Hosszú évek kihagyása után, idén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy el tudtam utazni nyaralni. Olyan igazi nyaralásra. Nem hosszú hétvégére, nem munkával összekötött pár nap pihenőre, hanem valódi, nagybetűs nyaralásra. Tengerparttal, apartmannal, kirándulással, városnézéssel. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a gasztronómia azért most is előkelő helyet kapott. Főleg, mivel az úticélunk Szicília volt, a világ egyik legizgalmasabb kulináris desztinációja. Rengeteg ihlettel, ötlettel (és persze alapanyaggal) tértem haza.
Szicília gasztronómiája igazi olvasztótégely. Olaszország legdélibb csücske és szigete számos nemzet hódoltsága alatt létezett, konyhaművészetén pedig mind nyomot hagyott. Berberek, észak-afrikaiak, arabok, görögök, rómaiak, föníciaiak, németek, aragóniaiak, spanyolok, franciák jártak a szigeten, hatásuk az ételekben is megjelenik. Mindenesetre a világ egyik legjobb, legérdekesebb konyhája, amelyre nemcsak a világhírű halas fogások és lehengerlő (és tömény) édességek jellemzőek, hanem számos más, különleges étel is.
Vigyázat, Szicília igen méretes! Érdemesebb eldönteni, hogy az ember elsőre (vagy másodikra) melyik szegletet választja –vagy az északi: Palermót, a sóbányáiról híres Trapani-t magába foglaló szakaszt, vagy a keleti, dél-keleti részt, ami Cataniát, Messinát, Taorminát, Siracusat fedi le. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, egyrészt, mivel Cataniába repül fapados járat, másrészt, mivel ezen a részen találhatóak a legszebb tengerpartok. Cataniában kocsit béreltünk, és azzal jártuk be a dél-keleti tengerpartot: a lélegzetelállító Taorminát, a hangulatos Siracusát, a kis barokk városkákat: Noto-t, Ragusa-t, a csokoládéjáról híres Modica-t. Bázisunk egy helyes üdülőfalu, Fontane Bianche volt, amely közvetlenül tengerparton fekszik, és csodás a növényzete.
A számos gasztronómiai élményem közül a legmeghatározóbb az ortigia-i piacozás volt. Ortügia szigete Siracusa ősi belvárosa, ma a Világörökség része. Hangulatos sikátorok, kávézók, bárok, kis és nagy piazzák jellemzik, olaszosan dekadens az egész, órákon át lehet itt andalogni, ide simán visszamennék akár egy hétre, csak úgy lakni, élni (már ki is néztem az Airbnb-n egy helyes kis lakást).
Szombaton reggel mentünk piacozni (kb. 8-13h óráig tart), és engem alig lehetett elrángatni. Kicsi piac, turisták is akadnak, de életteli, autentikus és nagyon inspiráló. Először az ember a paradicsomokon ámul. Ezerféle, ezerféle funkcióval. Szuperérett Pacchino paradicsom (a sziget dél-keleti csücskéből), friss és szárított változatban. Édeskömény, barack, füge, paprika, zöldfűszerek minden mennyiségben. Kitűnő padlizsánok, amelyből Szicília emblematikus ételei, a caponata (mazsolás, kapris padlizsánragu), vagy a Pasta Norma (paradicsomos tészta sült padlizsánnal, érlelt ricottával) készülnek.
Aztán következik a nekünk legérdekesebb halas rész (ott a hal a hús), rengeteg friss hallal, kagylóval és a legkülönlegesebb tengeri herkentyűkkel. A hangulat se semmi, sor, vagy rendszer nincs, ordítás, éneklés annál inkább.
A környék legnépszerűbb hala és a szicíliai konyhára igen jellemző a kardhal –spada, feszes húsú, tonhalszerű, hatalmas hal, hosszú vékony karddal az orra helyén, amely igazi trófeának számít. Az egyik halasnál 2600 Euroért adták az egészet, amin jókat mosolyogtunk, mindaddig, amíg egy fél óra múlva nem láttuk, hogy már a hal fele el is fogyott.
