Pirospaprikás babka kalács

New York-ban 2017-ben tört ki a babka boom, nem meglepő módon egy ügyes píáros munkáját dicsérte az, hogy az egyik legfelkapottabb sütemény lett. A zsidó eredetű, csokoládéval csavart, látványos kalácsot eredetileg maradék barhesz tésztából nyújtották a háziasszonyok – lekvárt, magokat töltöttek bele, úgy sütötték. A csokoládét csak később adták hozzá a New York-ba érkező, zsidó bevándorlók. Hogy a káosz még nagyobb legyen, Izraelben babka néven egyáltalán nem is ismerik, ott “krantz cake” a becsületes neve. Néhány éve mindenesetre meghódította New York és az egész világ szívét, kultikus státusznak örvend, és minden, magára valamit is adó pékség süti. Itthon is népszerű, tartják a kínálatukban a felkapott pékek, házilag is sokan nekiállnak, és róla elnevezett újlipótvárosi találkozóhely is akad (ami nem mellesleg a kedvenc törzshelyem). Ehhez képest egész meglepő, hogy bár lenne tere játékosságnak, a töltelékkel kevesen variálnak (nem mintha a csokoldés nem lenne tökéletes).

És hogy hogy lesz ennek pirospaprikás babka a vége? A kalocsai paprikás kalács ihletére! Néhány hete szuperjófej kalocsai olvasóimtól (köszönöm szépen, Évi és Anikó!) kaptam egy óriási kosarat, tele kalocsai ízekkel - fantasztikus minőségű pirospaprikával, házi sajtokkal, szalámival, és egy különleges, helyi pirospaprikás kaláccsal, ami Kalocsára jellemző. Én nem ismertem, de nagyon tetszett, és rögtön elindította a fantáziámat. Arra gondoltam, hogy ha működik a pirospaprikás töltelék (ami gyakorlatilag őrölt paprika és cukor) a tömörebb, feszes tésztában, akkor működnie kell egy foszlós, puha fajtájú tésztában is. Így amikor legközelebb babkát sütöttem, az egyik formát így próbáltam ki (a babka recept úgyis két kalácsra szól, így ki lehet próbálni különböző töltelékeket). A kalocsai kalács így nézett ki:

A töltelékbe persze a lányoktól kapott kalocsai pirospaprika került, valamint kevés kacsazsír és cukor - na persze, ez már önmagában jót sejtet. A töltelék istenien működött a foszlós tésztával, biztos, hogy fogom máskor is készíteni. A babkát Kunmadarason sütöttem, így rögtön le is tudtam tesztelni a fogadtatását a falusi szomszédaimmal: imádták és mindenki elkérte a receptjét!

Így született tehát a pirospaprikás babka, így találkozott New York Kalocsával, és így egyesült egy kalácsban az én kozmopolita, városi énem a lassabb, falusi személyiségemmel.

A tésztát előző este is elő lehet készíteni, és éjszaka, a hűtőben keleszteni. A tésztához egy nagy keverőtálba tesszük a lisztet, a kristálycukrot, az élesztőport, a sót, a reszelt citromhéjat, majd hozzáadjuk a három tojást, a vizet. Elektromos kézimixer dagasztókarjával (vagy robotgépben) összekeverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a puha vajat. 5-6 percig keverjük, amíg a tészta szépen összeáll. Bucit formázunk belőle, és egy kiolajozott üvegtálban, lefedve, éjszakára (de legalább néhány órára) a hűtőbe tesszük, reggelre pont megkel. Másnap reggel a tésztát két részre osztjuk (érdemes mérlegen lemérni, hogy a két adag valóban egyforma legyen). Az egyik bucit lisztezett gyúródeszkán 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk. Megkenjük egy evőkanál olvasztott kacsazsírral, megszórjuk az őrölt pirospaprikával és a nádcukorral. Hosszában, bejgli-szerűen feltekerjük. Most éles késsel hosszában félbevágjuk, majd hosszában, három egyenletes szakaszban lazán összefonjuk. Óvatosan áthelyezzük egy kivajazott gyümölcskenyér formába. Megismételjük a másik adag tésztával és töltelékkel. Huzatmentes helyen 1 óráig kelesztjük. 190C fokos sütőben 30 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, úgy szeleteljük.