A belgák nagy ínyencek. Éttermi élményeikről, receptekről szívesen folytatnak eszmecseréket, és heves gasztronómiai vitákra is gyakran sor kerül. A diskurzus a cifra és érzékeny flamand/vallon kérdést nemigen érinti –mindkét területnek megvannak a saját specialitásai – inkább egyes ételek eredetét, ill. összetételét boncolgatják. Ahhoz kétség sem fér, hogy a híres waterzooi V. Károly császár szülővárosából, Ghent-ből származik. A sűrű, tejszínes mártáson és zöldségekkel tálalt csirke, ill. hal, ugyanúgy szinte elengedhetetlen része minden étlapnak, mint a többi jellegzetes, belga fogás. Abban azonban már nem ekkora az egyetértés, hogy vajon melyik volt előbb –a halas, vagy a csirkés változat. A vélemények többsége az előbbire szavaz: nagy valószínűséggel a Ghent környéki folyók gazdag édesvízi halállománya biztosította az alapanyagot az eredeti verzióhoz. Szárnyassal is rendkívül népszerű, ennek elkészítéséhez előszeretettel használják az ún. Malines-tyúkot (le coucou de Malines/Mechelse koekoek). Ez a speciális, belga, ázsiai fajokkal keresztezett, fekete-fehér mintázatú tyúkfajta a kakukkra hasonlító tollazatáról kapta nevét, és a 19. sz. végén hódította meg a belga piacokat. A csúcsgasztronómiában igen kedvelt különleges íze és állaga miatt.
Az eredeti változatban a levest tojássárgájával és tejszínnel sűrítik, ami rendkívül gazdag, tartalmas mártást eredményez. Ez adja meg az étel igazi jellegét, de kicsit könnyebbé tehető, ha legalább a tojást elhagyjuk (ha meg már a tejszínt is, akkor ugyan már nem waterzooi lesz, viszont nagyon egészséges.)
Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)
Hozzávalók (4adag)
4 csirkecomb
5dkg vaj
1l húsleves (vagy víz)
1,5dl fehérbor
2 póréhagyma
2 sárgarépa
½ kisebb zellergumó
2 petrezselyemgyökér
opcionális: babérlevél, kakukkfű, tárkony, petrezselyemzöld
2dl tejszín
1 tojássárga
só, fehérbors
A zöldségeket (sárgarépa, zeller, póréhagyma, petrezselyemgyökér) megtisztítjuk, meghámozzuk, majd nagyjából egyenlő méretű gyufaszál csíkokra szeleteljük. Nagy lábasban felolvasztjuk a vajat, majd bőrös oldalán megpirítjuk benne a csirkecombokat. Felöntjük a húslevessel, a száraz fehérborral, hozzáadjuk a babérlevelet, néhány szál petrezselyemzöldet, esetleg pár szár kakukkfüvet, tárkonyt. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt, alacsony hőmérsékleten kb. 40 percig főzzük, amíg a hús megpuhul. A főzés alatt, kb. 25 perc után hozzáadjuk a zöldségeket (a végén maradjanak enyhén roppanósak). Amikor a hús megfőtt, kivesszük, és melegen tartjuk. Simára keverjük a tejszínt a tojássárgával, hozzáöntünk a forró léből, majd óvatosan belekeverjük a levesbe. Összemelegítjük, de semmiképpen ne forrjon, mert kicsapódik a tojás. Pici szerecsendióval és citromlével is ízesíthetjük. A mártást a csirke köré öntjük. Főtt burgonyával, vagy friss bagettel kínáljuk.
Elkészült, isteni. A harmadik-negyedik falat táján le is esett, honnét ismerős az érzés: tárkonyos raguleves, csak magasfokon, eszméletlen krémesen.