Évente kb. egyszer készítek répatortát. Régen, egy időben, nagy rajongója voltam, de ahogy változik az ember ízlése, már nem. A mostani apropó kettős volt: egyrészt zsúrra vittem, másrészt, a fő ürügy: tökéletes alkalomnak ígérkezett, hogy végre kipróbáljam a formát, amelyet néhány hete vadásztam.
Amint a képen is látszik, ez egy négyzet alakú szilikonos forma, fém kerettel, amely úgy van kialakítva, hogy ha megsült benne a tészta, akkor megfordítja az ember, majd a jelzés mentén szépen felszeleteli, és szép, szabályos kockákat kap (25 darabot), amelyek belül üregesek. Ez pedig mit jelent? Azt, hogy az üregeket kiválóan lehet tölteni. Szuper. Tényleg tökéletes olyan alkalmakra, amikor kézzel ehető, néhány falatban elfogyasztható valamit kell vinni, a lehetőségek tára nyilván végtelen (nemcsak édesekben lehet gondolkozni.) Néhány hete a Hoventa kiállításon találtam az egyik standon, és a Zila cukrászda jegyzi a szabadalmat.
A répatorta Nigella sütőkönyvében található recept, amelyet évekkel ezelőtt próbáltam ki, és le is ragadtam ennél, úgy jó, ahogy van (én fűszeresebbre ízesítem, a fahéj mellet szerecsendiót és csipet őrölt kardamomot is teszek a tésztához). A 12 muffinra szóló mennyiség pontosan passzol a formába. A töltelékhez pedig egyszerűen kikevertem Philadelphiát, pici vajat, porcukrot, citromlevet és vaníliakivonatot.
PS. ez n(s)em fizetett reklám, a saját pénzemen vásároltam a formát
Kikented valamivel a formát? Vettem egyet a Zilánál, és rámsózott egy olajsray-t is, de valahogy nincs kedvem kiolajozni vele 🙂