J. barátnőméknél mindig van ez az orosz uborka. J. anyukája orosz, régen, még egyetem alatt, amikor gyakran jártunk egymáshoz, tobzódtam az isteni orosz ételekben, amiket főzött, pelmenyiket, szirnyikit, napoleon tortát, egyikért jobban lelkesedtem, mint a másikért. Aztán itt ez az uborka. Ami nem kovászos, mint a mienk, hanem sós, ropogós és extrém fokhagymás. J-nál most is volt, kislánya, Zsófi imádja, vicces látni, ahogy a hét éves szőke királykisasszony tömi magába az eszeveszett fokhagymás uborkát. Az oroszok vodka, ill. füstölt halak mellé harapják, szerintem önmagában is zseniális snack. Itthoni híradások szerint, 2007-ben ünnepelte az 500. születésnapját, Kalinyingrádban kiállítást is rendeztek a tiszteletére.A hazai blogokon egyedül az á la Beck blogon találtam róla írást, ill. receptet.
Annyira kedvet kaptam hozzá, hogy gyorsan telefonos segítséget kértem, és kikérdeztem K. nénit, hogy hogy is van ez. Elsorolta, a legjobb azonban az volt, amikor azt mondta, hogy nem tudja, hogy egy nap után mi történik vele, mert addig nem szokott elállni. Meg tudom érteni, annyira rá lehet kapni, hogy nem tart ki sokáig. Egy nap alatt azért nem fogyott el, így meg tudtam tekinteni, hogy mi történik, konkrétan egy nap után elkezd besavanyodni, és pontosan olyan lesz, mint a kovászos uborka. Szuper ropogós (én ezt még inkább fokoztam azzal, hogy készítés előtt fél órára jeges vízbe áztattam), a színe elvileg harsányabb zöld, nekem másnapra már elváltozott a színe.
Recept:
1kg kovászolni való uborka
1,5l víz
2ek só
Egy fej fokhagyma, gerezdekre szedve
két csokor kapor
Az egyforma méretű uborkákat megmossuk, két végüket levágjuk, két oldalukon, hosszában bemetsszük. Felforraljuk a vizet, hozzáadjuk a sót, amelyet elkeverünk, hogy teljesen feloldódjon. Az üveg aljára tesszük a kaprot (kovászoláshoz valót), rétegekben elrendezzük rajta az uborkákat. Hozzáadjuk a nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, majd felöntjük a sós vízzel. Az üveget letakarjuk, vagy lezárjuk, és egy éjszakát állni hagyjuk. Másnap reggel már fogyasztható. Később egyre savanyúbb lesz.
Este viszont remek salátát kreáltam vele: amolyan panzanella félét, amelyben az édes paradicsom mellé került a ropogós uborka, és a levük eláztatja a kenyeret. A következő módon készült: 2 barna, rozsos kenyérszeletet bekentem olívaolajjal, bedörzsöltem egy kis gerezd fokhagymával, és megpirítottam. Közben felkockáztam három uborkát és két nagy szem paradicsomot. Megsóztam, hogy levet engedjen (a paradicsom leve képzi majd ugyanis az öntetet). Egy nagy tálban összekevertem a pirított kenyérkockákat, az uborkát, a paradicsomot, sok friss kaprot, majd meglocsoltam olívaolajjal. Sült fokhagymát gondoltam még rá, de az végül elmaradt. Nagyon jó kis, savanykás, frissítő saláta, ebben a hőségben különösen jól esik:)
Az én mamám is csinált ilyet, oroszul maloszoljnije a neve. Három héten belül a harmadik 1,5 literes üveg fogyott el, főként lábon 🙂 így aztán nincs tapasztalatom arra nézve, hogy meddig tartható el hűtőben. Valaki?
A harmadik menetben az uborkák egy napig hűtőben várakoztak, vagy ezért, vagy másért, de különösen ropogósak maradtak 2-3 nappal később is.