Néha rosszul érzem magam, hogy annyit puffogok azon, hogy már megint milyen hozzávalót nem kaptam. Igyekszem azért tudatosan, hogy ne sopánkodjak itt túl sokat azon, hogy nincs a sarki közértben érett avokádó, vagy ricotta, mint ahogy ahhoz Brüsszelben hozzászoktam. Végül is, úgy látom, hogy az égvilágon mindent be lehet itthon szerezni, csak meg kell találni, hogy lehet kényelmesen is hozzájutni (továbbá komoly logisztikai hálózatot kell működtetni).
Most egészen fel vagyok dobva, mert egy olyan kis kiegészítőt tudtam teljesen spontán összedobni, amelyet nem is feltételeztem volna. Pont valamelyik nap jutott eszembe, hogy emlékeim szerint a brüsszeli piacon ilyenkor már kezdődik a gránátalma szezon, ha most ott lennék, akkor vasárnap korán reggel nyilván kimennék, és feltankolnék jó sok kilóval, hogy legyen otthon egész hétre, kifacsarnám a levét, esetleg nekiállnék sűrítményt is gyártani.
Örömmel fedeztem fel, hogy gránátalmát márpedig gond nélkül lehet találni, simán a sarki zöldségesemnél kaptam 300Ft/darabért. Most, hogy ráadásul még az állandó, megbízható korianderzöld lelőhelyet is megtaláltam (Tátra/Wallenberg u. sarok, Ági zöldségesnél szép, friss, tartós – tasakban adagolt kiszerelésben egy csomag 255Ft), nem is volt kérdés, hogy elsőre mi legyen belőle. Ez a salsa (vagy saláta) az egyik kedvencem.
Semmi más nem szükséges hozzá, mint gránátalmamag, felkarikázott újhagyma, korianderzöld, durvára vágott dió és némi olívaolaj. Ezek az ízek együtt annyira jól működnek, hogy én ezt simán, így ahogy van, magában is tudom enni, úgymond salátaként, de szuper grillezett csirkemellen, vagy még inkább sült padlizsánon, esetleg friss, olívaolajon átforgatott spenóton.
PS. Konyha hétfőn.
