Nokedli cacio e pepe

Tiszaszentimre egy apró, kétezer lakosú alföldi falu a Tisza-tó és a Hortobágy mellett. Rögös az út, amin az ember eljut odáig, de csinos, felújított a templomtornya, él ott jónéhány, a pusztai, falusi nyugalmat kereső holland nyugdíjas és néhány ambíciózus fiatal. Tiszaszentimrének még saját paprikaőrlő manufaktúrája is van. A falu szélén, ahol egykor kocsma állt, él egy fiatal házaspár három kisgyerekkel, a fiú idevalós, a lány angol, sokéves külföldi világjárás után végül itt, az alföldi csillagos égbolt alatt állapodtak meg. A fiú családja mindig is gazdálkodással foglalkozott, így a sajtkészítés mestersége sem állt tőlük nagyon távol, ebbe vágták a fejszéjüket. A lány hazájában, Angliában népszerű cheddar sajt készítését tanulták ki, hazai és külföldi műhelyekben, így született meg a St. Imrei Cheddar. A tejet saját, legeltetett tehenek adják, a sajt így hihetetlen telt, krémes, és elsőrangú, mondhatni csúcsminőségű. Kulináris és érzelmi töltete is jelentős. Magában is nagyszerű, de mivel kiválóan olvad és pirul, remekül megállja a helyét rakott ételek tetejére reszelve, melegszendvicsen (jó, kovászos kenyéren!), vagy az alább ajánlott egyszerű, mégis komplex olasz-magyar galuskán. A cacio e pepe tészta pár éve kultikussá vált a nemzetközi gasztronómiában, talán éppen az egyszerűsége miatt: a római származású tészta „mártása” mindössze két főszereplőből áll: pecorino sajtból és rengeteg borsból. A tészta főzővize segít ezeknek, hogy sűrű, ízes emulzióként vonják be a tésztát. Ez pedig miért ne lehetne galuska? Hogy mikor adódik az életben olyan valódi főzési helyzet, amikor ezt a kiadós, őrületesen szuperhedonista, de mégiscsak kalóriabomba ételt az ember elkészíti? 1. Ha éhes kamaszokat kell gyorsan jóllakatni, 2. Ha tíz perc alatt szeretne a semmiből meleg ételt főzni, 3. Hajnalban, spiccesen, szénhidrát után sóvárogva, 4. Ha egy lenyűgöző, csodálatos tiszaszentimrei kézműves sajtot és készítőit szeretné az ember méltóan bemutatni.

1. A nokedlihez egy keverőtálban feltörjük a tojást, villával felverjük.
2. Hozzáadjuk a langyos vizet, villával elkeverjük.
3. Hozzáadjuk a lisztet, majd fakanállal gyorsan, nagyjából összekeverjük. Nem szabad túlkeverni, nyugodtan maradhatnak benne lisztcsomók (különben kemény lesz a nokedli).
4. Egy nagy lábasban vizet forralunk, megsózzuk, és a lobogó, sós vízbe szaggatjuk a galuskákat. Ehhez a fogáshoz jobb, ha galuskaszaggatóval tesszük ezt, mert a több, kisebb nokedli alkalmasabb a krémes szószhoz.
5. Kb. 4 percig főzzük, akkor jó, amikor a nokedli feljön a víz tetejére.
6. Amikor kész a nokedli, egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, és hozzáadunk kb. tíz tekerésnyi borsot (ez sok, de a bors itt főszereplő).
7. Jöhet hozzá a darabka hideg vaj. Ekkor szűrőkanállal a serpenyőbe szedjük a nokedlit, rászórjuk a reszelt sajtot, rámerünk egy keveset a főzővízből, majd körkörös mozdulatokkal elkeverjük és néhány másodpercig erős lángon főzzük, keverjük. A vaj, a sajt és a nokedli keményítős főzővize rögtön krémes emulziót, szószt képez majd, ami selymesen bevonja a nokedlit. Azonnal tálaljuk, adhatunk mellé salátát, kovászos uborkát.