Úgy megörültem, amikor nemrég a chew.hu pesti csicsóka tudósításáról olvastam, itt is abszolút szezonja van. (Ezek szerint otthon teljesen baráti 200Ft/kg-os áron kapható a piacon). Érdekes, hogy a csicsóka nálunk még nem jött divatba, pedig külföldön az egyik legelegánsabb, legmenőbb téli szezonális zöldségnek számít. Párosítják nemeshalakkal, kagylókkal, homárral, gyakran libamájjal és szarvasgombával. A csicsóka (en: Jerusalem artichoke, fr: topinambour, de: Topinambur) Észak- Amerikai származású zöldség, amelyet Európában csak a 17. században honosítottak meg. Külsőre göcsörtös gumó, hasonlóan néz ki, mint egy gyömbér, de annál vaskosabb és keresztben hajszálvékony csíkok szelik át. Az íze nagyon markáns, talán picit a karalábéhoz, picit a spárgához is közel áll, sokszor az articsókáéhoz hasonlítják. Leggyakrabban pürét, krémlevest készítenek belőle, de nagyon finom tejszínesen, csőben sütve is. Az íze annyira erős, hogy általában érdemes krumplival együtt készíteni, hogy az némileg lágyítsa az ízét.
Ez a csőben sült zöldség a képen tipikus esete annak, amikor az ember (jelen esetben szerénységem) túlbonyolít valamit. A tejszínes csőben sült krumpli (pomme dauphinois) nem véletlenül annyira isteni a maga egyszerűségében. Azt gondoltam, ugyanezzel a módszerrel készítem el a hűtőmben található gumókat, és abból valami klassz fog kisülni. Tulajdonképpen finom volt, de alulmúlta az elvárásaimat és nem recept-érett. Azt gondoltam, hogy ha cékla van bene, attól szép rózsaszínű lesz a végeredmény. Amikor összekevertem a vékonyra szeletelt zöldségeket a tejszínnel, akkor elképesztő pink volt az egész. A sülés ideje alatt azonban ez inkább narancssárgás-pirosasra változott, ráadásul a többi zöldség is átvette ezt a színt. Végül azt gondoltam, hogy a három zöldség: a cékla, a burgonya és a csicsóka remek trió lesz. A burgonya a céklával isteni volt. A burgonya a csicsókával zseniális. Alig várom, hogy újra, csak ezt a kettőt készítsem így. A probléma viszont az, hogy a cékla és a csicsóka kiütötték egymást. Két dudás egy csárdában. Egy tanulsággal több.
Az a legklasszabb, hogy megírod azt is, ha valami nem sikerül. Olyan izé, mikor valaki ad egy receptet, amibõl valami szörnyûség kerekedik ki, és váltig állítja, hogy bár ugyanúgy csinálja, ahogy te, az övé tökéletes lett.
Felnyitottad a szemem: eddig fogalmam sem volt róla, mi az a különös „jeruzsálemi articsóka” a boltban (Tel Avivban, hehe). De most! Ki is fogom próbálni, ígérem, cékla nélkül.
Gyerekkoromban a Nagyi sokszor etetett savanyított csicsókával. Úgy nem annyira erős az íze. Viszont sült krumpli helyett, kockára vágva, olajban kisütve is szoktuk enni. Úgy erősen domborodik a jellegzetes csicsóka íz. Különben meg tipikus böjtös étel, így karácsony előtt.
Én nagyon örülnék jó csicsóka recepteknek, mert én eddig csak nyersen szeret(t)em, de annyira jó és olcsó, hogy örülnék, ha megszeretném nmásképp is. (Mert gőzben párolva nem ízlik…)