New York, Chinatown. Araszolva próbáljuk magunkat átküzdeni a vasárnap délelőtti zajos forgatagon. Csak tudatos odafigyelés árán tűnik fel, mikor kerülünk át az egybeolvadó olasz negyedből a kínaiakhoz. A hangzavar és nyüzsgés mindkét oldalon nagyjából egyforma, egyedül a feliratok és az élelmiszerboltok kirakatai árulkodnak arról, merre járunk. A Canal Streeten átkelve, fura, idegen illatok, friss halakat, rákféléket, egzotikus gyümölcsöket kínáló üzletek, ablakokban függő, ragacsos kacsasültek, oldalasok jelzik, hogy megérkeztünk. Reggeli dim sum lakomára készülünk.
A dim sum a kínai étkezés egyik legfontosabb formája – reggeli, ebéd, teázás, családi, társasági esemény. Valójában nem más, mint falatozgatás: kínai tapas, alkohol helyett teával. Az eredeti koncepció az italra épült: az átutazó, megfáradt kereskedők és a földekről visszatérő parasztok az illatos zöld nedű mellett pihenhettek meg a teaházakban – a felszolgált fogások csak később csatlakoztak a szürcsölés mellé.
Zsúrkocsiról válogatunk a frissen készült, garnélával töltött táskák, a sűrű, édeskés mártásos sertéshúst rejtő buci, a fűszeres mázban párolt oldalasfalatok, vagy az extrém, cuppogós csemege, a chilis, feketebabszószos csirkeláb között. Őket követik a kevésbé ismert, rizstésztába göngyölt fogások, tarogyökérből készülő, kisütött gombócok, és a néha egészen ismerős, máskor pedig bizarr kinézetű, kocsonyás édességek.
Nem tudom, vajon Kínában mennyire autentikus, nem is kifejezetten a leghagyományosabb dim sum fogás, de az egyik legfinomabb. Előre szólok, pepecs. Aki türelmetlen, inkább étteremben rendelje.
Kínai pirított, töltött, húsos táska (potstickers)
Hozzávalók (kb. 30 db-hoz)
30 db 9 cm átmérőjű, kerek wontonlap*
1 nagy fej kelkáposzta (vagy kínai kel),
vékonyra szeletelve + 2 ek. só
10 dkg darált sertéshús
5 szál újhagyma, vékonyra karikázva
kb. 6 cm-es gyömbér, lereszelve
2 gerezd fokhagyma, lereszelve
2 ek. szójaszósz
2 tk. szezámolaj
1 tk. cukor
30 db 9 cm átmérőjű, kerek wontonlap*
1 nagy fej kelkáposzta (vagy kínai kel),
vékonyra szeletelve + 2 ek. só
10 dkg darált sertéshús
5 szál újhagyma, vékonyra karikázva
kb. 6 cm-es gyömbér, lereszelve
2 gerezd fokhagyma, lereszelve
2 ek. szójaszósz
2 tk. szezámolaj
1 tk. cukor
A vékonyra gyalult kelkáposztát besózzuk, szűrőbe tesszük, és nehezéket teszünk rá. 15 perc múlva kinyomkodjuk, majd ugyanezt a műveletet még egyszer megismételjük. Az így előkészített káposztát összekeverjük az összes többi hozzávalóval. Kis tálkában hideg vizet készítünk ki. A kerek lapok közepére helyezünk 1-1 púpozott tk. tölteléket. A lapok szélét körben bevizezett ujjal megnedvesítjük. Jobb szélét összecsippentjük, majd egyik irányból a másikba, 5-6 hajtással, harmonikaszerűen, szorosan zárt félholdat formálunk. Felhevítünk egy serpenyőt, kevés olajat öntünk bele. Amikor forró, a félholdakat állítva, körben beletesszük, aljukat egy perc alatt megpirítjuk. Ekkor közepesre vesszük a lángot, kb. 1 dl húslevest vagy vizet öntünk alá, fedő alatt kb. 8-9 perc alatt megpároljuk. Azonnal, szójaszósszal tálaljuk.
* Egzotikus hozzávalókat áruló boltok mélyhűtőpultjában készen kapható, vagy házilag is készíthető: 12,5 dkg lisztet fél teáskanál sóval összekeverünk, lassan hozzáadunk negyed csésze (0,6 dl) vizet. Kemény tésztává dolgozzuk, két órát pihentetjük, majd hengerré formálva, szeletelve, 9 cm átmérőjű, kerek lapocskákat nyújtunk belőle
(Visited 18 238 times, 13 visits today)
nagyon nagyon tetszik a blog, a receptek fantasztikusak.. a k�pek is.. �gy tov�bb.. nincs v�letlen�l valami marcip�nos recepted, ami nem �dess�g?, — a multkor az akak�s karfiolos dolog nagyon tetszett… brigi
hűha, marcipános, ami nem édesség? ezen gondolkoznom kell egy picit:)
Whoaa…Dim Sum! Ázsiai utazásom (Malayzia) egyik nagy élménye ez a fantasztikus csemege volt. Mindenhol árulják, olcsó, finom és alattomos. Elsősorban azért, mert az ember csak eszi, eszi és eszi, és észre sem veszi mennyit evett már. Másodsorban pedig, hogy „mentálisan addiktív”. Aki egyszer megkóstolta annak örök életében a kedvence marad. Végtelen változatosság, végtelen formákban. Csak egyet bánok…sehol nincs Budapesten egy valamirevaló dim sum étterem…de még büfécske sem. Legalább is nem tudok róla.
A wonton lap az vajon megegyezik a „gyoza skin”-nel? Réka
igen, a gyoza az ugyanennek a japán változata, nyugodtan lehet használni a lapot
Az ötödik kerületben van egy ázsiai étterem, a neve Momotaro, ott remek dim sumokat lehet enni, mindemellett a tésztalevesei is kiválóak. Nem tipikus kínai kifőzde, annál sokkal különlegesebb és autentikusabb.
Húú, ezt az éttermet megnézem, mert hetek óta nyomozok dim sum után, és mivel, már majdenm két hónapja itthon vagyok,elvonási tüneteim vannak. A
nehezebb napokon, tortellinit eszem csípős szósszal: ) azt hiszem, ez nem normális!