Egy-egy étterem közösségi média megnyilvánulásaiból sok mindent le tudok szűrni. Például azt, hogy a jól hangzó szlogenek, az érdeklődést felkeltő hívószavak és a szép ételfotók mögötti tartalom mennyire valódi. A Nagylaposi Birkacsárda esetében teljesen egyértelmű volt számomra, hogy #kertünkbőlakonyhánkba és a #tanyárólazasztalra címkék nem a kattintások növelése érdekében szerepelnek az instagram posztokban, hanem mert semmi más nem fejezné ki jobban a filozófiájukat, és azt, hogy miről szól a csárdájuk. Átjött az is, hogy ez egy családi vállakozás, ahol a tulajdonosok nap mint nap ott vannak és minden az ő kezük munkáját dicséri. Ezért is készültem már hónapok óta hozzájuk. Az Alföldön sokat járok, de Gyomaendrőd felé még nem vitt az utam, így a megfelelő pillanatra kellett várni.
A Nagylaposi Birkacsárda a 46-os úton, Mezőtúr után, közvetlenül Gyomaendrőd előtt található, Szarvas 25 kilométerre, Gyula 55 kilométerre fekszik, látogatóként talán erről jövet, vagy erre felé menet érdemes kitérőt tenni. A csárda eltéveszthetetlen: annak rendje módja szerint, az út mellett közvetlenül található. Mivel mi nyári melegben érkeztünk, a hangulatos kertben ültünk le, az csak később derült ki, hogy a belső termeket milyen jó ízléssel alakították ki. Nincsenek túlzások, nincs felesleges betyárromantika, inkább gusztusosan puritán, de azért megvannak a csárdák hangulatát idéző hagyományos bútorok, berendezések és néprajzi motívumok, közöttük néhány kifejezetten érdekes, különleges darabbal.
A csárdát egy szimpatikus fiatal házaspár: Csákvári Kata és Takács Bálint viszik, akik nem többgenerációs vendéglősök, majdhogynem véletlenül csöppentek bele ebbe a nem könnyű hivatásba. A feleség szülei gyomaendrődiek, földjükön és tanyájukon gazdálkodnak a mai napig, a férj budapesti, ő egyébként a konyha főnöke. A keszthelyi egyetem agrártudományi szakán ismerkedtek meg, majd több kitérő után, családalapításkor (két kislányuk van) döntöttek úgy, hogy Kata szüleihez közelebb költöznek, vissza Gyomaendrődre. A nagylaposi csárda pedig éppen eladó volt, így landoltak 12 évvel ezelőtt a vendéglátásban, ami az életük lett, és amit hihetetlen elhivatottsággal és szeretettel művelnek, ez pedig érződik is minden egyes apróságban.
A fenomenális kovászos uborkalé fröccsben, ami jéghidegen érkezik, a napi táblás ajánlaton, amin a klasszikus csárdaételeknél és pörköltféléknél könnyebb, szezonális ételek találhatóak (ottjártunkkor éppen rántott cukkini és zseniális hideg céklaleves), a gondosan kiválasztott kerámiákon, amiket környékbeli fazekasok készítenek.
Az étlap rövid, de változatos, csárdához hűen találhatóak rajta gulyás- és pörköltfélék (mi nagyszerű birkapörköltet ettünk), hagymás rostélyos, cigánypecsenye, túrós csusza. Az alapanyagok a saját tanyáról érkeznek, így szezontól, időszaktól és a csillagok állásától függően változik, hogy például éppen miből készül a húsleves.
A túróról külön szót kell ejtenem. Ritkán teszek ennyire szélsőséges kijelentéseket, de szinte biztos vagyok benne, hogy életem legjobb túrós palacsintáját kaptam itt. Valójában semmi extra nem volt benne, és pont ettől volt tökéletes. A palacsinta friss volt és remek állagú, a túró benne pedig olyan könnyű és krémes, amilyennel rég találkoztam. Ezt egy helyi termelőtől, a mezőtúri Csaláné Marikától veszik, akivel kiváló viszonyt ápolnak. Ez a palacsinta olyan fogás, ami simán megér egy kitérőt!
Talán a fenti sorokból is kitűnik, hogy a Birkacsárda csárdaforradalma nem abban nyilvánul meg, hogy újragondolnának, vagy modernizálnának bármit is. Pedig Kata és Bálint abszolút képben vannak a mai magyar gasztronómiai trendekkel, amikor Budapesten járnak, akkor megnézik a Michelin-csillagos éttermeinket, és soha nem maradhat el a kedvenc pho leves sem a Hai Nam-ban. Imádják az ázsiai konyhát és amikor tehetik, utaznak. A forradalom itt másban érhető tetten: abban, hogy minden olyan, amilyennek lennie kell. Az alapanyagok kiválóak – saját szememmel volt alkalmam megnézni a tanyát, ahonnan a zöldségek és gyümölcsök érkeznek, és ahol az állatok egy része is tartózkodik – mangalica, kacsa, liba, tyúkok (a szürkemarha a legelőkön). Legjobban az tetszik, hogy hihetetlen jó arányérzékkel és ízléssel tudják megtartani a csárda szellemiséget és hagyományt, ugyanakkor minőséget képviselnek, és az egésznek friss, fiatalos, üde, életteli érzete van, nyoma sincs fásultságnak. Pedig sok mindennel meg kellett küzdeniük az elmúlt 12 évben, többek között a közízléssel: vendégekkel, akik a sokszáz tételből álló étlapot hiányolták, akik fagyasztott egyensültkrumplit kerestek, vagy akik nem tudták elfogadni, hogy ha frissen készülnek az ételek, és nem fagyasztóból kapják elő őket, akkor bizony előfordul, hogy a nap végére elfogy valami. A küzdelem megérte, a Birkacsárda abszolút a helyén van, nagyon szerethető és maximálisan önazonos. Ha nem hiszitek, kövessétek őket az instagramon, aztán látogassátok meg őket.
Instagram: Birkacsárda
Facebook: Nagylaposi Birkacsárda
Honlap: https://www.birkacsarda.com/
Kedves Kata, Bálint! (Szülők, helyi termelők, mindenki, aki részt vesz abban, hogy a csárda az, ami.)
Kellett valaki, aki szakmabeli és megfogalmazza azt, amit az ember érez és tud, mikor nálatok jár. Most Mautner Zsófi ezt megtette. Csodálatos emberek vagytok. akik megteremtettek egy 21. századi csárdát, amiben benne van a hagyomány, de sok újdonság is. Nagyon szeretni valók vagytok, az ételeitekről nem is beszélve.