén, annak a településről elsőre talán a tiszaörsi termálfürdő ugrik be – amit a harmincas években feltárt gyógyvízre építettek. A fürdő ma igazi retró relikvia, ráférne egy alapos modernizálás, de a vize most is kitűnő. A híres Árvácska jelenet mellett a Hortobágy legendája és a Talpalatnyi föld című filmeket is részben itt forgatták.
A 21.században pedig úgy tűnik, másról válhat híressé a település: az önkormányzat szociális szövetkezetében nagyszerű asszonyok keze által kiváló tarhonya, csigatészta és lebbencstészta készül, néhány épülettel odébb pedig kecskesajt, aminek melléktermékeként néha isteni kecsketejes pogácsát sütnek az önkormányzati kemencében.

Amikor arról kérdezem Bodonné Gyöngy Erikát, aki tíz éve Tiszaörs polgármestere, hogy hogyan dönti el egy falu, hogy mi legyen az a termék, amivel elindulnak, azt mondja, a település saját adottságait kell alapul venni. – Mi egy szegény falu vagyunk, a Tisza-tó már pont messze van, iparunk nincs, nagy valószínűséggel sajnos nem is lesz. Itt mindig mezőgazdaságból éltek az emberek, régebben hagymáztak és paprikáztak, aztán az is elmaradt, mert már nem érte meg. Amikor elindult a közmunkaprogram, át kellett gondolnunk, hogy mibe tudnánk értelmesen bevonni a munkanélkülieket – kezdi a történetet Erika. – Kiszámoltam, hogy a közétkeztetésünkben pontosan mennyi tojás fogy, kiderült, hogy ennél sokkal több tojást tojnak a tyúkjaink. Elkezdtük hát 2012-ben kicsiben a tésztázást. Az asszonyok ezt először kézzel készítették, csak helyben, itt Tiszaörsön árultuk, és ezt használtuk a saját konyháinkon, az iskolában, óvodában, az időseknek, ezeken a helyeket tehát a tiszaörsiek házi csigatésztát ettek. Volt egy helyiségünk, abban egy asztalt körbeültek a nők, reggel 7 órakor begyúrták a tésztát, és 8-kor elkezdtek csigázni. 20 dkg/nap volt a minimum, azt tudtuk foglalkoztatni, aki ezt a tempót bírta. Gyorsan elterjedt a csigatésztánk híre, elkezdték lagzikba rendelni a környező falvakban. Ennek köszönhetően később lehetőségünk nyílt egy tésztaprésgép beszerzésére, aminek Rómeó lett a neve, mert egy olasz pasitól vettük –mondja nevetve a polgármester. – Innentől kezdve évről évre lépkedtünk és fejlődtünk: elkezdtem panaszkodni, hogy nem szárad jól a tésztánk, erre mondták, hogy tessék szociális szövetkezetet létrehozni, hogy lehessen gépeket venni. Na de ahhoz én egyáltalán nem értettem, de valahogy ezzel is megküzdöttünk. Aztán persze a nagyobb mennyiségű tésztát el is kellett adni, ebben is sok segítségünk volt. Saját pénzből sikerült egy szárítókamrát is venni, erre nagyon büszke vagyok. Jelenleg hatan dolgoznak az üzemben, és van egy igazi projektmenedzserünk is, a Bandi, aki a pénzügyekhez is ért. A tésztánkban csak liszt és tojás van, semmilyen adalékanyag nem kerül bele. A logót az alpolgármesterasszony találta ki – megfogott egy búzakalászt, befestette, majd papírra nyomta. Mi nagyon szeretjük, de Bandi, a projektmenedzser mindig le akarja cserélni.

Úgy tűnik, az Alföld szívét erős nők dobogtatják, Jász-Nagykun-Szolnok megye hetvenvalahány települése között ugyanis huszonkettő helyen női polgármester dolgozik, akik elkötelezetten és aktívan igyekeznek a településeikért tenni. Erika nagyiváni születésű, azt mondja, neki elvileg esélye sem volt, hogy megválasszák, mivel a környéken az a mondás, hogy „Nagyivánról még jó idő és jó ember nem jött”. – Tíz évvel ezelőtt mindenkit, aki csak szóba jött, megkerestem, hogy induljon el, végül csak nekem kellett, pedig nekem volt a legnagyobb vesztenivalóm – meséli nevetve. Erika agráregyetemi végzettségű, később mérnöktanári és szociális szervezői képzést is végzett, Tiszaörsön sokat és sikeresen dolgozott a családsegítői rendszer fejlesztésén, talán ennek is volt köszönhető, hogy a faluban elismertségnek és közszeretetnek örvend. Két felnőtt fia van, egyikük Karcagon él, másikuk Budapesten, végzett harsonaművész. Azért Erika csendben elárulja, hogy már alig várja az unokákat.

