Az olasz cucina povera, vagyis szegénykonyha egyik legjellegzetesebb, egyben legfinomabb étele a pasta e fagioli, vagyis tésztás bab. A rusztikus, sűrű egytálétel – állaga valahol egy tartalmas leves és főzelék között – egész Olaszországban elterjedt, hiszen tészta és szárazbab minden háztartásban akad. Mégis elsősorban a középső régiókban – Toszkánában, Umbriában, Abruzzo-ban a legjellemzőbb. Mindenki, mindenhol főzi, éppen ezért ahány ház, és ahány család, annyi recept. Paradicsommal, vagy nélküle –ebből például komoly viták robbanhatnak ki. De falunként eltérő a fűszerezés, a tészta fajtája, a bab típusa (nagyon finom pl. csicseriborsóval is.) Csak halkan megjegyzem, hogy bár olasz ételként tálalva sokkal romantikusabb, azért a magyar konyhában is simán elmenne, a cigánykonyhában a tésztásbab az egyik leggyakoribb fogás (“Olyan lecsósan, szaftosan készítik, házi készítésű tészta adja az alapját” írják például “A masina” című, bódvalenkei szocio-gasztronómiai kiadványban.)
Ezt a rusztikus, laktató és pompás egytálételt akár a maradék hűvösebb napokra, akár a tavaszi, nyári bográcsozásokhoz ajánlom, garantált siker. A tészta lehet itthon ritkán kapható, de jópofa gyűrűtészta (ditali), vagy fusilli, szarvacska, vagy akár megtört lebbencs-, csuszatészta, a lényeg, hogy apró, falatnyi legyen. Ha a tészta már megfőtt benne, akkor azonnal fogyasztani kell, később a tészta magába szívja a levet és az étel egyre sűrűbb lesz. Ha előre szeretnénk vele készülni, akkor a babos sűrű levest megfőzhetjük előre, a tésztát pedig csak fogyasztás előtt főzzük bele. A parmezán és a jófajta olívaolaj nagyon fontos a tetejére!
Olasz tésztás, babos egytálétel (Pasta e fagioli)
Hozzávalók (6-8 adag)
1dl olívaolaj
2 hagyma, finomra aprítva
2 szárzeller, finomra kockázva
8 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 doboz (400g) konzerv hámozott paradicsom
50 dkg száraz bab (előző éjszakára beáztatva)
2 ág friss kakukkfű
1 ág friss rozmaring
só, bors
40 dkg rövid tészta (pl. ditali, fusilli, vagy szarvacska)
Tálaláshoz: olívaolaj, parmezán
Egy nagy lábasban az olívaolajhoz adjuk a finomra aprított hagymát, szárzellert, fokhagymát. Picit megsózzuk, majd néhány perc alatt üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a konzerv hámozott paradicsomot (nyáron meghámozott, kimagozott friss paradicsomot), majd a leszűrt babot, amelyet előző éjszaka hideg vízbe áztattunk. Felöntjük kb. 2 liter vízzel (vagy akár füstölt csülök, vagy húsvéti sonka főzése után maradt főzővízzel). Beletesszük a kakukkfüvet és a rozmaringot. Ilyenkor nem szabad sózni, különben kemény lesz a bab, majd csak a főzési idő vége felé. Közepes lángon, bő egy óráig főzzük, amíg a bab megpuhul (a főzési idő a bab fajtájától függ.) Amikor megfőtt, sózzuk. A babból kiveszünk kb. két merőkanálnyit, és ezt botmixerrel pürésítjük, majd visszatesszük a levesbe, ezzel is sürítjük kicsit. Beletesszük a 40 dkg száraz tésztát, és 15 perc alatt készre főzzük. Én pár csepp tabascoszószt is szoktam hozzátenni, hogy kissé csípős legyen. Jó minőségű olívaolajjal és sok reszelt parmezánnal tálaljuk.
(Visited 7 831 times, 8 visits today)
Külön szoktuk főzni a tésztát,fogyasztáskor a tányérban keverjük össze a levessel.Legtöbbször szélesmetélttel esszük,de bármilyen tésztával jó.Pici borecettel szoktam savanyítani,a tányérba lilahagymát is szórok.Korlátlanul lehet variálni,mindössze két elhagyhatalan eleme van:a bableves és a tészta.
Igen, ez a külön főzzük a tésztát…elgondolkodtató. Tény, hogy így nem befolyásolja az étel állagát és jobban eltartható. De a hagymás változat (én is így szoktam enni) az már svábos, nem? 🙂
gambas
De:)