12 Euro/kg-os áron elképesztő gamberoni, vagyis óriásgarnéla, ebből fel is tankoltunk, hogy aztán az apartmanban kis fokhagymával és petrezselyemmel a serpenyőben végezzék.
Nem győztem betelni az összes többi kis standdal, rajtuk minden egyéb – helyi (eredetvédett) vadoregánó, kapribogyó, olajbogyó, pisztácia minden mennyiségben, hajszálvékonyra szeletelt pisztáciás, vagy éppen szarvasgombás mortadella.
A piac egyik legnagyobb látványossága a Caseificio Borderi sajtszaküzlet, ahová szinte nem lehet beférni, vásárolni mindenesetre csak nagy elszántsággal és türelemmel lehet nekiállni. Tricotta (háromszor főzött, sült ricotta), caciocavallo, pecorinók, stb.
Magamtól soha nem jutott volna eszembe füstölt mozzarellát venni, de mivel úgy tűnt, hogy szinte minden vevő kér belőle, muszáj volt megkóstolni. Óriási hiba lett volna kihagyni, a leglágyabb, legtejesebb, legkrémesebb sajt, éppencsak halványan füstölve. Vettünk is belőle nagyobb adagban, amit később a teraszunkot fogyasztottunk el paradicsommal.
A szicíliai desszertek külön fejezetet érdemelnek, engem leginkább a granitakultusz érintett meg (milyen menőség már jégkását és brióst reggelizni?!), de a mandulás, pisztáciás sütemények, meg persze az emblematikus cannoli is lenyűgözőek. Utóbbiból azért kóstoltunk erős közepeseket is, a legjobbat pont itt a piacon, a sajtszaküzletben találtuk.
Az eksztatikus piacozás után természetesen kávéztunk, és még sajnos egy hangulatos kis könyvesboltot is felfedeztünk, ahol felfedeztem egy nagyszerű szicíliai szakácskönyvet, amit persze meg is vettem (Minden másra ott a MasterCard…J)
Zseniális piac, már csak egy konyha kell azonnal utána, az embernek viszket a keze ennyi nagyszerű alapanyag láttán.
Jövök még további szicíliai beszámolóval, ajánlókkal, és természetesen receptekkel.
(x) MasterCard által támogatott poszt
Szicílián szinte minden hotelben, étteremben és üzletben elfogadják a kártyás fizetést. A szupermarketen túl kisebb boltokban, delikáteszüzletekben, cukrászdákban, fagyizókban is lehet kártyával fizetni.
A Chili és Vanília gasztrotúrákon, külföldön is mindig MasterCard bankkártyával fizetek.
(Visited 2 487 times, 1 visits today)
ide simán visszamennék akár egy hétre, csak úgy lakni…
legyen két hét, és jövök veled 🙂
Óóó, csodás helyen voltál! Két évig Pachinóban, a paradicsom-városban éltem. Köszönöm, hogy pár percre visszavarázsoltál a kedvenc piacomra. 🙂
Berberek, észak-afrikaiak, arabok, görögök, rómaiak, föníciaiak, németek, aragóniaiak, spanyolok, franciák jártak a szigeten
A felsorolás ebben a (történelmi) sorrendben csak úgy állja meg a helyét, ha a németek helyet germánokat írsz. Persze angolul a kettő nem válik el olyan élesen, habár ott is különbség van German és Germanic között. Sokan amúgy nem tudják, hogy a „vandálok” elnevezés egy germán törzset takar. Amúgy Szicília tényleg csodás.
Nagy kedvenc Szicília, a konyha valami frenetikus, jobb mint a „csizmában” 🙂
Csodás post, de nem sóbányák, hanem sólepárlók, hiszen a tengervizből készül a só.
Üdvözlettel:
Mazsi