Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában – ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis). Nem csoda, hogy szinte minden régió mondhat magáénak olyan jellegzetes fogást, amely erre épül –lsd. a francia bisztrók félbehajtott omlettjét, az olaszok frittata-ját, az azerbajdzsániak kükü-jét, esetleg a tunéziai tagine-t (amely meglepő módon, köszönőviszonyban sincs a marokkói raguval – náluk ugyanis egy húsos-zöldséges, gazdag omlett féle.) Az összes közül a legjobb, azonban, kétségkívül, a spanyol (jobban mondva a baszk) krumplis tortilla. Ez persze szubjektív vélemény.
Bilbao, Las Arenas, Aker bár. „Cinco tortillas!” (öt tortillát), üvöltik jobbról is, balról is eszeveszett hangerővel a kuncsaftok, mi meg csak ülünk megszeppenve a pultnál, kapkodjuk a fejünket, és hamarosan ráeszmélünk, hogy ha nem vesszük fel a tempót, az Életben nem lesz ebből tortillánk. Összeszedjük hát a bátorságunkat, megköszörüljük a torkunkat, majd elordítjuk magunkat, messze, a tömegen át. Pincérünk megszán, vette, biccent. Öt perc múlva kapjuk is. A hagyma édes, a krumpli enyhén pirult, a közepe folyós (Ez a lényeg! Ha a tortilla belseje teljesen megdermedt, már rég rossz). Tortilla trükkökről nem írok, az olyan lenne, mintha egy egyiptomi próbálná elmagyarázni, milyen a jó pörkölt. Inkább, íme egy működő recept.
Spanyol hagymás-burgonyás tortilla
Hozzávalók (6-8 szelet)
2,5dl olaj (lehetőség szerint olíva)
1 nagy vöröshagyma, közepesen finomra aprítva
4 közepes, nem szétfővő burgonya
6 tojás
só, bors
Egy kb. 26cm átmérőjű serpenyőben, lassú tűzön felforrósítjuk az olajat. Beletesszük a felaprított hagymát és egy csipet sót. Kb. 5 percig, közepes lángon üvegesre pirítjuk. Közben meghámozzuk, és felszeleteljük a burgonyát: falatnyi darabokra vágjuk, inkább szabálytalan formákra, hogy az éleit minél szebben ropogós, pirosra tudjuk majd sütni. Amikor a hagyma 5 perce sül, hozzáadjuk a krumplit. Kb. 15 percig sütjük, amíg teljesen megpuhul. Ekkor erősre vesszük a lángot, és néha megkevergetve további 2 perc alatt arany színűre pirítjuk. A hagymát és a burgonyát kivesszük az olajból, konyhai papírtörlőn kissé leitatjuk. Az olajat kiöntjük a serpenyőből. A tojásokat csipet sóval felverjük, a forró hagymás burgonyára öntjük, összeforgatjuk. A serpenyőbe néhány ek friss olajat öntünk, felforrósítjuk. Beleöntjük a tojásos-krumplis masszát, tetején elsimítjuk. Kb. 5 percig sütjük közepes lángon, amíg a tojás a tortilla szélein megdermed. Egy (a serpenyőnél nagyobb átmérőjű) lapostányért az edényre helyezünk fejjel lefelé, és az omlettet kiborítjuk rá, úgy, hogy a sült fele legyen felül. A serpenyőben ismét olajat forrósítunk, majd visszacsúsztatjuk a tortillát, a sületlen felével lefelé. 3-4 percig sütjük, amíg megszilárdul, de a közepe még lágy, enyhén folyós. Kissé lehűtjük, langyosan tálaljuk.
Ez bizony jó, hidegen, melegen, langyosan. Kenyér közé téve, útravalónak, reggelinek.Odakint láttam, ahogy a profik a serpenyőnél jóval kisebb átmérőjű tányérral is megfordítják. 🙂 És azt mondják, a titka az, hogy a tojásban állnia kell a krumplinak-hagymának pár percet, mielőtt a serpenyőbe kerül.
Látom a kedvenc chili erre is rákerült. 🙂
igen, az az:)
Két apró kiegészítést tennék tapasztalatból: egyrészt szerintem sokkal finomabb lesz, ha egy nagyon kicsi tejet is teszünk bele a krumpli hozzáadásakor.A másik pedig, hogy a krumpli eldolgozása jól hangzik, de piszok nehéz tud lenni egy villával, ezért egy kicsit meg lehet küldeni ilyenkor botmixerrel, persze csak mértékkel, mert nem szabad túl pépesnek lennie az alapnak, az a jó, ha a krumplidarabok egyben maradnak.Amúgy tényleg macerás kaja, de imádom!
Sose felejtem el, cserediák koromban mennyi ilyen tortillát ettem a spanyol cserediákok jóvoltából 🙂 Eredeti, bilbaoi receptem is van az egyiküktöl, de még tökéletesen sose sikerült reprodukálni. Persze lehet, nem gyakoroltam eleget 🙂
Hú, én már profi vagyok, bár bevallom, hogy Spanyolországban sokat küzdöttem vele, amíg megtanultam.Lényegében annyi különböző fajta létezik, ahány ház: vannak akik pritaminpaprikát is tesznek bele, egyesek szeletekre, mások kockákra, megint mások gyufaszálra vágják a krumplit. Csak kevesen pépesítik, én magam a félholdra vágást kultiválom. Az egyik legérdekesebb elkészítési mód:1. A krumplit héjával vízben megfőzzük, megpucoljuk.2. A hagymát megpirítjuk olajban3. A tojást kevés tejjel, sóval és borssal felverjük egy nagyobb tálban. 4. Hozzáadjuk a főtt krumplit és a hagymát, az egészet botmixerrel pépesre keverjük.5. Most jön a pojén, kell hozzá két egyforma nagyságú fém hálós tésztaszűrő. Az egyikbe beletesszük a pépet, a másikat pedig ráillesztjük a pépre, ami így a kettő közé kerül, kosárkát formálva6. Az egészet bő olajban megsütjük7. A szűrőket leszedjük (néha ez nehéz)8. A kosárkát tányérra tesszük, megtölthetjük szósszal, majonézzel, zöldséggel, stb. A kedvencem persze a sajtos-tejfölös. NYAMI
Hát ez a szűrős módszer nagyon érdekes, köszi!!
köszi, nagyon jól sikerült, én még raktam bele egy kis sült cukkinit