Az első beszélgetésre január elején került sor. A konyha június végére készült el, napra pontosan akkorra, amikorra szerettem volna. Nagyjából egy időben azzal, amikor meghoztam a döntést, hogy hazaköltözöm, némi mérlegelést követően azt is elhatároztam, hogy belevágok egy komolyabb konyhaprojektbe. Ráadásul úgy, hogy mire hazaérek, elkészüljön (azaz az egészet kintről fogom menedzselni). A Gepetto-t úgy találtam, teljesen véletlenül, hogy gyakran sétáltam el a Katona József utcai stúdiójuk előtt, mindig belestem, és a mintakonyhájukat nagyon közelinek éreztem ahhoz, ami az én álmaimban megjelent. Nem ismertem őket, nem tudtam, egyáltalán van-e annak realitása (főleg anyagi), hogy velük dolgozzak (volt). Körbekérdezősködtem, kiderült, hogy nagyon sikeresek és nevesek a szakmában (pláne elbizonytalanodtam, hogy fel merjem-e őket egyáltalán hívni). Vettem egy nagy levegőt, bementem, és elmondtam, hogy miben gondolkozom. Az első –ismerkedő –találkozás majdnem két óráig tartott. Nagyon tetszett, hogy elmondták, hogy ha van jól dolgozó, saját asztalosom, akkor nyugodtam vele is kiviteleztethetem- ők átadják neki a terveket, szükség esetén konzultálnak is vele. (persze, mire a munka közepére jutottunk, már biztos voltam benne, hogy amennyiben a saját anyagi limitemen belül van az ajánlat, akkor velük szeretném kiviteleztetni, így is lett.)
Amikor következő alkalommal jártam itthon, a felmérés következett, majd elkezdtek özönleni az e-mailemre a látványtervek. Emlékeim szerint az elsőre valami ilyesmi volt a reakcióm: „ Hú, azt hiszem, ez nem én vagyok. Ennél nőiesebbet szeretnék, nem ennyire brókereset…..” (utólag visszanézve, pont úgy néz ki a konyha, mint azon a bizonyos a legelső terven, de egyáltalán nem brókeres.. Rengeteget segített az a kérdőív, amelyet kértem, hogy állítsanak össze, amely mentén tudatosan végig tudtam gondolni az elképzeléseimet. (milyen legyen a stílusa (modern), hangulata (nőies), színei (vanília!), mi lesz a funkciója (sok főzés), mi az, amit semmiképpen nem szeretnék (üveg), hogy legyen benne, mi az, amit mindenképpen (fűszerpolc), szeretem-e, ha elől vannak tárgyak (nem), vagy szekrényben legyen minden, stb., stb.)
Abban teljesen biztos voltam, hogy ez egy főzőkonyha lesz (meglepő:)), és mindent a ennek a funkciónak szeretnék alárendelni. Ennek átgondolásához leginkább az a módszer működött, hogy konkrétan a főzésem mentén gondoltam végig a különböző elemeket – mit honnan veszek elő, merre fordulok, milyen eszközöket használok naponta, milyeneket csak mondjuk hetente. Mire ezek végére értem, nagyon pontosan tudtam, mit akarok, ez pedig nagyon sokat lendített a munkán. Számos nehéz döntést kellett hozni, de ezeket jelentős mértékben megkönnyítette, hogy a tervező mindig több kész (anyagi és egyéb) opcióval állt elő, így nekem csak választanom kellett.Nagyon jól sikerült viszont a konyha központi főszereplője –nálam ez egy nagy fűszerpolc, amelyen a rengeteg fűszeremet tartom. A tégely beszerzése külön történet, egyáltalán nem is olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam (legyen jól zárható, megfelelő méretű, ki is nézzen valahogy). Végül ilyesmire esett a választásom.
A Gepetto csapatával azért volt nagyon jó dolgozni, mert mindig ténylegesen az én személyes igényeimre reagáltak, és azokat azonnal tervbe öntötték, soha nem kellett semmiben felesleges köröket futni. Mindezt ráadásul végig pontosan és megbízhatóan, ráadásul jó hangulatban tették, olyan volt, mintha egy más földrészen lennénk. A végeredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok, minden egyes nap, amikor belépek a konyhámba, örömmel tölt el a látványa. Ja, és elég sok főzés is folyik benne, a strapát egyelőre remekül bírja 🙂
Gepetto
1137 Budapest
