Jéghideg eperkrémleves kecskesajttal

Ma a Két Szerecsenben, a kedvenc törzshelyemen ebédeltem. Ők azt írják magukról, hogy “kortalan”, meg hogy “találkahely”, és ez számos helyen akár közhelynek is hangozhatna, itt azonban valóban azt fedik ezek a jelzők, amit jelentenek. Nem is tudnám egy-két szóban én sem jobban definiálni. Annyira kortalan, hogy én is vagy 15 éve járok ide rendszeresen, és annyira találkahely, hogy soha nem fordult még elő, hogy ne lett volna ott ismerős. A konyha az utóbbi években rengeteget fejlődött, és bár egyszer-egyszer ki lehet fogni egy gyengébb napot, vagy gyengébb fogást, alapvetően mindig kiegyensúlyozottan korrekt, gyakran pedig kimondottan kiemelkedő.

Én külfödieknek is mindig jószívvel ajánlom, mert rengeteg hagyományos magyar étel van az étlapon szuper minőségben (csirkepörkölt, tarja lecsóval, nyúlvadas, vörösboros marhapofa, somlói (modern pohárkrém), Rákóczi-túrós stb. Nekem is vannak kedvenc fogásaim, amikben soha nem csalódok (thai zöldséges curry, vagy a fenomenális rántott csirkecomb rukkolás krumplipürével), és a táblán, a heti ajánlatban is mindig akad valamilyen kreatív szezonális étel, ami izgatja a fantáziámat, és sokszor kiemelkedő. A kiszolgálás is az. Nem is akarom túlragozni, az biztos, hogy ez az a bisztró, ahol én az elmúlt öt évben a legtöbbször voltam.

A mostani heti ajánlatban szerepel az eperkrémleves kecskesajttal, náluk bazsalikomosan. Nagyon tetszett, jólesett a kánikulában, harmonikus volt az édes-savanykás eper a sós, krémes kecskesajttal. Annyira ízlett, hogy megihletett, és reprodukáltam itthon. Én most nem zöldfűszerrel, hanem pici chilivel ízesítettem az epret, mert nagyon szeretem, ha egy kicsit tüzes, és nyírfacukorral édesítettem.

A legtöbb gyümölcslevessel az a problémán, hogy a sok tejterméktől (tejföl, tejszín stb.) nehéz lesz, és pont a gyümölcs üdesége vész el. Ezért a gyümölcslevesek nagy részét tejmentesen készítem, ezt az eperlevest is. A legtöbb gyümölcslevesbe vagy zöldfűszert, vag chilit, vagy gyömbért szoktam tenni, hogy ezek ellensúlyozzák a gyümölcs édességét. Az eper felét főztem (az eper íze hőkezeléssel intenzívebb lesz), a másik felét pedig nyersen turmixoltam bele (így megvan a friss gyümölcsíz is). A kecskesajttal (én a Sarki Fűszeresnél vettem) nagyon jó. A tetejére mindenféle csilivilit pakoltam, úgymint pisztáciát, pisztáciaolajat (Pödör) és gojibogyót, ezekkel kifejezetten csinos és különleges lesz, de nélkülük, egyszerűbben, csak úgy fapadosan  is tökéletesen működik.

Köszönöm, Két Szerecsen!

Hozzávalók (4 adag)

1 kg eper + adagonként 3 szem a tálaláshoz

1,2 liter víz

10-12 dkg nyírfacukor (az eper édességétől függően)

½ kávéskanál só

1 citrom leve

1 kávéskanál chilipehely, vagy cayenne-bors

20 dkg lágy, de morzsolható natúr kecskesajt

Tetejére (minden opcionális):

2 evőkanál pisztácia, meghámozva, durvára vágva

pisztáciaolaj (pl. Pödör), vagy olívaolaj

pár szem goji bogyó

Az epret lecsumázzuk, és nagyobb darabokra vágjuk (ha apróbb szemű eper, akkor csak félbe). A gyümölcsöt kettéosztjuk az egyik felét, vagyis fél kiló epret főzni fogjuk, a másik felét nyersen használjuk. Lábasban felforraljuk a vizet, hozzáadjuk a nyírfacukrot, a sót, a citromlevet, és fél kiló epret. 20 percig közepes lángon főzzük, ezalatt intenzíven átveszi az eper zamatát, és az eper teljesen szét is fő. A főzési idő vége előtt öt perccel hozzáadjuk a chilipelyhet is. Kissé lehűtjük. Ennek legegyszerűbb módja, ha átöntjük egy üvegtálba, és azt a mosogatóba, vagy egy még nagyobb tálba állítjuk, amit feltöltünk jéghideg vízzel (esetleg jéggel). Amikor lehűlt, hozzáadjuk a megtisztított eper másik felét, vagyis fél kilót, majd botmixerrel, vagy turmixgépben simára pürésítjük. Érdemes egy sűrű szűrőn átpasszírozni, hogy eltávolítsuk az apró magokat. Tálalásig teljesen lehűtjük. Tálaláskor a tányérokban rámorzsoljuk a kecskesajtot, beleszórunk adagonként 3-3 szem felkockázott epret, meglocsoljuk az oliva-, esetleg pisztáciaolajjal, majd rászórjuk a pisztáciát és néhány szem goji bogyót.