Nyitása óta szinte minden héten ebédeltem a Stand bisztróban. A nemrég nyílt hely mellett legalább két olyan ütős érv szólt, ami miatt már nagyon vártam: egyrészt a jó, számomra praktikus belvárosi elhelyezkedése (Sas utca, a József Attila utcai végén), másrészt Segal Viktor, aki a nevét és szaktudását adta a nyitáshoz, és ezzel bizonyos garanciát a minőségi színvonalra. A bisztró még újszagú – a hangulat még kicsit steril, még nem bejáratott, nem elég lepukkant, viszont szellős és világos, ebédkor kifejezetten kellemes. Semmi csiribiri, egyszerű, tisztességesen elkészített, házias ételek – pont olyanok, mintha otthon nekiállnánk, és a családunknak, vagy barátainknak figyelmesen, normális alapanyagokból főznénk. Árban az olcsó ebédek –szerencsére egyre növekvő- sorát gyarapítja, a háromfogásos menü 1180Ft (1l ásványvíz 400Ft). A menüben leves (pl. gulyásleves, vagy a héten hideg uborkaleves), saláták, sültek (múlt héten brassói, ezen a héten sertésszűz dijoni mártással, krumplival), jó desszertek (csokimousse, kókuszhab, piték), és a város egyik legjobb kávéja, azt ki nem hagynám.
A kezdet egyben azt is jelenti, hogy előfordulnak kisebb-nagyobb malőrök, múlt héten mi is belefutottunk egy enyhén döcögős ebédbe (és akkor nagyon jószívűen és diplomatikusan fogalmaztam, khm.. ), amikor konkrétan teljesen szét volt esve minden. De valahogy ennek is megvolt a maga bája. Amikor mind a tulaj mind a felszolgálók arcáról dől a pánik, az szakmailag biztos komoly hiba, egyébként viszont van benne valami emberi. Mint utólag kiderült, azon túl, hogy nem számítottak ilyen gyorsan teltházra, volt konkrét oka is. Nem tudom, ilyen helyzetben mit tennék, talán kiállnék, és azt mondanám, emberek, helyzet van, sorry. Este még csak egyszer voltam, a rendes étlapon is hasonló stílusú, egyszerű ételek vannak, Segal Viktor kézjegyével ellátva. Van rajta házi hamburger (szép), csirkepörkölt snidlinges nokedlivel (kiváló) és rántott borjúfej krumplisalátával (férfias). A legjobban az tetszik, hogy nem akar többnek látszani, mint ami, nem akar menő hely lenni, az elhelyezkedése ellenére nem turistákra és üzletemberekre lő, hanem egy sokkal szélesebb, átlagos hazai közönségre. Jó, hogy nincs cézársaláta és tonhaltatár, van viszont tojásos galuska és főzelék, sült hús krumplival (jófajtával), csokimousse és körtés pite (az a linzertészta mindig kiváló). Van, akinek kevés, van, akinek lassú, picit még döcög, én nagyon örülök neki, ráadásul közel van. Túl közel. (Vélemények a Velvet-en)
Nem jellemző, hogy egy étteremben kétszer ugyanazt rendelem, itt mégis két nap egymás után a paradicsomos káposztát kértem. Nem kizárt, hogy egyszerű nosztalgiából – fogalmam sincs, mikor ettem ilyet utoljára – , talán még Nagymamámnál, akivel rengeteg főzeléket főztünk. Paradicsomos káposztát nem túl gyakran, mert senki nem szerette. Nekem ez a Standos borzasztóan ízlett, a paradicsom sűrűn bevonta a vékonyra gyalult fejes káposztát, ami nem volt puhára szétfőzve, hanem enyhén ropogott, a káposzta ellenére az egész friss és tavaszias volt, nagyon tetszett. Még hétvégén is eszembe jutott, elkészítettem. Némileg saját fazonomra igazítottam, így került bele egy kis ez meg az, úgymint friss gyömbér, római kömény, őrölt koriander és csipet Madras currypor. (mondhatni, ez nem a Nagymama féle változat).
Currys-paradicsomos káposzta
Hozzávalók (2-4 személyre)
1 közepes fej új fejeskáposzta (kb. 70dkg)
1 hagyma, vékonyra szeletelve
fél csokor újhagyma, vékonyra karikázva
ujjnyi friss gyömbér, finomra aprítva
1 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1tk őrölt római kömény*
1tk őrölt koriander
1tk őrölt pirospaprika
1kk currypor
1 doboz konzerv hámozott paradicsom
2-3 paradicsom, meghámozva, kimagozva, felkockázva
Só, bors, olívaolaj
Tetejére: újhagyma zöldje, friss koriander
*optimális esetben minden fűszer pirított, frissen őrölt (nálam most nem optimális eset volt)
A káposztát negyedekre vágjuk, torzsáját eltávolítjuk, vékonyra szeleteljük. Egy nagy tálban besózzuk, és 15 percig állni hagyjuk. (Ha ezt a lépét kihagyjuk, akkor főzés során rengeteg vizet eresztene, és túlpuhulna). Közben az olívaolajon üvegesre pároljuk a felszeletelt hagymát, újhagymát, fokhagymát és gyömbért. Hozzáadjuk a fűszereket, kevergetve pirítjuk. Felöntjük a konzerv hámozott paradicsommal, hozzáadjuk a friss paradicsomkockákat is. Sózzuk, borsozzuk. Erős lángon főzzük, amíg a mártás kissé besűrűsödik. A káposztát alaposan kinyomkodjuk, amennyire csak lehet. A mártáshoz adjuk, összekeverjük, néhány percig fedő alatt pároljuk, amíg megpuhul, de még kissé ropog. Végül fedő nélkül, erős lángon is főzzük, hogy a paradicsommártás éppen csak bevonja a káposztát. Újhagyma zöldjével és/vagy friss korianderrel megszórva tálaljuk.
Wow! Ez isteni!
Most csináltam meg, bár igaz, hogy egy kis módosítással, az újhagyma véletlenül kimaradt meg raktam hozzá egy kis barnacukrot a paradicsom túlzott savanysága miatt.
Ez a recept, pont olyan amilyennek a paradicsomos káposztának lennie kell :D. Legalábbis mindig ez után az íz után álmodoztam. Most már nem.
Nagyon szépen köszönöm a receptet!