Valljuk be, viszonylag ritkán fordul elő az emberrel, hogy egy ételhez az inspirációt egy menza adja. (Paraszttarhonya á la ÁPV, anyone?) Márpedig ezzel ez a helyzet. (azt hiszem, több ilyen étel nincs a tarsolyomban) Még kb. 2 évvel ezelőtt egyszer az egyik helyi menzán (JL building) ebédeltem, és annyira ízlett az étel, hogy módosítva reprodukáltam, és azóta is stabil tagja a repertoárnak. Főleg ilyenkor télen sokszor készítem (nyáron ritkábban kíván az ember sűrű sajtszószos cuccokat nemde..), mert gyors és isteni. Akkor ott a menzán úgy tálalták, hogy gnocchi volt az alap, azon brokkoli, sajtszósz és dió. Na ez így nem kifejezetten az a könnyű műfaj, kérem, senki ne kérdezze meg, hogy aznap délután hogyan dolgoztam. Ezért a gnocchit száműztem belőle, maradt a zöldség, a krémes mártást ellensúlyozandó pedig, a tetejére diós kenyérmorzsa került, ami a grill alatt ropogósra sül. Tulajdonképpen egy sós crumble.
Recept
Hozzávalók (2 személyre)
1/2kg brokkoli
2dl tejszín
5dkg gorgonzola (vagy más kéksajt)
2-3 ek száraz vermut (vagy sherry, vagy fehérbor)
só, bors
frissen reszelt szerecsendió
3dkg dió
1szelet kenyér
diónyi vaj a tál kikenéséhez
1 gerezd fokhagyma
A sütőt grillfokozatra kapcsolom.
A brokkolit rózsáira szedem, (a vastag szárát levágom). Egy lábasban vizet forralok, pici sót és egy gerezd fokhagymát teszek bele. Egy párolóedénybe, vagy szűrőbe teszem a brokkoli-rózsákat. A víz gyöngyözzön, a szűrő alja ne érjen hozzá. Fedő alatt kb. 8 perc alatt roppanósra párolom. Amíg párolódik a brokkoli, elkészítem a mártást: a tejszínt forráspontig melegítem, beleteszem a feldarabolt gorgonzolát, és beleolvasztom. (ha olyan típusú a sajt, hogy a zöld penészdarabok megmaradnak, akkor leszűröm). Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele. Belelöttyintek egy kis vermutot (vagy bort). Alacsony tűzön mártás sűrűségűre főzöm. Egy hőálló tálat kivajazok, beleteszem a brokkolit. Leöntöm a sajtmártással. A diót és a kenyeret aprítógépben morzsa állagúra őrlöm. Rászórom a mártásos brokkoli tetejére, majd beteszem a grill alá. Néhány percre beteszem a sütőbe, épp csak addig, hogy a szósz bugyogjon, a teteje pedig ropogós arany színűre piruljon. Azonnal tálalom. Fehérborral.
(Helyzettől függően lehet variálni: ha nagyon laktatnia kell, kifőzött tésztával lehet összekeverni, és úgy sütni, vagy lehet alá sült csirkemellet tenni, arra halmozni a mártásos brokkolit. Karfiollal is nagyon finom)
Érdekes ez a menzás dolog. Úgy másfél hónappal ezelőtt kórházban feküdtem és utolsó pillanatban ebédlehetőségként kihúztam a rántott camambert, és beixeltem helyére a csőben sült brokkolit. Na én olyan finomat…… Azóta már vagy háromszor is éltem a lehetőséggel hogy ezt egyek, de persze messze nem volt olyan sehol, mint akkor volt. Még otthon sem!
Hát ez nem semmi! Kipróbáltam! Isteni, kedves Csili! Csak az adagokban tévedtél. Pontosítanék! 2 személyre:! 2 kg brokkoli, és az összes többit a 4-szeresére emeljük!