Miklós Misi péknél jártunk. Misi a Marmorstein pékség alapítója és tulajdonosa, a vállalkozást alig egy éve indították a barátnőjével. Évekkel ezelőtt egészen más céllal (filmezni, fotózni) költözött Londonba, itt szeretett bele a kézműves kenyerek világába. (Itt olvasható róla egy kiváló portré) A sok éves álmodozást (majd felkészülést, képzést, kemény munkát) követően, tavaly elindította apró kézműves kenyérsütödéjét, ahol bármiféle adalékanyagok hozzáadása nélkül, természetes kovásszal, egy elképesztően gyönyörű fatüzelésű kemencében süti a parasztkenyeret, teljes kiőrlésű kenyereket, ciabattákat, focaccia-kat. Az a kemence önmagában megér egy misét, Misi egyébként egy kaliforniai pék gurutól vásárolta a terveit, majd egy magyar mester segítségével (és saját kezével) építette fel. Saját üzlete nincs, a kenyereit néhány bio- és delikátesz boltban lehet megvenni, pl. a Pannónia utcai Greenland bioboltban, vagy a Hajós utcai Deli-ben. A honlapján és a facebook oldalán a teljes lista, hogy hol másutt. Videó: látogatóban a Marmorstein pékségben Miklós Misinél
Misi kenyeréből egészen biztos, hogy nemigen maradna soha jelentősebb mennyiségű száraz kenyér, ha mégis, akkor az alábbi étel is drasztikus minőségi változáson menne keresztül. Nyilván, minél jobb kenyér, annál jobb a végeredmény. Az étel neve strata – Amerikában, egyszer egy családnál láttam ilyet, és már akkor is két dolog tetszett benne a legjobban: egyrészt az egyszerűsége, másrészt az a tény, hogy előző este össze kell állítani, és másnap csak megsütni, utóbbi pedig önmagában a létező egyik legpraktikusabb és legkényelmesebb brunch fogássá teszi. Olyan, mint egy sült bundáskenyér, vagy egy tészta nélküli quiche. Egy nagy adag, csípős mustáros vinaigrette-es zöldsaláta illik hozzá legjobban. Az alábbi egy alaprecept, amelyet lehet bővíteni –nagyot jót tesz neki például a rétegek közé szórt fonnyasztott (és kinyomkodott) spenót, karamellizált hagyma, vagy akár bacon, gomba, más típusú sajt –a lehetőségek sora végtelen.
Parmezános kenyérpuding (strata)
Hozzávalók (4 adag)
3dkg vaj
15dkg (2 nagy szelet) kenyér, héjastul felkockázva
3dl tej
3 egész tojás
2 tojás sárgája
4dkg reszelt parmezán
só, bors, szerecsendió
A vaj felével kikenünk egy kb.16x23cm-es jénait, vagy hőálló tálat. A kenyeret héjával együtt felkockázzuk. Kézi habverővel összekeverjük a tejet az egész tojással és a két tojás sárgájával. Hozzáadjuk a reszelt parmezánt. Alaposan sózzuk, borsozzuk. Kevés frissen reszelt szerecsendiót adunk hozzá. A kenyeret elrendezzük a hőálló tálban, majd ráöntjük a tojásos-sajtos tejet. Frissen tartó fóliával lefedjük, és egész éjszakára hűtőbe tesszük. Ez idő alatt a kenyér teljesen magába szívja a folyadékot. Másnap kivesszük a hűtőből, a sütőt előmelegítjük 180C-ra. A kenyér tetejére vajdarabokat szórunk. Sütőbe tesszük, és 45 percig sütjük, amíg a teteje megpirul. Langyosan tálaljuk, zöldsalátával.
rengeteget ettem ilyet gyerekkoromban. de hogy nem parmezán volt rajta, az biztos 🙂
Helga
Na, ugye! Lehet ezt így is! Fantasztikusak!
Na, ezt megcsinálom!
Egy újszülöttnek minden vicc új… Én dómika néven ismertem (ezeréves recept, maradék kenyér felhasználására), és rendszeresen ettük gyerekkoromban. Na persze nem parmezán volt benne. De hát itt mindenkit az asztal körül kergetnek, ha nem parmezánt eszik.