Vannak városok, amelyek visszavonhatatlanul rabul ejtik az embert. Már amikor leszáll a repülőgép, hatalmába kerít bennünket egyfajta bizsergésféle a gyomor tájékán, az a fajta, mint egy friss szerelemnél. Mindent rózsaszín szemüvegen át látunk, a városnak és lakóinak mindent megbocsátunk, amit másutt talán nehezebben. Nem győzzük magunkba szívni, elvenni belőle, hogy aztán hazahozzunk egy kis darabot. Hazafelé induláskor pedig furcsa, keserédes melankólia jár át, egy picit még talán az ember torka is elszorul a búcsútól. Ez mindig jó jel, mert azt jelenti, a város ereje sokszor visszahúz majd. Nincs ilyenből sok, és mindenkinek más. Számomra pl. Isztambul. Nem tudom, a lüktető energiája, lakói kedvessége, a Boszporusz, vagy a hagyományok és a modern metropolisz keveréke tehet róla, de újra és újra visszavágyom.
Az idei látogatás a lahmacun (ejtsd lahmadzsún) jegyében telt. Kerek, vékony lepény, tetején vékony réteg fűszeres, darált bárányhús. Frissen, melegen készül, közepére sok friss petrezselyem és citromlé kerül, palacsintaszerűen feltekerve fogyasztják. Kóstoltunk különleges –dióval és gránátalmaszósszal dúsított- változatot és egyszerűt, sok mindennek, csak hangulatosnak nem nevezhető büfében. Az igazi, autentikusat nehezen tudjuk itthon elkészíteni, egyrészt, mert nem könnyű feladat jó bárányhúst beszerezni (bár nem lehetetlen, Budapesten pl. a Magyar utcai, vagy másik török hentesnél a legbiztosabb), másrészt mert az eredeti kemencében sütve a legfinomabb. Arról nem is beszélve, hogy ízéhez nem árt a speciális füstös török őrölt pirospaprika (kirmizi biber) és nem utolsósorban az isztambuli víz, levegő és hangulat. Azért némi csalással megpróbáltam, a végeredményt nyugodt szívvel ajánlom.
Török bárányhúsos „pizza” (lahmacun)
Hozzávalók (4 darabhoz)
4db tortilla (csomagolva kapható nagyobb szupermarketekben)
25dkg darált bárányhús (vagy marhahús)
1 közepes hagyma, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 nagy paradicsom, meghámozva, felkockázva
fél erős paprika, felkockázva
1kk őrölt paprikapehely
1 nagy csokor petrezselyem
só, bors, olaj
Tálaláshoz: friss petrezselyem, citrom
Gyors változatához némi csalással az alapot helyettesíthetjük készen kapható tortillával (Ha van időnk, házi pizzatésztát készítünk). A sütőt előmelegítjük a legforróbb (250C) fokozatra, a sütőlappal együtt. A tetejéhez a finomra aprított hagymát, fokhagymát és zöldpaprikát, fedő alatt puhára pároljuk. Hozzáadjuk a nyers darált húshoz, összekeverjük. Adunk hozzá egy meghámozott, felkockázott paradicsomot. Összekeverjük a fűszerekkel, a felaprított petrezselyemmel. Vékonyan (spatula segítségével) rákenjük a tortillára, majd forró sütőben 5 percig sütjük, amíg a hús megsül, a tészta pedig átmelegszik (még puhának, hajtogathatónak kell maradnia). Citromlevet nyomunk rá, sok friss petrezselymet teszünk a közepére, majd palacsintaszerűen, feltekerve, azonnal fogyasztjuk.
Kedves Agi,
Mennyen Kosebasi ( Europai reszen Leventben, Azsiai reszen pedig Ciftehavuzlar- Sahil Yoluban van ) vagy Gunaydin nevu ettermekbe..
Ha kulonlegesen hus es mezeket szeretne kiprobalni akkor Kalamisban ( Azsiai reszen ) Develi nevu ettermet ajanlom..Az az Uskudari nem a legjobb! Sok sikert!
itthon nagyon finomat készít a starkebab, az előbb is rendeltem tőlük, imádom 🙂
én úgy érzem, hogy mentát is tesznek a darált húsos „feltétbe”.
örülök a receptnek, biztos, h ki fogom próbálni a házi készítésűt is!
k.