A tiszaörsi tészta mellé az évek során kecskesajtkészítés is társult, a polgármesternő szerint Örsön régen mindig volt kecsketartás, hiszen a kecske volt a „szegényember tehene”. A sajtüzem kiépítése nagy kihívás volt a rendkívül bonyolult engedélyezetetési procedúrák miatt, önkormányzat ugyanis nem lehet őstermelő, így még egy manufaktúrának is kb. olyan feltételeknek kell megfelelnie, mint egy ipari méretű üzemnek. A sajtokkal jelenleg egy szakács foglalkozik, a tej lefölözésénél keletkező kecsketejszínnel pedig a közétkeztetésben habarnak, pogácsát sütnek, Tiszaörsön ezeket kapják az ovisok és az idősek. Később szeretnének majd mást termékeket is kifejleszteni, például kecsketúrót vagy joghurtot.

Hogy mi lehet ma vonzó egy pici, barátságos, de festőinek nem nevezhető alföldi faluban?
-A nyugalom, béke, biztonság, és hogy szeretjük egymást – állítja Erika. Különösen az idősekre, itt egészen másfajta figyelem jut. Az óvodánk is nagyon jó, idén kirívóan sok gyerekünk van, az ovisok kertészkednek, megtanítjuk őket paradicsomot ültetni. Iskolánkban a felsőtagozat már sajnos megszűnt, a gyerekeket átviszik Tiszafüredre, vagy Nagyivánra, és ez már sajnos visszafordíthatatlan. De összességében, gyerekként és idősként nagyon jó itt élni, a családok számára pedig nyáron pótolhatatlan a tiszta levegő és a természet közelsége. Én el tudnám képzelni azt is, hogy Tiszaörs az idősek faluja legyen! – vázolja az elképzeléseit a polgármesternő. – Sokszor eszembe jutott, hogy a szép, régi házakat úgy lehetne felújítani, hogy idősek költözzenek be. Kiváló volt régen a klub életünk, azt is fel lehetne éleszteni, sőt, én akár valamilyen szociális komplexumot is látok magam előtt. Mert egyébként nagyon nehéz itt a generációk életciklusa – a fiatalok általában elmennek, nem is feltétlenül csak a környékre, hanem messzebb, Győrbe, Budapestre. Ha egy házból kihalnak az idősek, akkor a fiatalok már általában nem járnak haza, a házak pedig, ha nincsenek gondozva, tönkremennek. Ha nagy ritkán visszatelepül valaki, az általában családalapításkor történik, itt nagyon alacsonyak az ingatlanárak, pár millióért már jó házakat lehet venni.

Ha jönne most egy jótündér, aki három kívánságot teljesítene, mi lenne az, ami a leginkább előrelépést jelentene Tiszaörsnek? – Elsőként a tiszaörsi fürdővel való, jelenleg nem túl rózsás helyzet rendezése – óriási lehetőség lenne, ha velük szorosan együtt tudnánk működni. Aztán természetesen az utak minősége – lehetnek nekünk bármekkora álmaink, ha alig lehet bennünket megközelíteni. Végül egy szociális ellátási komplexum, vagy idősek háza létrehozása, az nagyon jó lenne nekünk –sorolja határozottan Erika. De amikor azt a kérdést teszem fel, hogy van-e tízéves jövőképe, a polgármesternő attól sem jön zavarba. – Rengeteg álmom van, amit jó lenne egyszer megvalósítani. Például egy szép régi, kunsági lovashintó, ami a fürdő és a falu között szállítaná a látogatókat, és egy cukrászda, aminek a saját kecsketejünkből készülő termékek lennének a specialitásai: például kecsketejfagylalt, vagy a kecsketejes kemencés pogácsánk. Amíg pedig megérkezik ez a jótündér, addig a tarhonyatündéreink varázslatával érjük be.

Az interjú a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat TOP 5.1.1-15-JN1-2016-00001 számú, a „Foglalkoztatási-gazdasági együttműködések megvalósítása Jász-Nagykun-Szolnok megyében” című projektjének keretében készült.